Hidrológiai tájékoztató, 1971

Nyuli József: Tavy Lajos - Abos Brúnó: Pap Ferenc

Tavy Lajos 1885—1970 A Műegyetemen általános mérnöki okievet szerzett. Az első világháborúban egy motorizált alakulatnál teljesített szolgálatot mint tartalékos tiszt. A háború után a budapesti Szabadkikötő Kormánybiztosságnál dolgozott, majd a székesfehérvári kultúrmérnöki hivatalnál volt területi előadó. Innen a győri kultúrmérnöki hivatalhoz került vezetőnek. Vezetése mellett készült a Nyúl községbeli Sárkánylyuk vízmosás megkötése 14 hordalékfogó gáttal és 25 m magas fejgáttal és több híddal. A munkálatok vezetője Markó Iván oki. mérnök volt, aki ma az UVATERV irodavezetője. Győrből a Földművelésügyi Minisztériumba került kerületi felügyelőnek, majd 1940-ben már a Kultúrmérnöki Ügyosztály vezetője, és innen kerül 1945-ben nyugállományba 60 éves korában. Azután visszakerül Győrbe, a volt Rábaszabályozó Társulat miniszteri biztosaként. Később észak-dunántúli halászati felügyelő lett. Az 1950-es évek elején a győri kultúrmérnöki és belvízrendező hivatalnál az akkor induló termelőszövetkezetek öntöző telepeit tervezi, és újításként megszerkeszti előregyártott és összerakható elemekből az öntözési műtárgyakat, bújtatókat, aknásbukókat és vízkivételek elemeit. Az öntözőtelepek Győr-Sopron és Komárom megyei területén megépültek, és az előregyártott szabvány kis műtárgyak is kifogástalanul beváltak. Ezt követően a Vízügyi Igazgatóság vízgazdálkodási osztályának hatósági csoportjánál intézte az 1957. év után a III. kategóriájú kis vízfolyások érdekeltségi hozzájárulásának meghatározását, és készítette a kivetési határozatokat olyan gondossággal, hogy fellebbezés a kivetések ellen alig érkezett. Az 1964. évi új vízügyi törvény alkalmazása terén is nagy lelkesedéssel munkálkodott. Mint munkatárs mindig példaképül szolgált szorgalmával, pontosságával és emberi magatartásával. 1940-ben, amikor a második világháború során a németek elől a lengyelek nagy tömege hazánkba menekült, az összes vízügyi lengyel mérnököt elhelyezte — mint ügyosztályvezető — a mi kultúrmérnöki hivatalainknál, így biztosítva megélhetésüket, visszaadta az emberiségben való hitüket akkor, amikor a németekkel szemben ez a cselekedete nem jelentett elismerést. A fajüldöző rendeletek végrehajtása során biztosítani tudta tanítványa — a már említett Markó Iván — háborítatlan munkavégzését, és a zaklatásoktól való mentesítését, Ö, aki német származású volt, mert elsősorban humanista, emberszerető jellem maradt. Örök példakép marad mindnyájunk számára fiatalos fürgeségével, törhetetlen munkakedvével és a fáradhatatlan munkateljesítésével, mert még 70 éves kora után is vállalkozott helyszíni tárgyalások levezetésére, és ezzel mindenki tiszteletét és elismerését érdemelte ki. Nyuli József Pap Ferenc 1877—1970 Először 1937-ben a Magyar Mérnök és Építész Egyletben találkoztunk, mikor emlékezetes elnöki székfoglaló beszédét tartotta. Érdeklődésemre a kollégák elmondották, hogy a Fővárosi Vízművek vezérigazgatója, aki kiváló vízépítőmérnök és igen népszerű szakmai körökben. A sors úgy hozta, hogy 1939-ben a Fővárosi Vízművekhez kerültem. Mint új, fiatal mérnököt Vedres Lipót mutatott be „Feri bácsinak", aki a vízműveknél igen nagy köztiszteletnek örvendett. Első hivatalos találkozásunk mély nyomot hagyott bennem. Az első eligazító mondatok után éreztem, hogy egy igazi nagyfőnök irányítása alá kerültem, akitől sokat lehet tanulni szakmai és emberi magatartás vonalán. Nem is csalódtam. Élete végéig Feri bácsinak őszinte tisztelőjévé váltam. Emlékeimben kutatva feltettem magamnak a kérdést, hogy mi is volt az, amiért Feri bácsihoz annyira ragaszkodtam. Elöljáróban talán szabadjon elmondanom, hogy természete, modora és az emberi magatartása volt az, mely elsősorban hatott reám. Határozott, de mindenkor humánusan gondolkodó ember volt. A jó mérnöki munkát minden műszakitól megkívánta és ehhez mint tapasztalt gyakorlati mérnök a feltételeket is biztosította. A színvonalas munkát pontosan határidőre megkövetelte. A századforduló éveiben a Budapesti Műszaki Egyetemen avatták általános mérnökké. Mint az Osztrák— Magyar Monarchia ösztöndíjasa, a haditengerészetnél vízépítő mérnökként kezdte pályafutását. Egy évig Bécsben és Berlinben tanulta a tengeri vízi építkezéseket, vagyis ez időben szakosodott vízépítő mérnökké. A monarchia nagy hadikikötőjében, Pólában kezdte el a gyakorlati mérnöki munkát. Nagy vízépítési gyakorlatra tett szert csatorna-, medence-, moló- és rakpartépítés terén. Itt kapta első vízvezeték építési feladatát is. Megbízták az isztriai félsziget karsztján a vízfoglalások medencék és csőhálózat tervezésével, majd kivitelezésével. Az 1918. év végén Budapestre kerül és csakhamar Sajó Elemér által vezetett Kikötőépítkezési Igazgatóság munkatársa. Részt vállal, majd vezetője a Csepelszigeti vízépítési munkáknak. A Kvassay zsilip, petróleum és vámmentes kikötők medencéi, gabonatárház, vasúti teherpályaudvar stb., azok a nagyobb mérnöki munkák, melyek nagyrészt irányítása alatt épültek. Később megbízták a soroksági Duna-ág rendezési munkáival és ezzel kapcsolatosan a tassi zsilip vízépítési munka irányításával. 15 éven át fejtett ki hasznos mérnöki munkát a Csepel-szigeti építkezéseknél. Az 1931. év végén a főváros polgármestere meghívta a vízművek rekonstrukciós és bővítési munkáinak ellenőrzésére alakított bizottságba. Ekkor kezdődtek gyümölcsöző kapcsolatai a Fővárosi Vízművekkel. E bizottságban szokott dinamikus lendülettel és gazdag ismeretekkel végezte munkáját 1935. év elején eredményes munkája alapján a vízművek vezérigazgatójának szerződtették. Ez időben a vízművek korszerűsítési munkái javában folytak. Majd 10 éves igazgatása alatt a Szentendrei-szigeten négy víznyerő 5