Hidrológiai tájékoztató, 1984

1. szám, április - ISMERTETÉSEK, HÍREK - Tokárné dr. Rudas Julianna: Koszorúzás Gonda Béla sírjánál

gokból a Szerző levezeti az ,átlagos'-nak nevezhető árhullám levonulási adatait, s ehhez képest beszél gyors és lassú árhullámokról. Különösen jelentősek a főfolyó és a mellékfolyók árhullámainak találkozásáról tett megállapításai. Ragadjuk ki ezekből a Szerzőnek különben is igen közel álló alsó-tiszai kijelentését: „..., végül a Körös és a Maros késleltetett árhullámai, rátorlódva a Tisza egyidejűleg érkező árhullámára: teszik a magyar Alsó-Tiszán, különösen pedig Szegeden a Tisza vízállásait igen magassá. Olyan árhullám ugyan eddig még nem volt, amely a fenntartásnak és növekedésnek ezeket a feltételeit maradéktalanul kielégítette volna, nincsen azonban biztosítékunk arra, hogy ilyen egyszer nem is keletkezhet." (155. o.) Érdemes tehát vizsgálni az árhullámok találkozásának kérdését! A Szerző behatóan vizsgálja az árvízi előrejelzések lehetőségeit és korlátait a Tiszán. Bemutatja a kérdés általános felvetése után az átfolyás elméletének és a mércekapcsolatok módszerét. Érdemes itt az 1. ábránkon vázolni a könyv egyik legérdekesebb grafikus jellemzését: „Árhullám állandó késleltetési idővel". Az ábra az árhullámok ún. időkvantum-elméletén alapszik. Az ábrán az általános árhullám-alakzat tanulmányozható, amelynek esetében az átfolyási görbe monoton növekvő. „Látható az ábrán, hogy a hirtelen emelkedő és süllyedő, T időtartamú — téglalappal ábrázolható — alap-árhullám először szélesedik és konstans maximuma egyre rövidül, míg össze nem zsugorodik egyetlen ponttá. Ezt követően a vízhozamtetőzést jelentő érték folyamatosan csökken, vagyis az árhullám ellapuló irányzatúvá válik." (177. o.) Végül is felvetek a könyvvel kapcsolatban egy-két olyan kérdést, amikre ugyan megbeszéléseink során a Szerző ésszerű választ adott, de amelyekről az Olvasó mégis jó ha elgondolkodik: 1. Miért nincs hatásuk az előző időszakok csapadékosságának a kérdéses időszak árhullámára? (37. o.) 2. Miért nincs hatásuk a gátszakadásoknak 1876-on túl az árhullámra (pl. 1879-ben)? (57. o.) 3. Miért nem szerepel a 6. fejezetben az 1947. évi december végi felső-tiszai töltésszakadásokat okozó árhullám? (6. fejezet) 4. Az árvízi csúcs növekedése nem következhet-e be az elmondottakon túl azért is, mert az egész folyórendszerben állandóan gyorsítják műszaki beavatkozásokkal az árhullámok levezetését? (12. fejezet) Dr. Salamin Pál az MHT tiszteleti tagja Koszorúzás Gonda Béla sírjánál 1983. október 13-án az MHT VTB és a Magyar Vízügyi Múzeum közös szervezésében koszorúzási ünnepség zajlott le Gonda Béla kerepesi temetőben levő sírjánál. A megemlékezésre az adott okot, hogy ebben az évben múlt 50 éve, hogy a jeles vízépítő mérnök, a Vaskapu-szabályozás vezéralakja Budapesten elhunyt. A koszorúzási ünnepségen Fejér László, a Magyar Vízügyi Múzeum vezetője mondott emlékbeszédet, melyet a következőkben közlünk. „Tisztelt ünneplő közönség! Gonda Béla neve, kinek sírjánál ma összegyűltünk, nem ismeretlen a magyar műszaki élet, és különösen a magyar vízügy múltjában: mérnök, műegyetemi tanár, miniszteri tanácsos, a vízi közlekedés fejlesztésének irányítója, vízügyi—gazdasági—hajózási szakíró, technika történész. Ismerjük őt, de talán nem igazán: a századforduló egyik legkiválóbb magyar mérnöke, az utolsó még felfedezésre váró vízi mérnökeink egyike. Az utókor tartozása vele szemben vitathatatlan — ennek törlesztését szolgálja a halálának 50. évfordulójáról szóló megemlékezés is. Gonda Béla sokrétű munkásságot fejtett ki. Teljes elemzésére nem is vállalkozhatom, mindössze néhány tényen keresztül szeretném életútját felidézni. A Műegyetem elvégzését követően fiatalon, 26 éves korában megindította, és kereken 25 esztendőn keresztül szerkesztette a Gazdasági Mérnök című lapot, melynek nagy szerepe volt a korszerű műszaki eredmények hazai megismertetésében és elterjesztésében. Ez a lap volt a gazdasági információ első hazai fóruma, amely a műszaki közéletben fokozódó érdeklődésnek, és nagy népszerűségnek örvendett. Ma, amikor a műszakiak gazdasági ismereteinek szükségességét nap, mint nap hangsúlyozzuk, tisztelettel hajtjuk meg fejünket a lapalapító Gonda Béla előtt, aki felismerte, hogy a jó műszaki szakember megfelelő gazdasági ismeretek nélkül nem lehet igazán népe hasznára. A Gazdasági Mérnök az 1870-es években a legkiválóbb szakemberek tömörítésével a Tiszavölgyi Társulat újjászervezésére irányuló törekvések szócsöve, és az új társulat megalakulása után annak hivatalos lapja lett, s a szegedi árvízkatasztrófa után is lényeges szerepet játszott a folyószabályozásnak befejezésében. A lap segítségével szervezte meg Gonda Béla a magyar "mérnökök nézeteinek nyilvános vitáit, melyek végeredményben az állami vízügyi szolgálat teljes újjászervezéséhez és korszerűsítéséhez vezettek. Az újjászervezett Közmunka és Közlekedési Minisztérium a „vasminiszter" Baross Gábor egyik legfőbb támasza a vízi közlekedés ügyeiben Gonda Béla lett. 1882-től a minisztérium műszaki tanácsának főmérnöke, 1893-tól a hajózási, Vaskapu-szabályozási és kikötőépítési osztály főnökévé nevezték ki. Ily módon ő lett a Vaskapu-szabályozás központi felügyelője, aki részt vett a munkálatok megszervezésében és irányításában is. Érdemeiért számos hazai és külföldi kitüntetésben részesült, a nemzetközi közvélemény is az ő kongresszusi beszámolójából ismerhette meg ezt a nagyszabású műszaki munkát. Gonda Béla munkássága során nem kevés szerepet vállalt Baross Gábor közlekedési koncepciója vízügyi részének megvalósítáásból, s a miniszter korai halála után ő volt az, aki megteremtve a MFTR-t, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Vállalatot, maga is nagy feladatot hagyott az utódokra: a Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő megvalósítását. Elképzelései, tervei az 1920-as években valóra váltak, s Budapest jelentősége a hazai és nemzetközi hajóforgalomban megnövekedett. Nyughelye a főváros adományozta díszsírhely, ennek a soha el nem évülő érdemének maradandó formája elismerése volt. Gonda Béla nemcsak eredményes mérnök, hanem kiváló szakíró, és halhatatlan munkabírású publicista is volt. Irodalmi tevékenysége szinte áttekinthetetlen. Főbb művei az Al-Duna szabályozásával, Vásárhelyi Pál és Türr István életével foglalkoznak. Nyugalomba vonulása után új működési területet talált magának: az Adriát és az óceánkutatást. Mint a Magyar Adria Társaság első elnöke több tudományos expedíciót szervezett az Adrián, s az eredmények feldolgozásával ő vált a magyar óceanológia megteremtőjévé. Az 50 évvel ezelőtt elhunyt Gonda Béla munkásságának részletes feltárása, közkinccsé tétele az utókor, mi munkánk kell legyen. A kutatásnak nagy lendületet adott az a nemes gesztus, amivel Gonda Béla leszármazottai a Magyar Vízügyi Múzeumnak ajándékozták nagyapjuk értékes hagyatékát. Kívánom, hogy Gonda Béla foglalja el az őt megillető helyet a magyar vízgazdálkodás történetének nagyjai között. Végezetül kérem a Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Vízügyi Múzeum képviselőit, valamint a családtagokat, hogy helyezzék el a megemlékezés koszorúit Gonda Béla sírjára." A beszéd elhangzása után az MHT VTB és az MVM koszorúit Marczell Ferenc, a VTB elnöke és Tokámé dr. Rudas Julianna, a VTB titkára helyezte el a sírra. Gonda Béla emlékének ápolásához nagy segítséget nyújt majd az az életrajz, melyet a Vízügyi Történeti Füzetek sorozatban jelentet meg a Magyar Vízügyi Múzeum. Tokámé dr. Rudas Julianna 55