Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Bogárdi János: A VITUKI Hidraulika Laboratóriumának első évtizede

rógát helyének meghatározására, a létesítendő gát, alatti vízszivárgási viszonyok megismerésére, a szivárgást csökkentő megoldások megtervezésére, az elárasztásra kerülő területek vizsgálatára, különös tekintettel a párhuzamos völgyek felé irányuló esetleges vízmozgások lehetőségére, valamint a víz által elborítandó partszakaszok állékonyságának kérdésére. E vizsgálatainkat domb- és hegyvidéki területen tervezett tározások előmunkálataként végeztük. Vizsgálatainkat mindenkor kiegészítettük a tervezett gát építéséhez szükséges anyaglelőhelyek felkutatásával, valamint a gátépítésekre felhasználható nyersanyag ismeretében a szállításra, beépítésre és a tömörítésre vonatkozó javaslatokkal. Említésre alkalmas tározási vizsgálatokat Kaposvár térségében, továbbá Gyepűkaján, Farkasgyepű és Nagylóc területén végeztünk. Különleges mérnökgeológiai kutatásaink nagyobb területek állékonysági vizsgálatára, bányászati objektumok létesítését megelőző műszaki-földtani vizsgálatokra, valamint a regionális tervezést előkészítő területfelhasználási javaslatok- összeállítására vonatkoztak. Ezen felül különleges feladatként vizsgáltuk a Csepel Művek a Csepeli Kavicsbánya munkagödrébe tervezett, salaktárolásának esetleges kihatását a szigetszentmiklósi csápos kutakra, továbbá jelenlegi feladatunkat képezi a dunaújvárosi magas part állékonysági vizsgálatához kapcsolódó vízföldtani kérdések megoldása. Összefoglalás Vázlatos áttekintésünkből is látható, hogy az E.M. Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat hidrológiai — mérnökgeológiai jellegű munkaterülete rendkívül sokrétű és az egyes feladatok kidolgozása során számos előre nem látható műszaki, illetve földtani vonatkozású feladatot kell megoldania. Ez szinte kizárólagosan csak úgy remélhető, ha a feladatok megoldásának előkészítésére, a szükséges vizsgálatok lefolytatására és értékelésére komplex módon dolgozó szerv áll rendelkezésre. E komplex szemlélet biztosítja az adottságok és lehetőségek megbízható és reális felmérését, a helyes és gazdaságos megoldások kialakítását. E tevékenységben messzemenően szükséges támaszkodnunk mindazoknak az intézményeknek — szerveknek munkásságára — eredményeire, amelyek közreműködése nélkül a jó műszaki-földtani munka csonka vagy megoldhatatlan volna. A hatékony együttműködésre, a jó munkatársi kapcsolat kialakulására a jövőben is törekszünk és ebben közreműködőink hasonló megértésére a továbbiakban fokozottan számítunk. Dr. Karácsonyi Sándor A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Hidraulikai Laboratóriumának első évtizede (1955—1965) Tíz év nem hosszú idő, de egy tudományos intézmény életében, különösen ha az első évtizedet tekintjük, sorsdöntő lehet. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vízépítési Laboratóriumának első évtizedére nemcsak a szokásos munkamegindítassal és berendezkedéssel kapcsolatos munkák jellemzőek, hanem az a körülmény is, hogy ez alatt az idő alatt nemzetközileg is ismert, sőt elismert kutatóhellyé fejlődött. A Laboratórium gyors fejlődésében kétségtelenül kedvező körülmények is közrejátszottak, így a kismintavizsgálatok iránti növekvő igények, amelyek népgazdaságunk nagyarányú vízépítő programjának voltak a következményei. De a fejlődés alapját a kismintavizsgálatok hazai tradíciója, az ezen a téren a múltban végzett kutató munka is nagymértékben szélesítette, kiegészítette. Hazánkban több mint 50 évvel ezelőtt, éppen a Vízépítési Laboratórium jelenlegi telephelyén végezte Sajó Elemér és Lampl Húgó a Kvassay-hajózsilip mólófalainak legkedvezőbb kialakítja céljából az első kismintavizsgálatokat. Ezután a maga nemében úttörőjellegű vizsgálat után, viszonylag hosszú idő telt el, míg az első magyar vízépítési laboratóriumot Rohringer Sándor professzor 1925-ben megépítette. A Műegyetem keretében működő kis laboratórium folyton bővült, nagyobbodott, majd a Vízépítési Tanszék kettéosztása után két külön laboratóriummá fejlődött. A két egyetemi laboratórium feladata természetesen elsősorban az oktatás kiegészítése volt, bár a tanszékek számos nagyjelentőségű, gyakorlati célt szolgáló kismintavizsgálatot is végeztek. A kismintavizsgálatok terén jelentkező kívánságok növekedése mindinkább nyilvánvalóvá tette, hogy a vízügyi tervezési feladatok megoldása céljából egy központi nagy vízépítési laboratóriumot kell létesíteni. A laboratórium létesítése és működése szorosan összefügg a VITUKI megszervezésével. A VITUKI létrehívása nem a véletlen következménye. A felszabadulást követő politikai és gazdasági átalakulás nyomán a magyar vízgazdálkodás egyre növekvő feladatokat kapott és a megnövekedett igények kielégítése egyre sürgetőbb szükséggé tette egy önálló vízügyi kutatóintézet létrehozását. Ilyen előzmények után alakult meg 1952-ben, az akkor már 66 éves Magyar Vízrajzi SzoTgálaFTögüTodjaként, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet. A VITUKI megalakulása mérföldkövet jelentett mind a szervezett vízgazdálkodási kutatás, mind a vízépítési kísérletügy szempontjából. Már az Intézet, életének első napjaiban megkezdődött a hidraulikai laboratórium megvalósításának előkészítése, majd tervezése és építése, és viszonylag rövid idő elteltével. 1955-ben megindulhatott a tudományos kutatómunka az új laboratóriumban. A Laboratórium Budapest déli részén, a Kvassayzsilip szomszédságában helyezkedik el. (1. kép, 1. ábra). 1. kép. A VITUKI Hidraulikai Laboratóriumának látképe 15