Hidrológiai tájékoztató, 1977

Temesrékási Mihály: A Rocla csőüzem bővítése - Márkus István: A Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat (Vác) tevékenysége a Dunakanyarban

nagy költség mellett, a kedvezőtlen rétegsor miatt rendkívüli nehézségekkel járt volna. Az építési idő is hosszú lett volna. A csőhídra több tanulmány készült. A változatok közös jellemzője a nagy építési költség, a hosszú építési idő. Nagy előnye lett volna ennek a műszaki megoldásnak, hogy a cső jól ellenőrizhető és karbantartható lett volna. A medercsővel szemben azonban ezek az előnyök a legalább kétszeres költség és négyszeres építési idő miatt nem érvényesülhettek. A medercső méretét a 150 000 m

s/nap vízigény meghatározta. Anyagát illetően választani kellett acél, azbesztcement, Sentab és gömbgrafitos öntöttvascső között. Az élettartam, a fektetési lehetőség és költség együttes vizsgálata a gömbgrafitos öntöttvasosövet találta legelőnyösebbnek. Az átvezetés a Csepel-szigeti és a jobb parti gépház közötti partszakaszon az egyetlen alkalmas terepre került. A végleges tervek elkészítése előtt kísérleti szakaszt építettünk, melynek tapasztalatát a szerkezet végső kialakításában alkalmaztuk. Az előkészítési munkálatok során egyre inkább a viszonylagos merevség irányában tolódott el a behúzó szerkezet. Végül is az öntöttvascsövet 2 db 800 NÁ spirálhegesztésű acélcsőre szereltük. Az egybeszerelt medercső 500 m hosszú volt, súlya kereken 800 tonna. Az acélcsövet egybehegesztettük, erre ágyaztuk és acélhevederrel rögzítettük az öntöttvascsövet. A duktilcső egyszerű tokos, gumigyűrűs kötése a legolcsóbb volt a kínálkozó lehetőségek közül. Egyben, és ez volt a döntő, kötésenként 1,5° elfordulást csak ezzel a kötéssel érhettünk el a tömítés és a csőanyag károsodása nélkül. Francia példák a vízben! szerelést ajánlották volna, de a többi középeurópai medercsövek, a parti, tehát szárazon szerelésre adtak hasznos útmutatást. A mezőgazdasági területék árvédelmi töltés nélkül csatlakoztak a középvízi partélhez. A cső teljes hosszának megfelelően szabványos vasúti pályát építettünk a terep átlagos esésének megfelelően. Ezen alakítottuk ki a szerelő betont a talpfák felső élével egy síkban. A hordó szerkezetet, a 2 db 800 NA acélcsövet olyan magas bakokra szereltük, hogy a behúzás előtt a vasúti pályakocsik még éppen aláfértek. A Duna medrének előkészítése, kikotrása nagyobb feladatot jelentett a tervezettnél. A folyami kotróhajókkal az előírt pontosságot csak nehezen tudtuk elérni, végül is kétszeri halasztás után december közepére elkészült a cső ágyazata, megkezdődhetett a behúzás. A vonóerőt a Háros-szigeti oldalon mozgó nehéz lánctalpas vontató szolgáltatta. A tervezett áttételi rendszert a fellépő vonóerő-szükséglet és a vontatóhorgon előállítható vonóerő nagysága határozta meg. Az alkalmazott csőköteg viszonylagos merevsége három úszódaru alkalmazását és eredményes együttdolgozását tette lehetővé. A vonóerő mérésével a húzás folyamata jól kézben tartható volt. A gondos előkészítésre fordított energia megtérült: a csőköteg végül is a terv szerinti ütemben és helyen érte el a hárosi partot. A másnap végrehajtott tömörségi próba eredményes volt, megkezdődhetett a leterhelés. A part menti szakaszokon az előre elhelyezett hosszirányú vasbetongerendákra tübing elemeket helyeztek, ezzel a végleges leterhelés előtt hatékony védelmet értünk el. A választott megoldás helyesnek bizonyult. A féléves építési idő, a háromnapos behúzás a hozzá fűzött reményeket beváltotta. Az alkalmazott acél hordószerkezet mérete (800 NÁ) vízszállításra hasznosítható, tehát a húzás után feleslegessé váló szerkezetek mennyiségében nagymértékű csökkentést sikerült elérni. Ilyen hosszon, ilyen átmérővel, hajózható folyó vízben meder cső korábban nem épült. A vállalkozás sikere azokat igazolta, akik nem féltek az újtól és nem sajnálták a fáradságot a várható (hatások elemzésére ós az akadályozó körülmények kivédésére. Vigh Endre A Duna menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat (Vác) tevékenysége a Dunakanyarban A Dunakanyar közművesítésének gyorsabb ütemű fejlesztése érdekében még az 1975. év áprilisában megalakult a Dunakanyar Vízellátásának, és Csatornázásának Gyorsfejlesztési Koordinációs Bizottsága. A Bizottság munkájában az OVH, az illetékes területi párt és tanácsi szervek, továbbá a Dunakanyar területén működő beruházó, tervező, építő és üzemeltető vállalatok vesznek részt. A tervezett és építés alatt levő munkák összehangolásában, valamint az építési határidők élőre hozásában a Bizottság közreműködése az 1975. évben is hathatós volt. A megfelő koordináció segített abban, hogy az 1975-ös nyári csúcsfogyasztás idején a szentendrei déli vízbázisból a Fővárosi Vízművek által készített csáposkút ideiglenes üzembeállításával az üdülő terület vízhiányán segíteni tudott az üzemeltető vállalat. Az 1976. évi gyorsfejlesztési programot a Bizottság titkársági teendőit ellátó Duna menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat 1975 szeptemberében állította össze és azt a Gyorsfejlesztési Koordinációs Bizottság szeptemberi ülésén jóváhagyta. OVH célcsoportos beruházási keretből, tanácsi fejlesztési alapból, társulati pénzeszközökből, vállalati fejlesztési alapból, vízügyi alap támogatásból a gyorsfejlesztés keretében 102 000 000 Ft értékű munka valósult meg, 1976. év folyamán. A szentendrei térség vízellátásának fokozott ütemű fejlesztésén kívül jelentős mértékben kívánjuk javítani a pilisi községek és üdülőterületek vízellátását, ezen belül is elsősorban Solymár, Pilisborosjenő és Üröm községek helyzetét. A szentendrei déli vízbázis gyorsabb ütemű kiépítésével és az elkészült művek ideiglenes üzemeltetésével remélhetőleg elkerülhető lesz a nyári vízhiány az 1977. éviben, a rendkívül dinamikusan fejlődő üdülőövezetben. Jelentős mértékben kívánunk javítani a mostohán ellátott Zebegény üdülőközség vízellátási helyzetén, s folyamatban levő vízmű rekonstrukcióval és fejlesztéssel, melyek szintén a gyorsfejlesztési program részei. A Váctól délre elhelyezkedő üdülőkörzet és természetesen Vác részére tud majd több vizet szolgáltatni az ún. Váci Déli Vízmű, mely ideiglenes jelleggel kb. fél kapacitással az 1976. év nyarán lépett üzembe. Végleges üzembehelyezését az 1977. év közepére tervezzük. Bár nem tartozik szorosan a Dunakanyar üdülőterületéhez Gödöllő, a város vízellátási és csatornázási helyzetének javítását a Gyorsfejlesztési Koordinációs Bizottság mégis a Dunakanyaréval együtt kezeli. A vác—gödöllői regionális vízmű üzembehelyezéséig —, mely csak az 1980-as évek elején várható — a helyi vízbázisok maximális kihasználása a cél, s a gyorsfejlesztési program jelentős pénzösszegeket fordít Gödöllő körzetében kútfúrásokra, s ezeknek a városi rendszerbe való kapcsolására. 88 |