Hidrológiai tájékoztató, 1983

2. szám, október - A VÁCI VÍZSZENNYEZÉS SZAKMAI TANULSÁGAI TÁRGYÚ ANKÉT - Márkus István: Általános tájékoztató a váci vízszennyezés körülményeiről

geten levő községek fajlagos vízfogyasztása meghaladja a fővárosét és egyre inkább veszélyezteti annak a napi 800 em

3-es vízkir/jsnek a biztonságát, mely a főváros vízellátásában az oroszlánrészt viszi. Hasonló a helyzet a Csepel-szigeten is. De ugyanezt még az ország számos helyén el lehet mondani, többek között a Duna-fcanyarban, a Balatonon és más területeken is. Az ankét feladatai közé tartozhat a szakmai közvélemény figyelmének erre a kérdésre való irányítása. Hazánk szűkölködik természeti kincsekben. Ezek közé tartozik egyre inkább az ivóvíz. Ma még viszonylag kis anyagi ráfordítással megvédhetjük ivóvízkincsünket és elkerülhetjük azt, hogy jövőre, 5—10 vagy 20 év múlva a védelem költségeinek a sokszorosát kelljen rákölteni költséges, távoli ivóvízforrások létesítésére. Ha Vácon a hulladékanyag raktárban néhány százezer Ft költséggel legalább beton, vagy aszfalt padozatot készítettek volna, nem kellett volna 100 milliót meghaladó költséggel hárítani el az így felmerült katasztrófát. Elsősorban nekünk, a vízellátásban dolgozó szakemberek számára kell, hogy ez a kirívó eset tanulságokkal járjon, reflektorfénybe helyezze azt a sok-sok mulasztást, hanyagságot, megalkuvást, mely tömegével termelheti az újabb, a vácihoz hasonló, esetleg még súlyosabb katasztrófákat. Arra kérem az ankét előadóit és hallgatóságát, hogy a célokat tartsuk szem előtt. Remélem, hogy az eset tanulságai nyilvánvalókká válnak és segítenek bennünket hasonló katasztrófa megelőzésében és elhárításában. Hajdú György Általános tájékoztató a váci vízszennyezés körülményeiről* MARKUS ISTVAN Duna menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat, Vác Az 1981. február 14-én a Duna menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatnál (DmRVV) olyan esemény történt, melynek hatása messze a vállalat keretein túl országos, sőt nemzetközi tanulságok levonását eredményezte. Rávilágított arra, hogy a rohamosan fejlődő világunkban olyan veszélyforrások képződnek, melyeket ha idejében nem tudunk megfékezni, akkor természetes környezetünk és ezen belül ivóvízkincsünk visszafordíthatatlan károsodást szenvedhet. 1981. február 14. szombat A DmRVV központi ügyeletén folyamatosan cseng a telefon. Bejelentések érkeznek az ivóvíz erős íz és szaghatása miatt. Orvosságra emlékeztető a víz íze és szaga. A bejelentéseket Vác város déli körzetéből, különösen az ún. Földvári téri körzetből tették. Ebből következtetni lehetett, hogy a szenyeződés a Vác, Déli vízmüvét érhette. A vállalat saját közpcxnti laboratóriuma a KÖJÁL-lal közösen megkezdte a vízbázis vizének részletesebb vizsgálatát. Az íz- és szagvizsgálatok a Vác Déli vízmű 10 db partiszűrésű kútjának vizében határolták be a szenynyezést. Az érzékszervi vizsgálatok a bázis többi kútjában nem mutattak ki változást a víz minőségében. A 10 db kút közül is főleg a 8—9—10. sz. kutak voltak gyanúsíthatok, de a kevert vízben is érződött a szenynyező hatás, melyet a fertőtlenítő klórozás még fokozottabban érvényre juttatott. A klórszint ebben az üzemállapotban 0,5 mg/l volt. Az organoleptikus vizsgálatok eredménye alapján a következő intézkedések történtek: — A 10 db ivóvízkutat a termelésből kivontuk, — A kieső, mintegy 7 ezer m

a/d pótlására a KÖJÁL hozzájárulása alapján az ún. FORTE ipari vízmű kutak ivóvízminőségű vizének fel nem használt tartalékát (mintegy 4 ezer m

3/d) az ivóvíztermelő vonalra átállítottuk. — A regionális rendszer Vác Északi bázishelyei közül a Vác, Buki csúcsvízművet üzemkész állapotra előkészítettük. — A még esetlegesen mutatkozó íz- és szaghatás csökkentésére a Déli vízbázis klórszintjét 0,2 mg/l-re csökkentettük. — Részletesebb analízis céljaira a KÖJÁL vízmintákat vett (vízkémia, akut víztoxikológia, bakteriológia, fenol, gázkromatográfia). * Előadásként elhangzott az MHT Vízellátási Szakosztály és a Duna menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat Üzemi Szervezete 1082. március 17-i „Váci vízszennyezés szakmai tanulságai" tárgyú ankétján. Ezeknek az intézkedéseknek a hatására megszűntek a panaszok, az ivóvíz úgy tűnt, átvészelte a szennyezést. Mindösze három nap telt el így. Ezt követően több irányból ismét nyugtalanságra okot adó jelenségek kerültek felszínre. — A Vác, Déli vízbázis hidrogeológiai védőterületének kijelölése érdekében már korábban megkezdett észlelőfúrások közül a TAURUS gyár bejáratánál lemélyített kútból gyógyszerszagú víz került felszínre. Ez a jelenség szükségessé tette a bázis vízvédelme érdekében széles körű vizsgálatok beindítását. Ezért 1981. február 19-én megbízást küldtünk a VITUKI Vízminőségvédelmi Intézetének a Vác, Déli vízbázison észlelt íz -és szaghatás jelenségének vizsgálatára és az ennek elhárítására teendő intézkedések kidolgozására. A vizsgálatot a kiváltó anyagok komponensenkénti és térbeni elhelyezkedésének részletezésével kértük. — Sződliget község Széchenyi utcájából is jelzés érkezett, hogy az ottani házi kutakban is érződik az íz- és szaghatás, mely a közműves ivóvízben észleltekhez hasonló. Ez a jelenség már kb. fél évvel ezelőtt is észlelhető volt, amikor is lakossági bejelentés alapján a KÖJÁL vizsgálta az akkori magánkutas vízhasználatokat, de nem jutott eredményre. Miután akkor a vízminőség megjavult, így további intézkedések nem váltak szükségessé. — Megérkeztek az első vizsgálati eredmények a KÖJÁL vonalról. Ezeket felgyorsította egy újabb bejelentéssorozat, mely ezúttal Göd községből származott. Megnőtt az iskolás korú gyermekek hiányzásainak száma, mely már elérte a járványszintet. A KÖJÁL Göd községben folytatott vizsgálatai a járvány tényét megerősítették. Ezeket összevetve a humán-toxikológiai vizsgálatokkal, különböző dafnia teszt vizsgálatokkal valószínűsíthető volt, hogy az ivó-i vízben az emberi egészéget károsító, főleg genotoxikus anyagok lehetnek. — A lakosság magyarázatot követelt, melyet ezideig éppen a vizgálatok speciális jellege miatt nem kapott meg. A VITUKI vizsgálatok késedelem nélkül beindultak ugyan, de konkrét eredmény belátható időn belül nem volt várható. Megnőtt a vezetékes vízzel szembeni gyanakvás, sokan undorral vagy egyáltalán nem ittak vizet. Mindezen okok miatt a KÖJÁL arra kényszerült, hogy hatósági súlyánál fogva a teljes Vác Déli vízbázist az ivóvíztermelésből kivonja. A DmRVV az erre vonatkozó utasításnak megfelelően 1981. március 29-én a teljes Vác Déli vízbázist az ivóvíztermelésből kivonta. Ezzel, mintegy 20 ezer m

3/d ivóvíztermelő kapacitás kiesés keletkezett. 26