Hidrológiai tájékoztató, 1984

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Tóth László: A Lakatos utcai víztorony építése

A Lakatos utcai víztorony építése TÓTH LÁSZLÓ Mélyépítési Tervező Vállalat Síkvidéki településeink vízellátásában a víztornyok szerepe rendkívül döntő. A mennyiségi eltérések kiegyenlítése, a hálózati nyomásingadozások mérséklése mellett a vízellátó rendszer üzembiztonságát is fokozzák. Vezérlési szempontból szinte nélkülözhetetlenek. Egy ötévvel ezelőtt végzett országos felmérés adatai szerint hazánkban jelentős a 3000 m'-es hasznos térfogatú víztoronyigény. Az OVH illetékesei úgy döntöttek, hogy egy sorozatépítés szempontjából megfelelő szerkezetű és építéstechnológiái ú víztorony építésére fel kell készülni, s a szükséges műszaki feltételeket meg kell teremteni. A Vízépitőipari Tröszt indította ezt a programot, s választotta meg a partnereket. A magas súlypontú mérnöki műtárgy műszaki megoldására a hazai víztoronytervezésben szép hagyományokkal rendelkező két vállalat — MÉLYÉPTERV és VIZITERV — szakemberei dolgoztak ki tervváltozatokat. A programban érdekelt kivitelező, beruházó és leendő üzemeltető szakemberek véleménye alapján megszületett döntés értelmében lett a 3000 m

3-es víztorony-család generál tervezője a MÉLYÉPTERV. A generál kivitelezői feladatkört a Vízügyi Építő Vállalat kapta. A kivitelező partnerünk a hazai víztoronyépítésben már korábban is jelentős eredményeket ért el. Az 1960-as években több kelyhes víztorony megvalósításában szereztek értékes tapasztalatokat. A VIZÉP legjelentősebb alvállalkozójaként a 31. AÉV vállalkozott a csúszózsaluzatos törzsépítési és törzsön belüli födémépítési feladatokra. A sorozat építés alapjának tekinthető, első víztorony — újszerűsége miatt — kísérleti jelleggel a Budapest XVIII., Lakatos utcában épül. A sürgető igények miatt párhuzamosan megkezdődött a csepeli, kecskeméti és szolnoki víztornyok megvalósítása is. 1. A víztorony kialakításának alapkérdései 1.1. Megbízói igények. A Vízépítőipari Tröszt a víztorony tervezésére adott megbízásában — a Vízügyi Építő Vállalattal egyeztetve — a következő főbb szempontok kielégítését kérte: — az előtervezések során kidolgozott tervváltozatok közül az ún. emeltkeiyhes megoldás kerüljön továbbfejlesztésre; — a 3000 m

3 hasznos térfogatú vasbeton víztornyok tartályfenék-magassága max. 60 m legyen; — a víztornyok sorozatban építhetők legyenek a szükséges speciális segédszerkezetek többszöri felhasználásával ; — az építési idő kb. 2—3 év legyen; — az építési technológia igazodjon a mai építőipari adottságokhoz, s lehetőség szerint kerüljenek előregyártott vasbeton elemek alkalmazásra. 1.2. Üzemeltetői igények. A fővárosi lakótelepek igényeinek kielégítése érdekében a Fővárosi Vízművek több víztorony építését tervezte, és az első kettőre igényét bejelentette. A leendő üzemeltető szakembereinek a víztoronnyal kapcsolatos főbb igényeik a következők voltak: — hidraulikailag helyesen illeszthető legyen a mindenkori rendszerbe komplett gépészettel és automatikus vezérléssel; — a víztorony élettartama minimum 50 év, de inkább ennél több legyen; — a tartály kétrekeszes legyen, hogy az a tisztítás idején is üzemelhessen; — a „víztartó edények" felülete megfelelően sima legyen a könnyű tisztíthatóság érdekében; — az üzemeltetés során minimális fenntartási, karbantartási munkára legyen szükség; — a vonatkozó egészségügyi követelmények kielégítettek legyenek. 1.3. Az ipari háttér helyzete. Az 1960-as években meglehetősen sok vasbeton víztorony épült hazánkban. Ezek általában 30—40 m magasak és kis-, illetve közepes térfogatúak voltak. Az elmúlt évtizedben kivitelezői vállalkozó hiányában szinte alig épült vasbeton víztorony. A jelentkező igényeket sok esetben acélszerkezetű megoldással elégítették ki. A 3000 m

3-es térfogat- és 50—60 m-es tartályfenékmagassági igények új eszközkészletet követeltek. A sorozatépítés igénye mind a tervező, mind a kivitelező szakembereket újszerű, nálunk eddig még nem ismert megoldások alkalmazására késztette. 2. A víztorony általános ismertetése 2.1. Funkcionális kérdések. A két egymástól független tartályrész — amint az 1. ábrán látható — körgyűrű alakú, azonos fenékszintű, s a vízoszlop mindkét rekeszben 6,45 m. Térfogatarányuk kb. 1:2. A vízfelszín fölött teljesen feltöltött állapotban 50—70 cm magas légréteg van. A tartályterek természetes szellőzésűek. A levegő be- és kiáramlását a vízoszlopváltozás szabályozza. A tartályterek külvilággal való kapcsolata kettős zárású. A tartályfödémbe épített szellőzők a külön szellőzőkkel rendelkező, száraz folyosórendszerbe nyúlnak. A teljes víztorony belső légtere összefüggő, s a bejárati ajtó fölötti szellőzőből adódóan jelentős kürtőhatás lesz, amely zsalus szellőzőkkel szabályozható. A tartályok fölötti folyosóágakból lehet a rekeszekbe háttámaszos létrákon lejárni. A folyosók üvegezettek, világosak. A tartály tetőfödémére is onnan lehet kilépni A víztorony csatlakozó vezetékei az alaptesten átvezetve jutnak a pincetérbe, majd a törzsön belüli födémekre támaszkodva húzódnak a kehely magasságáig. A kehelyszerkezet tartályterek alatti száraz, ún. csepegőterében történik a vezetékek és szerelvények elrendezése, majd a tartályokba nyúlnak. A töltő- és szolgálati vezeték, valamint a túlfolyó NÁ 500 méretű, míg a tartályfenék-leürítő NÁ 200-as. A víztorony tengelyében vasbeton liftakna, abban 500 kp teherbírású személy- és teherfelvonó helyezkedik el. A liftakna előtt húzódik az acél lépcsőszerkezet, amint az az 1. ábrán látható. A toronytörzs belső tere természetes megvilágítású. 2.2. Formaképzés, külső megjelenés. A víztorony — mint a mélyépítés jellegzetes magasépítménye — egy hangsúlyos városképi elem. Egy víztoronnyal szemben támasztott alapvető esztétikai követelmény az, hogy a forma hű kifejezője legyen a funkciónak. Ezt az igényt az egytörzsű, kelyhes megoldás szerencsésen kielégíti. A két fő tömeg — a függőleges tartószerkezet (törzs) és a kehely — arányát statikai szempontok determinál-f ták. A kettő közötti „átmenet" tudatos, mely határvonala is egyben a különböző módon képzett felületeknek. A toronytörzs a csúszózsaluzatos építési módhoz igazodóan szolidan tagolt, ugyanakkor a kehely markáns bordákkal képzett. A csaknem 40 m átmérőjű kehely felületét acél sablonban készített előregyártott vasbeton elemek alkotják. Azok egységes megjelenést eredményeznek, s az építés idején pedig zsaluzóelemként szerepelnek. A Lakatos utcai víztorony kehelyfelülete — légügyi előírásoknak megfelelően — váltakozóan piros—fehér színezésű a Ferihegyi repülőtér közelsége miatt. A törzs felülete szintén színezett. 2.3. Szerkezeti megoldás. A magas mérnöki műtárgy szerkezetileg három fő egységre tagolható: alaptest, törzs és kehely. 2.31. Alaptest, alapozás. A víztorony felszerkezetének (törzs, kehely) terheit egy nagy merevségű, 3,5 m vastag, s kb. 21,0 m-es átmérővel jellemezhető 12 oldalú sokszög alaprajzú vasbeton lemez továbbítja a résalapokra. A kedvezőtlen talajadottságok miatt ugyanis 24 m mély résalapozás készült. Két szervesanyag-tartalmú talajrétegen 48 db réspillér hatol át. Az alaptest belsejében egy pincetér van, ahová a csővezetékek védőcsöveken át vezetnek. Az építés ideje alatti bejárás céljára 1,2 m széles járható alagút is készült. 2.32. Törzs. A víztorony függőleges tartószerkezete állandó keresztmetszetű vasbeton hengerhéj 4,50 m-es belső sugárral és 55—65 cm változó falvastagsággal. A torony tengelyében 2,84X4,86 m befoglaló méretű, 22 29