Hidrológiai tájékoztató, 1974
Dr. Lászlóffy Woldemár: Az I. Vízügyi Történeti Napok
huzamosan nőnek a vizek védelme iránti kötelezettségeink is. Külön nagy gondot kell fordítani felbecsülhetetlen kincset érő tavaink vizének védelmére. Ezek közül különösen nemzeti büszkeségünk: a Balaton és az újjászülető Velencei-tó kiemelkedő jelentőségű, melyeket a hazai és külföldi turisták százezrei keresnek fel éppen amiatt, mivel vizük minősége fürdésre kiválóan alkalmas. Most még nem késő, hogy ezek mai állapotát megőrizzük a jövő számára. Vizeink megóvása csak olyan szemlélet mellett valósítható meg a környezeti ártalmaktól, ha a beruházások során nem a leszűkített értelemben vett gazdaságossági követelményeket tartjuk szem előtt, hanem szélesebb alapokra helyezve, komplex mérlegelés alapján hozzuk meg a szükséges döntéseket. Abból kell kiindulni, hogy vizeink szennyezése tovább nem fokozható még akkor sem, ha ez olyan beruházásokat igényel, amelyek miatt a megtérülési idő nő, a gazdaságosság átmenetileg csökken. Az emberi környezet megvédése, az egészséges élet feltételeinek megteremtése nem lehet csupán pillanatnyi anyagi megfontolás tárgya. Még akkor sem, ha ez hosszútávon — esetleg évszázadok alatt — fizetődik csak vissza, hiszen létünk jövőjéről van szó és felelősek vagyunk az utánunk következő nemzedékekért is. Az I. Vízügyi Történeti Napok 1974. május 7—8-án rendezte meg a Magyar Hidrológiai Társaságnak a múlt évben alakult Vízügyi Történeti Bizottsága az I. Vízügyi Történeti Napokat az ország egész területéről összesereglett 50—60 főnyi hallgatóság részvételével. A rendezvény célja, amint a Bizottság elnöke, Marczell Ferenc megnyitó szavaiban rámutatott, a történeti emlékeink iránti szakmai érdeklődés felkeltése minél szélesebb körben, az emlékek örvendetes módon több helyen megindult gyűjtésének és megóvásának elősegítése, kapcsolatteremtés a kutatók között, és mindezeken keresztül a honismeret és kultúrtörténet ápolása a gazdasági fejlődésünkben mindig fontos szerepet játszott vízügyi vonatkozásokban. A rendezőség a fenti megoldások alapján szándékosan nem jelölt ki valamilyen központi kérdést, amely körül az előadások csoportosíthatók lettek volna. Ez a jövőben évenként más-más városban megrendezendő történeti napokkal kapcsolatban inkább jöhet szóba, így azután a két délelőttön elhangzott 16 előadás tárgya meglehetősen széles körben mozgott. Az első napon dr. Bendefy László (VITUKI) pl. régi kéziratos térképek alapján mutatta ki a Duna-meder nyugati irányban való eltolódásának ütemét a folyam dunaföldvári szakaszán. Károlyi Zsigmond (VIZDOK) a VIZDOK-ban folyó történeti kutatást és eddigi eredményeit ismertette. Beszámolóját Mészáros Vince (VIZDOK) egészítette ki a vízügyi muzeológia fejlesztése érdekében felmerülő feladatok felsorolásával. Dr. Dobos Irma (VIKUV) a hazai mélységi vízkutatásról és vízfeltárásról szólt, különös tekintettel Zsigmondy Vilmos szerepére. Bencze Géza (Olajipari Múzeum, Zalaegerszeg) Somogy megye egykori neves mérnökének, Török Ferencnek (1779—1832) emlékét idézte. A következő három előadó a Dunántúl vízrendezési kérdéseivel foglalkozott: Máthé Kálmán (Déldunántúli VÍZIG) a balatoni Nagyberekkel, Lotz Gyula (Nyugatdunántúli VÍZIG) a Zalán a XIX. században folyt munkákkal és Buchberger Pál (Déldunántúli VÍZIG) a Dráva völgy nemzetközi vonatkozásai miatt is érdekes árvédelmével. A délután folyamán a résztvevők az Országos Széchenyi Könyvtár Térképtárában tettek látogatást, ahol dr. Patay Pálné bevezető ismertetése után nemcsak a gyűjtemény legszebb darabjaiban gyönyörködhettek, hanem meggyőződhettek arról is, hogy milyen gazdag és becses térkép-, terv- és metszetanyag vár még vízügyi szempontból értékelésre. A második napon Károlyi Zsigmond (VIZDOK) a Tisza-völgy ősi ártéri gazdálkodását, az árvízjárta területek halászati hasznosítását ismertette. Nemes Gerzsontól (Középtiszavidéki VÍZIG) a 700 éves jubileumának megünneplésére készülő Szolnokon megindult vízügyi-történeti adatgyűjtés néhány rendkívül érdekes eredményéről hallottunk. Zádor Alfréd (Északdunántúli VÍZIG) a Hanság lecsapolásának történetéről számolt be. Dr. Koroknál Ákos (Országos Levéltár) a Sajó vízrendszerében a nagyipar kialakulásával kapcsolatban a vízhasználati jogokért folytatott harcról adott összefoglaló képet, amelyben a hazai vízminőségvédelem kezdeteire is rámutatott. Dr. Zsuffa lstvánnénak, a bajai Tóth Kálmán Vízügyi Szakközépiskola tanárának gazdagon illusztrált előadásából kitűnt, hogy milyen eredményesen lehet a fiatalságot a történelmi kutatásba bekapcsolni. Dr. Donászy Ernő (Haltenyésztési Kutató Intézet, Szarvas) a közelmúlt, a legutóbbi 30 esztendő limnológiai tevékenységén vezette végig a hallgatóságot. Dr. Bolberitz Károly, az Országos Közegészségügyi Intézet vízosztálya ny. főmunkatársának előadásából kiváló vízvegyészeink jelentőségével ismerkedtünk meg, akik Than Károlytól Winkler Lajoson át Maucha Rezsőig ma is világszerte használatos vízelemzési eljárásokat dolgoztak ki. Végül Mészáros Vince (VIZDOK) az európai transzkontinentális víziút néhány történeti emlékét idézte — többek között Széchenyi Ödön 1867. évi útját „Hableány" nevű gőzhajóján Budapesttől a Majnán, Rajnán és Szajnán át Párizsig. Az ülés dr. Lászlóffy Woldemár zárószavával ért véget. Hangsúlyozta, hogy a vízügyi történeti kutatásnak országos mozgalommá kell erősödnie. Dr. Lászlóffy Woldemár 14
