Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Dr. Bendefy László: Vörös László

történt felháborító eljárás után alig egy évig maradt a Duna-mappáció szolgálatában. Heves megye tanácsa örömmel alkalmazta őt megyei segédmérnöknek. Karacs Teréz szerint „(Vörös László) . . . előttem fekvő, latin nyelven kiállított, kutyabőrre irt ékes oklevel(én) ... az erre jegyzett hátirat. . . arról tanúskodik, hogy 1831-ben már mint segédmérnök működött Heves megyében." A hátirati jegyzet így hangzik: „1831. boldogasszony hava 31. napján t. Nemes Heves és külső Szolnok törv. egyesült vármegyék Egerben tartott közgyűlésén kihirdettetett és megjegyeztetett. — Mátray Károly főnótárius" (8). Pest-budai térképét Vörös László a Hídépítő Egyesületnek ajánlja. Az egyesület a művet 250 ezüst forinttal jutalmazta, és a kőnyomtatás költségét 23 Ft 24 kr. erejéig még külön megtérítette. A jutalom összege nem \ mondható a térkép eszmei és gyakorlati értékével arányban állónak. Egy osztályvezető mérnök havi fizetése a kamaránál akkoriban 50—60 Ft között volt. Vörös tehát 5—6 hónapi fizetésnek megfelelő összeget kapott olyan munkáért, amelyen két éven át rossz megvilágítású helyiségben, esténként és éjszakákon át pedig gyertyavilág mellett dolgozott. A térkép megjelenését Széchenyi István baráti körében nagy hírverés előzte meg. Ebben maga Vörös László is segített két tanulmányával. Egyik a „Jelenkor" I. évfolyamában (13), másik a „Társalkodó" I. évfolyamában jelent meg, néhány hetes különbséggel, 1832. november havában (14). Érdekes módon, az utóbbin a szerző neve alatt ezt olvassuk: „országos dunamérési Ingenieur". Ügy látszik a Heves megyei segédmérnöki beosztás nem elégítette ki elképzeléseit, és visszatért egy időre a Duna-mappációhoz. Vagy csak azért, hogy a térképen „országos dunamérési hiteles Földmérő"-nek tüntethesse fel magát? A tények azt bizonyítják: minden módot megragadott, hogy kiszakadhasson abból a környezetből, ahol atyjaként szeretett főmérnökével és mesterével oly méltánytalanul bántak el (6). * Somogy megyének a 18.század közepe óta igen kiváló mérnökei voltak. Az 1785—1815 közötti évtizedekben Nagy József volt a megyei hites főinzsellér, majd Győry József, Zala megye hites földmérője vette át helyét. 1832-ben azonban már Győry is idős ember volt, s különben is két megye gondját viselte. Somogy megyei főmérnöki tisztsége „betsületbéli" stallum volt. (Ma másodállásnak mondhatnánk.) Ez évben tehát benyújtotta lemondását. A vármegye a Festetics-uradalom igazgató főmérnökét Kehrn Vilmost hívta meg Győry utódjául, de ő „a megye rendes földmérőjévé" történt kinevezését nem fogadta el (15). Erre a megyegyűlés — a főispán javaslatára — első földmérőül Vörös Lászlót, másod földmérőül pediR Török Miklóst választotta meg. Vörös 1833. október 28-án a főispán előtt letette a hivatali esküt (16), majd a Dráva legelhanyagoltabb szakaszán rövidesen megkezdte folyószabályozói mérnöki tevékenységét. Míg eddig főként vízügyi vonatkozási! térképeket készített, ez időtől kezdve folyószabályozási munkálatok tervezése és végrehajtása kötötte le minden idejét. A megye vezetői meg voltak elégedve munkájával és a legnagyobb készséggel teljesítették minden kívánságát. 1885-ben a megyei mérnöki hivatal egész műszertárát, a legúiabb Voigtlünder-féle mérőműszerekkel újították fel. Minthogy a beszerzett új műszerek között szerepel egy szintező műszer, és két új szintezőléc is (17), bizonyosra vehető, hogy Vörös László az az időben legkorszerűbbnek tartott Huszár Mátyás-íéle szintezőműszert és új beosztású szintezőlécpárt rendeltette meg a megye számára. A megye Szomaiomban (a mai Kaposfőn) biztosított szolgálati lakást Vörösék számára. Ez az épület még ma is megvan a falu északi végén (1. kép és 1. ábra). Mária Terézia idejében épült a megyei csendbiztos számára. Pincéje egyben börtön is volt. Vörös László a két szobából és konyhából álló épületet rendbe hozatta, felesége pedig a hozzá tartozó kertet valóságos kis paradicsommá változtatta. Itt növekedett fel öt gyermeke, bizonyára jó körülmények között, mert atyjuk fizetése 1. kép Vörös László egykori szomajomi lakóháza (Bendefy L. felv. 1958.) 1. ábra. A szomajomi (kaposfői) egykor csendbiztosi épület: Vörös László 1833—1853 közötti lakóháza az 1864. évi kataszteri felmérés szerinti eredeti állapotában. (Rekonstr. Bendefy L. 1958.) 1. lakóház (a ház mögötti három fenyőfa ma is megvan!), 2. kamra, 3. lóistálló, 4. fás szín: egykor a deres helye, 5. kocsis és béres lakás, 6. marhaistálló (ud udvar; b. ud béresház udvara; k kert; zk zöldséges és gyümölcsös kert; R rét; sz szántó) és természetbeni járandósága, valamint az úrbéri elkülönítések végrehajtásával szerzett jelentős mértékű jövedelme nyugodt életlehetőséget biztosított a családnak. Kezdetben egyáltalában nem érezték jól magukat Szomajomban. Zsiga bátyjához írt egyik 1835. évi levelében arról panaszkodik, hogy a világ fővárosaihoz hasonló Pestről „egy rongyos, sáros faluba" kerültek, ahol megöli őket az unalom. De hallgassuk meg, hogyan ír ugyanerről a helyről negyed század múlva Bécsben tanuló leányainak, akik viszont onnan nem kívánkoztak vissza az atyai házba. 7