Hidrológiai tájékoztató, 1975

Radvány Rudolf: Az 1974. évi dunai pakuraszennyezés és a védekezés tapasztalatai

V. 60 [km] 2. ábra. A fúrási tevékenység országos eloszlása 1. Vizfúrás(ok) az 1966—1974. év között A fő időszakban a hidrogeológiai szellemi mun- 1975. január 1-től a hidrogeológiai tevékenységünket kából az éves árbevétel 500 000—800 000 Ft között vál- a bányászati vonatkozású fúrási, terv- és jelentéské­tozott. szítési munkák jelentik. Az 1974. évi dunai pakuraszennyezés és a védekezés tapasztalatai* RADVANYI RUDOLF Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, Budapest Az utóbbi évtizedek urbanizálódási folyamata, egyre növekvő ipari fejlődése, a mezőgazdaság intenzívebb kemizálása, a kőolajbázis fokozott kiaknázása, eddig ismeretlen újabb szennyező anyagok megjelenése az élővizek és a talaj folyamatos szennyezésének növeke­désével jár. Emellett az állandó jellegű és egyre foko­zódó szennyvíz-terhelésen túl, mind gyakrabban elő­forduló rendkívüli szennyezéseket eredményez. így pl. hazánkban míg 1965-ben 10 volt a rendkívüli szennyezések száma, addig 1970-ben 63, 1973-ban 74 és 1974-ben mintegy 80 esetben fordult elő. Ezek között is jellegében, mértékében rendkívülinek mondható az 1974. évi dunai pakuraszennyezés. 1974 január elején a Dunai Vasmű egyik 5000 m 3-es tartályából meghibásodás következtében nagy mennyi­ségű — mintegy 4000 to — pakura került a Duna med­rébe. Az első helyszíni felmérések és légi felderítések meg­állapításai szerint a Duna medrébe került pakura mintegy 80%-a a dunaföldvári híd feletti, hozzávető­legesen 12 km-es hosszon, míg 20%-a a dunaföldvári * Előadásként elhangzott a MHT Bajai Csoportja 1974. áp­rilis 17-i, valamint a MHT Szennyvíz Szakosztálya 1974. május 14-i előadóülésén. híd és a Sió torkolat közötti közel 60 km-es Duna-sza­kaszon terült el (1. ábra), a hídtól lefelé haladva egyre szórványosabban és végig (a szennyezés időszakában uralkodó szélirány hatására) a jobb parton. A part mentén különösen a zátonyos, a folyamszabályozási művek által befolyásolt szakaszon, az öblözetekben és a limányokban helyezkedett el a pakura. A pakura — vagyis a kőolaj atmoszferikus nyomá­son végzett lepárlásának desztillációs maradéka — sö­tétbarna — fekete, szoba hőmérsékleten viszkózus, ke­nőcsszerű folyadék. Megjelenési formája és ennek a hőmérséklettől függése nagyon közel áll a „szilvalek­vár" konzisztenciájához. A védekezés első 10 napjában a hőmérséklet napi maximuma —2 1- 4 °C, minimuma —5 — 0 °C között, míg a védekezés második szakaszában a napi maxi­mum +2 K9 °C a minimum pedig —2 b4 °C kö­zött volt. így a tömör és a hőmérséklettől függően többé-kevésbé ragadós anyag a kézi szerszámok és gé­pek megfelelő kezelése mellett kitermelhető, rakod­ható, szállítható volt. A védekezés mintegy 10 napig, a dunaföldvári víz­mérce stagnáló 110 cm-es vízszintje mellett folyt (dunaföldvári vízmérce: LKV 13 cm, KÖV 299 cm, LNV 703 cm), majd egy három m-es árhullám vonult 82

Next

/
Oldalképek
Tartalom