Hidrológiai tájékoztató, 1981

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Gőbel Ervin: A Duna-Tisza köze déli részén mélyített artézi kútvizek vastartalmának eredete

A Duna—Tisza köze déli részén mélyített artézi kútvizek vastartalmának eredete* Jelen tanulmány a Duna vonalától keletre Kalocsán, Kecelen, Kiskunmajsán át a Tiszáig, majd innen dél­keletre fordulva Szegedig, és vissza nyugatra a déli or­szághatár mentén kb. Mohácsig bezárt terület artézi vizeinek vastartalmát a földtani viszonyokkal összefüg­gésben vizsgálja. Ehhez a tanulmány az 1961. január 1­től 1975. december 31-tig mélyült mintegy 1300 artézi kút adatát használta fel. Az összegyűjtött adatok alapján megrajzoltuk a terü­let izofer (vasizohipsza) térképét, amely a legszorosabb korrelációban van a vidék földtani viszonyaival. (Izo­fer = izo + ferrum összetételéből, az egyenlő vastar­talmú helyeket összekötő vonal, a kb. + 100-tól a —2000 m-ig terjedő rétegekben.). A víz vastartalma 0 és 18,46 mg/l érték között válto­zik. Az izofer térképen (a szokásos módszerrel rajzol­tam be egyes vonalaikat a vasértékeknek megfelelően, éspedig a 0, 0,5, 1—5 és 5 mg/l feletti vaisértéket tünr tettük fel. A korábban vázolt területet a következő 4 kisebb egységre osztottuk fel. 1. Észak-bácskai hátság A térkép északi részén Érsekcsanád — Sükösd — Ne­mesnádudvar — Kéleshalom — Jánoshalma — Rém térségében a felszín alatt gyűrt alsótriász képződmé­nyek mutathatók ki ÉK—DNy-i irányú antiklinálisok­ba rendeződve. A szerkezetet Baja középső, Rém. észa­ki és Jánoshalma északi részén húzódó rátolódási vo­nal határolja le, amely mellett mezozóos képződmé­nyek tolódtak fel paleozóos rétegekre. Ezt a szerkezetet a 0,5 mg/l jelű izofer határolja körül (1. ábra). Csávoly—Jánoshalma—Mélykút—Bácsalmás és Ga­ra északi térségében viszont egy ÉK—DNy-i irányú kréta szinklinális északi lejtője húzódik. Ezt a szerke­zetet hosszirányban 0 értékű izofer jelzi. Ezt a kb. 25—30 km hosszú szinklinálist Csávoly térségében egy ÉÉNy—DDK irányú haránt szerkezeti vonal választja két részre, ahol maximálisan 5,35 mg/l vasérték mu­tatható ki. Ettől délkeletre Katymár, Dél—Madaras— Kunbaja és Csikéria déli részén egy újabb antiklinális vonulat mutatható ki, mely többé-kevésbé, párhuza­mosan halad a magyar—jugoszláv határral. Általában ezeket az apró szerkezeteket is 0 értékű izofer jelzi. 2. Kalocsa—Kiskőrösi süllyedek A szerkezetet az északnyugati oldalon Császártöl­tés—Hajós—Nemesnádudvar vonalán egy sü'llyedék határolja le, melyben a „Dunavölgyi-főcsatorna" fo­lyik. A süllyedéket 1—2 mg/l izoferek kísérik (1. ábra). Az előbbi süllyedőkkel párhuzamosain húzódik a Bá­tya dél és öregcsertői süllyedék, kísérője 2 mg/l-es (izofer) vonal. Az Észak-bácskai hátságot délnyugatról a Baja— Vaskúti medence, míg északkeletről a Kecel—Imre­hegy—Kisszállás vonalán húzódó szerkezeti árok ha­tárolja le. Az árok legmélyebb vonalát ma a Körös-ér foglalja el, Keceltől és Imrehegytől délkeletre 2 mg/l­es izohipsza, Kisszállás környékén, 4,95 mg/l-es érték­kel egy másik izohipsza húzódik. Nem mulaszthatjuk el, hogy ne mutassunk rá Kalo­csa és környékének nagy vastartalmú vizeire. Itt (ka­locsai üst) a felső 100 m-en belüli rétegeket tárták fel. Ezek közül az ÉNy-i oldalon levő: 107 fúrásban 6,5 mg/l, .111 fúrásban 8,95 mg/l 113 fúrásban 11,25 mg/l vastartalmat észleltek. * Előadásként elhangzott az MHT Hidrogeológiai Szakosz­tálya 1977. március 14-i előadóülésén. A tanulmány iöldtani megközelítése kizárólag gondolatfel­vetés. Részletes kimunkálásához még további bizonyítékok (földtani és vízföldtani szelvények, vízkémiai vizsgálatok stb.) szükségesek (Szerte.) Úszód és Foktő között nemrégen létesült a kalocsai vízmű 11 db 20—25 m mélységű kúttal. Közülük csak háromnak a vize — 0,1—0,3 mg/l értékkel — alkalmas ivóvíz céljára. A többnek mind magasan felette van a vastartalma a megengedettnél. Foktő határában a B 2 kút vize 7,0 mg/l —, Bátyán a község belterületén 8,76 mg/l nagy vastartalomról tu­dunk. Drágszél—Homokmégy—Öregcsertő területén 50 m-nél sekélyebb mélységű kutakban 1,2—2,3 mg/l vas­mennyiséget mutattak ki. 3. Dunaárok—Baja—Vaskúti medence A vizsgált területen mind a régebbi, mind az újabb kutakban igen sok, a megengedettnél nagyobb vastar­talmú vizet találunk (1. ábra), nemcsak a negyedkori és a fiatal harmadidőszaki, hanem az ennél idősebb képződményekben is. Ez azt bizonyítja, hogy a vastartalom nagysága álta­lában független a földtani képződmény korától, bár a legnagyobb értékek az ÉNy—DK-i irányú egykori Duna holtágakat kísérik, ahol 1, 2, de néha 4—5 mg/l vas­tartalom is jelentkezik. 4. A Tisza és környéke Egész különleges részt jelent Szeged és környéke. Szeged nyugati oldalán létesített kutak vastartalma a felszín alatt 300 m-ig kedvezőnek mondható, mert több­ségük nem éri el az 1 mg/l vastartalmat. A város bel­területén viszont 5—10 mg/l közötti értékek is előfordul­nak. A nagy vastartalmú artézi kutak azon az ÉNY— DK-i irányú vető mentén mélyültek, ahol a kiskun­majsai—szatymazi és szegedi egykori Duna-ág folyt. Hasonló jellegű artézi vizek alapján mutatható ki egy ÉK—DNy-i irányú vető is (Scherf E.), amelynek dél­nyugati részére a 476. sz. szegedi—mihálytelki fúrás, az északkeletin pedig az Algyő 40. sz. 173,7 m mély szénhidrogén-kutató fúrás mélyült. Az algyői fúrás a vidék artézi vizei közül a legnagyobb (18,46 mg/l) vas­tartalmú. A fúrás két egymást keresztező vető mentén — az ÉNy—DK-i irányú Pálmonostora és Klárafalva, valamint a Szeged—Mihályitelek—Hódmezővásárhely D, mellett települt, s az ÉK—DNy-i irányú vetők találko­zását jelzi. A szegedi oldajdóm felső részén, valamint oldalán a gyorsabb vízmozgás révén vasban dús pangóvíz kevésbé alakul,ki, mint aittól távolabb, ahol a rétegek szinkliná­lisba mennek át. Ezt a feltételezést támogatja az a kö­rülmény is, hogy a geofizikai maximumok környékén, — legalább is ezen a területen — általában nincsenek nagy vastartalmú artézi vizek. Kőrössy László tektonikai térképe sok vonatkozásban támogatja az előbbiekben vázolt feltételezéseket. 5. A vastartalom eredete Az artézi vizek vastartalmát többféle folyamat ered­ményezheti, éspedig: a) Területünkön előforduló vízadó rétegekben igen sok nagy vastartalmú színes ásványi elegyrész fordul elő. Molnár Béla a Szeged környéki mélyfúrások anya­gából mintegy 20—21 ilyen ásványt sorolt fel. Ezekből á víz oldó hatása révén kioldódik a vastartalom. b) Az artézi vizek vastartalma eredhet a vízben levő agresszív szénsav (CO­2) hatására oldatba került bélés­csövek falából is, amely lényegesen megnövelheti a szí­nes ásványi anyagokból eredő vastartalmat. c) A már kioldott vastartalmat részben csökkentik a vidék szerkezeti viszonyai, de meg is növelhetik. A kiemelt területeken általában a vastartalom csökken­het, a megsüllyedt zárt medencékben pedig növekedhet. d) A kioldott vastartalom mennyisége csak részben csökkenthető le, teljes egészében nem. Bizonyíték erre 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom