Hidrológiai tájékoztató, 1980

2. szám, október - Dr. Molnár Béla: Geokémiai és üledékképződési folyamatok a Duna-Tisza közi szikes tavakban

feltárt lefedett karsztos terület szervesen kapcsolódik és összefügg a Bükk hegységben kimutatott nagy egységes karsztrendszerrel (2) de annak egy sajátos egyedi karszthidrológiai adottságokkal rendelkező részét alkotja. IRODALOM 1. Aujeszky G.—Scheuer Gy.: Eger bervai karsztakna hidrológiai vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, 50. 1970. 132—141. 2. Aujeszky G.—Scheuer Gy.: Adatok a Bükk hegység karsztvízföldtani viszonyaihoz. Hidrológiai Közlöny, 54. 1974. 173—183. 3. Balogh K.—Rónai A.: Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához, L—34—III. Eger, MAFI kiadvány, Bp. 1965. 4. Kerekes J.: A tárkányi öböl morfológiája. Földrajzi Közlemények, 68. 1936. 118—136. 5. Papp F.—Vitális Gy.: Magyarország műszaki földtana. Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa. Bp. 1967. 6. Schréter Z.: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai. Hidrológiai Közlöny, 34. 1954. 287—294. és 369—381. 7. Szebényi L.: Mikrotektonikai vizsgálatok a Bükk hegység déli palavonulatában. Földtani Közlöny, 81. 1951. 87—90. 8. Vitális Gy.: Adatok a DNy-i Bükk vízföldtanához. Hidrológiai Közlöny, 46. 196. 255—260. 9. ÉVM Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat kéziratos szakvéleményei. Adattár, Bp. 1951—1976. Geokémiai és üledékképződési folyamatok a Duna—Tisza közi szikes tavakban* DR. MOLNÁR BÉLA József Attila Tudományegyetem, Szeged A recens tengeri karbonátképződéssel már sokan foglalkoztak. Mind ez ideig azonban kevesebb figyelmet fordítottak a szárazföldi tavi karbonátképződésre, pedig az idősebb földtani korokban is számos előfordulásuk ismert. Az újabb tavi karbonátképződéssel foglalkozó tanulmányok, az aktuálgeológiai kutatások fellendülésével párhuzamosan váltak ismertté. Ezek abból az elképzelésebői indították meg vizsgálataikat, hogy a jelen földtani folyamatai kulcsot adnak a földtörténeti múlthoz. Az utóbbi években MÜLLER, G.—IRION, G.— FÖRSTER, V. (1972) alapvető munkája összegezte a szervetlen eredetű tavi karbonátképződésre vonatkozó eddigi ismereteket. Megállapították, hogy a tavi diagenetikus karbonátképződésre korlátozottak a lehetőségek. Amelyik tó vizében közepes a Mg++/Ca+ + arány, ott nagy magnézium tartalmú kalcit válik ki, amely a lerakódás után, amennyiben a tóvíz, vagy a pórusvíz Mg++/Ca++ aránya 7-nél nagyobb, szükségszerűen dolomittá alakul át. A dolomit a továbbiakban, ha a tóvíz 40 körüli Mg++/Ca++ arányúra emelkedik,. huntitba vagy magnezitba megy át. MÜLLER, G. (1969, 1970) és MÜLLER, G.—WAGNER, F. (1978) a Balaton holocén autigén karbonátüledékeit is megvizsgálta és több dolomitképződési szakaszt mutatott ki. Régóta ismeretes, hogy a Duna—Tisza közi futóhomok-terület mélyedéseiben, az ún. semlyékekben (1. ábra) is gyakran találhatók holocén korú, korábban mésziszápnak és „réti mészkőnek" leírt képződmények. Az újabb műszeres vizsgálatok bizonyították, hogy ezek a rétegek is uralkodólag kristálytanilag közepesen rendezett dolomitból állnak (MOLNÁR B.—M. MURVAI I.—HEGYI-PAKÚ J. 1976, MOLNÁR B.— SZÓNOKY M—KOVÁCS S. 1979). A dolomitnak a Duna—Tisza közén két típusát lehet megkülönböztetni. Főleg a Duna—Tisza köz DK-i részén, általában futóhomokra települve, alul 0,2—0,6 m vastagságú kemény karbonátkőzet fejlődött ki. Erre 0,2—0,4 m-es vastagságú laza karbonátiszap rakódott le. A Duna—Tisza köz egyéb helyén és a ma is szikes tavak fenekén az alsó kemény karbonátkőzet hiányzik és csak a laza 0,2—0,8 m-es vastagságú karbonátiszap fejlődött ki. Kérdés, hogy ezek a karbonátkőzetek hogyan keletkeztek, illetve milyen folyamat eredményeként jönnek ma is létre. A következőkben ezekkel a kérdésekkel kívánunk foglalkozni. * Előadásként elhangzott az MHT Szegedi Területi Szervezete 1979. november 15-i előadóülésén. A Duna—Tisza közi tavi dolomit és dolomitiszap képződése Az utóbbi években számos szikes tóból rendszeres, egész évre kiterjedő vízmintavétel, illetve kémiai elemzés történt (SZÉPFALUSI J. 1970, 1976, 1977). A tavak üledékeinek feltárására pedig fúrásokat mélyítettünk. A fúrásokkal egyidőben kémiai elemzésre, talajvízmintavétel is történt (MOLNÁR B.— M. MURVAI 1. 1976, MOLNÁR B.—KUTI L. 1978). így ma már részletesen ismerjük a tavak vizének, valamint a tavakat körülvevő talajvíznek a kémiai összetételét. A Duna—Tisza közi szikes tavak csapadékvízből és a helyi mélyedések felé szivárgó talajvízből táplálkoznak. Víztömegükhöz képest igen nagy a felületük, ezért nyáron aszály idején sok közülük teljesen ki is , szárad. A Duna—Tisza közén a júliusi középhőmérséklet ui. 20 °C-nál több. Az 50 éves maximális átlaghőmérséklet pedig a 25 °C-ot is meghaladja. Az évi 500—600 mm-es csapadék, időben nem egyenletesen oszlik meg. A fölüpházi Szappanosszék-tónál, a VITUKI által felállított meteorológiai állomás adatai szerint pl. az 1976-os nyári aszály idején, június 18-tól július 21-ig, tehát 34 napon át az átlaghőmérséklet 24—25 °C között volt. Ugyanebben az időszakban a 12 órakor mért maximális léghőmérséklet a 27—30 °C-ot is elérte. Ilyen nagy hőmérséklet mellett 34 nap alatt azonban mindössze 6,8 mm csapadék hullott le (2. ábra). A 3. ábra és az 1. táblázat a Szappanosszék-tó 1976— 1977-ben mért vizének kémiai adatait mutatja. A több mint egyéves perióduson belül 1976 nyarán 30—40 ezer mg/l körüli volt az összes oldott sótartalom. A téli hónapokban lecsökkent 7—8 ezer mg/l-re, majd ezt követően 1977 nyarán és száraz őszén az- 50 ezer mg/l értéket is meghaladta. A Szívósszék-tó kevésbé szikes típusú, így ugyanezen időszakban 1210 és 5890 mg/l között változott az öszszes oldott sótartalma (4. ábra, 1. táblázat). A dolomitképződés szempontjából lényeges Ca++ és Mg + + mennyisége a Szappanosszék-tónál a vizsgált évben a következőképpen alakult. A Ca + + -(tartalom 1976. év nyarának végén és őszén, de még télen is igen kicsi, csak 1977. júliusától kezd mennyisége valamelyest nőni. 1977. októberében azonban a Ca + + ismét eltűnik a vízből. A Szívósszékben 1976 nyarán a Ca++ 40—70 mg/l, majd innen a következő év Júniusáig lényegesen kevesebb, 2,4—27,0 mg/l közötti (1. táblázat). A Mg++-tartalom a Szappanosszék-tónál 1976 nyarán 50 mg/l-rel és száraz őszén, 62 mg/l-rel jelentő32