Hidrológiai tájékoztató, 1979

1. szám, április - Lovass József: A Fővárosi Vízművek vízbeszerzési helyei

tisztítható, természetesen sor kerülhet nagyobb mértékű felhasználására. A partiszűrésű kutas és a tisztított felszíni vízbeszerzés mellett az elmúlt száz évben többízben felmerült a budai hegyvidék karsztvizének felhasználása is, az utóbbi években pedig, különösen az északkelet-dunántúli bányák részéről, a szénbányászattal kényszerűen kitermelt bányavíz igénybevétele a főváros vízellátására. Több hozzávetőleges becslés napi 100 000—200 000 m

3 felhasználható vízmennyiséggel kecsegtetett, a mélyrehatóbb vizsgálatok azonban kimutatták, hogy az e térségben termelhető karsztvíz csak a környező települések ellátására elegendő, amellett nemcsak a vízhozam bizonytalan, hanem a víz minősége is változhat és keménysége is jelentősen felülmúlja a fővárosi kútvizét. Ezzel szemben a Duna partjain és szigetein a folyam áradásai során évezredeken át lerakódott vastag homokos kavicsrétegek nagy mennyiségű és jó minőségű vizet tárolnak, amely e kavicsrétegekbe telepített kutakkal (akna-, cső- és csáposkutakkal, galériákkal) gazdadságosan kitermelhető. A kitermelt víz helyébe a kavicsrétegeken át részben a Duna felől, részben a part felől folyamatosan áramlik a víz a kutak felé. A folyam közepesnél nagyobb vízállásainál túlnyomórészt annak vize, kisebbeknél a part felőli kavicsrétegekben tárolt víz is nagyobb hányadban jut a kutakba. A főváros vízellátásához szükséges víz beszerzése tekintetében tehát az a homokos teraszkavics a döntő, amelyet a Duna a pleisztocén korban rakott le, és amely sokhelyen a felszínig ér, vagy csak vékony fedőréteg borítja. Ez az általában 3—15 m vastag kavicsréteg Nagymaros—Nógrádverőcétől a Duna mindkét partján és a szigeteken át követi a folyót. Megtalálható mindazon helyeken, amelyeken a Duna sík területen halad, a jobb partján keskenyebb, a bal partján szélesebb, helyenként 10—25 km-es sávban. A teraszkavics vize vegyileg változatos. A Duna mosott partszakaszain jó minőségű ivóvíz, egyéb szakaszokon kissé vasas-mangános. A Fővárosi Vízművek több mint száz éve elsősorban a mosott partszakaszokon telepíti a kutakat, kútsorokat és galériákat, ügyelve arra, hogy a főváros vízszükségletének növekedésével lépést tartson. Ennek során voltak időszakok, amikor a szükségletet meghaladó vízmenyiséget termelt, tehát tartalékokkal is rendelkezett, de olyanok is — pl. a két világháborút követően — amikor nem tudta azt kielégíteni, részben a megfelelő mértékű fejlesztés anyagi eszközei hiányában, részben a szükséglet előre nem látható rohamos növekedése miatt. Utóbbira jellemző, hogy amíg a II. világháborút követő években csak 200 000 m

3 körül volt a főváros napi fogyasztása, addig ma ennek 3—4-szerese, nyaranként pedig eléri, sőt meghaladja az 1 millió m

3-t is. E hatalmas vízmenyiség több mint 80%-át a Szentendrei, a Margit- és a Csepel-szigeten, valamint a Duna fővárosi partszakaszain — a káposztásmegyerin, a budaújlakin, az országházin és a budafokin szerzi be a Vízművek. Ezek a területek a Fővárosi Vízművek Irendű vízbeszerzési helyei, amelyeken eddig közel ezer partiszűrésű kutat és néhány galériát telepített. Mellettük a Duna folyam csak II-rendű beszerzési forrásnak tekinthető, mert a felszíni víz tisztítása költséges és a tisztított víz minősége — az előbb említettek miatt — elmarad a kútvizétől. Ez az oka annak, hogy a Vízművek fejlesztési terveiben a kutas vízbeszerzés mellett a felszíni továbbra is csak kisebb hányadban szerepel. A kutas vízbeszerzési helyek közül is első helyen áll a Szentendrei-sziget, amelyen 17 termelőtelep öszszesen 613 kúttal üzemel és folyamatban van a 18., illetve 19. telep (Tahi I., illetve II.) építése, 9 csáposkúttal, illetve 20 galériával. Ezzel a Duna mosott, vízbeszerzési szempontból kedvező, partszakaszainak kiaknázása a szigeten befejeződik. A sziget déli csúcsával szemben a Duna bal partján — Káposztásmegyeren — levő két termelőtelepen öszszesen 54 kút szolgáltat vizet. A káposztásmegyeri partszakaszon épült a Fővárosi Vízművek két, a felszíni Duna-vizet tisztító műve is. Ezek napi termelése — szükség esetén — 230 000 m

3 tisztított víz, amely a 2—2,5-szeres mennyiségű kútvízzel keverten jut a csőhálózatba. További, de kisebb jelentőségű vízbeszerző helyek dél felé a Margitsziget, a budaújlaki- és az Országháztól északra eső Duna-part. A Margitszigeten 11, a budaújlaki partszakaszon 7 kút, az Országházin pedig egy 495 m hosszú galéria termeli a vizet. A Szentendrei-szigettel egyenértékű vízbeszerzési hely a Csepel-sziget, amelyen eddig három termelőtelep épült összesen 89 kúttal. Az V. ötéves terv folyamán létesülő további termelőtelepek kútjai, kútsorai naponként mintegy 225 000 m

3 vizet szolgáltatnak majd. A sziget vízszerzésre alkalmas területeinek teljes kiaknázása után pedig összesen napi 760 000 m

3-t meghaladó vízmennyiségre lehet számítani. Ezzel kapcsolatban azonban megjegyezzük, hogy a Duna-víz szennyezettsége a főváros alatt nagyobb fokú s ez többé-kevésbé kihat a folyam part menti kavicsrétegeire is. Az elvégzett feltárófúrások és vízmintavételek egyes szakaszokon vas- és mangánszennyezésre mutatnak. A Fővárosi Vízműveknek fel kell készülnie az ilyen szakaszokon termelt víz kezelésére, vastalanítására, mangántalanításra. A Duna mentén a Csepel-szigettel szemben, Budafokon és Budatétényben találhatók még kisebb, vízbeszerzésre alkalmas partszakaszok. Ezekből Budafokon két-, Budatétényben 1 kúttal összesen mintegy 15 000 m

3 víz termelhető naponként. A Duna partvonalai mentén levő vízbeszerző helyeken kívül a pesti városrész keleti területein, a Szilaspatak XVI. ker. szakasza és a Rákospatak XVII. ker. völgye említhető. Előbbin 8 mélyfúrású kút, utóbbin 4 akna- és 6 mélyfúrású kút szolgáltat összesen napi 12 000—15 000 m

3 vizet. A fentiek során ismertetett víznyerő-, vízszerző helyeken eddig létesített kutakkal, kútsorokkal, galériákkal és a felszíni Duna-vizet tisztító művekkel a Fővárosi Vízművek télen, naponként mintegy 800 000 m

3, nyáron 1,1 millió m

3 vizet termel. E mennyiségek általában egyeznek a főváros mai vízszükségletével. Az elmúlt 30 év tapasztalatai alapján a szükséglet évenként napi 30 000—35 000 m

3-rel növekszik. Ennek figyelembevételével 2000-ben, tehát 22 év múlva, nyáron 1 820 000—1 940 000 m

3 ivóvízről kell gondoskodni. Ezt a vízmennyiséget a meglevő, valamint a Szentendrei és a Csepel-szigeten épülő, illetve tervezett új termelőtelepekkel, továbbá a felszíni víztisztító művek rekonstrukciója által biztosítható többletvízzel megtermeli a Vízművek, ha a Dunán, a fővárostól északnyugatra létesülő duzzasztómű nem okoz lényeges változást főként a Szentendrei-sziget körüli mosott partszakaszokon. A duzzasztómű esetleges kedvezőtlen hatását részben az ipar ivóvízfogyasztásának csökkentésével, részben, ha a Duna nagyfokú szennyezése időközben megszűnik, új tisztítómű építésével lehet ellensúlyozni. Mindenképpen szorgalmazni kell, ha szükséges kényszerítő eszközökkel is, hogy az ipar, amely ma a termelt ivóvíz 30—35%-át használja fel, fokozatosan térjen át a könnyebben beszerezhető és olcsóbb ipari víz igénybevételére. 24