Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Dr. Bányai János: Elkészült Kelet-Erdély ásványvíz térképe

hogy a múltban megvoltak, de újabban csak a nyomaik találhatók meg, azok jelzését egy-egy vonalka húzza át. A források elemzéseivel volt sok baj, egy egységes, összefoglaló tájékoztató hiányában. Egyes, könynyen megközelíthetőket, a különböző intézmények, egymásról nem tudva semmit, talán sokszor is elemezték. Viszont igen értékes, de az erdőkben rejtett helyeken, nehezen megközelíthető helyeken találhatók, maradtak elemzés nélkül. E szükségletünkre vonatkozóan végre megoldást nyújt a térkép, mert a már elemzett forrásokat külön jellel tünteti fel. A Keleti-Kárpátok ásványvizes vidékének vannak . olyan részletei, ahol a sűrűn előforduló forrásokat sokszor még kataszteri lapon külön-külön feltüntetni is szinte lehetetlen. Vagyis, ahogyan szokták mondani. minden ásónyom újabb meg újabb forrást fakaszt. Ezeket a helyeket szaggatott vonallal kellett bekeretezni. Közismert, hogy vannak olyan községek, ahol a belterületi kutak is mind ásványvizesek, s az ilyen helyeken épp az a nehézség, hogy a háztartás és az állatok itatására szükséges vizet honnan szerezzék be. Az állatoknál ugyan az az érdekes helyzet áll fenn, hogy az idegenből vásároltak eleinte húzódoznak tőle, de később megszokják. A kertészkedésnél használt öntözővíz kisebb mennyiségben talán serkentő hatással lehet a növények fejlődésére, mint ezt a külföldi kísérletek igazolják (ultramikro-elemeket tartalmazván, amelyek mint ásványi vitaminok játszanak szerepet!), de állandó öntözésre nem valók! A szaggatott vonalakkal bekerített helyek igen gyakoriak a térképen, ami fontos jel arra vonatkozóan, hogy a kihasználásuknak korlátlan méretei vannak, s ezért balneológiai' szempontból nagy fontosságúak. Természetesen jelezve látjuk a térképen a közismert és látogatott fürdőhelyeket is, amelyeknek az ásványvíz típusáról igen keveset tudnak a látogatók, s így a térkép jelei az ilyen érdeklődőknek is felvilágosításul szolgálhatnak. A 85 X 85 cm méretű térképlap sarkában egy kisebb méretű térképvázlat a nagy térkép adatainak alátámasztásaként feltünteti az ásványvizes források anyakőzetét is. A források ásványi tartalma és az anyakőzet közötti viszonyt 10 fő csoportban látjuk feltüntetve (litológiai szempontból!). E földtani térképlapra vezettük rá az egyes víztípusok elterjedési határait (szénsavas, konyhasós, kénes és hőforrások). Az egymásra helyezett, kétféle jelzésből érdekes összefüggéseket olvashatunk ki. A Hargita—Kelemen Havasok hosszú vonulatában a Görgényi Havasok majdnem teljesen üres foltja a feltűnő. Ezt szinte az egykori vulkánosság korhafcrozójának is tekinthetjük, amennyiben keletkezesét a legrégibb erupció ciklusok közé kell soroznunk. Hogy egykor itt is voltak posztvulkáni működések, annak a nyomait az újabb kutatások mutatták ki, amennyiben a régi felfogás szerint az andezitnek módosulatai nem voltak ismertek. Ma már tudjuk, hogy a hőforrások hatására feltalálhatók itt a kaolinos, zöldköves, limnokvarcitos módosulatok, s több helyen jellemző ásványi kiválásokkal is (pirit, cinnabarit, fluorit, arany). A még most is feltörő langyos források a Marosszoros mentén a közeli fiatalabb bazaltos-bazaltosandezit kitöréseknek a tanújelei. , Épp így a Borszék—Bélbor—Tölgyes—Békás vidékének kevésbé ismert forrásai is ezeknek köszönhetik keletkezésüket. Ezeknek a részletes adatait a nagy térkép sűrű jelei mutatják be. Az utóvulkáni működéseknek még most is jelentős működését a tulajdonképpeni központi Hargita és a Déli-Hargita mindkét oldalán láthatjuk. -A Hargita déli nyúlványát minden oldalról a Kárpátok délkeleti környékét képező flis vonulat veszi körül. Az ebben keletkezett törések mentén a szénsavas kitörések s velük, a főként lúgos ásványvizek képződése mégtalálható. A Hargitával párhuzamosán, a KeletiKárpátok nyugati lábánál egy egész sor apró'parazita andezitkúp sorakozik fel, amelyek áz utó vulkáni működések területét Kelet felé messze kitolták, s már a kárpáti vonulatban helyezkednek el, topográfiai szemmel nézve. A Geréces elszigetelt erupciójához tartozik pl. mint legtávolabbi borvízforrás, a Tekerőpatak—Valea Strimba határában előforduló Sandujpataki borvíz forrás. A Köd tető zónájában van, mint, legtávolabbi borvíz, a Gyimesfelsőlokban levő Kurucpataki (Lunca de Sus). A Nagy Somlyó-hegy körüli csoport parazita kúp környéke sűrűn teli van borvízforrásokkal, legszélső tagjai a Csíkmenaság-Armasani határában levők. A Kászoni-medencében levő jó hírű borvízforrások is egészen kiesnek a Hargita vonulatából. Legközelebbi erupciós központ a jól ismert Szent Anna-tó—Büdös hegytömzs, a körülöttük levő apró parazita kúpokkal, mint amilyen a tulajdonképpeni Büdös-csúcs és a Bálványos vára is. Újabban azonban sikerült kimutatni az előbbi erupciós központoktól távolabb, kelet felé, magában a Kászonimedencében, Kászonújfalu-Casinul Nou község mellett egy teljesen elszigetelt piroxénandezit kitörést, amelynek az anyagában abszorbeált amfibolt is lehet találni, dr. Lengyel Endre szíves közlése szerint, aki az innen beküldött mintáimat kőzettani vizsgálat alá vette. A szürke és vörös alapanyagú andezitben az augit mellett ritkán amfibolok is előfordulnak. (Ez az ide legközelebb álló Szent Anna-tó ismert amfibolbiotit andezitjének az asszimilációjára mutat.) E szélső utóvulkáni zónába tartoznak a Kárpátok túlsó oldalán levő Slanic-fürdő bitumenes palákból fakadó alkalikus-konyhasós forrásai is, éppígy az Osdola-Ojdula határában hasonló formációban előforduló borvízforrás is, száraz. széndioxidgáz kiömléssel, a Putna-patakba ömlő Jáhoros vize melletti mellékárokban. A Slanic és Osdola határában előforduló források ezért figyelemre méltók, mert ezek a Kárpátok túlsó oldalán, a vízválasztón túl fordulnak elő, s az eddigi ismereteink szerint, ezek a legszélső helyei az utóvulkáni megnyilvánulásnak. Már a Háromszéki-medencében fekvő borvizek és gázömlések a Szent -Anna-tó zónájába tartoznak. Legerősebb és ebben az irányban legtávolabbi megnyilvánulása a Pokolsáráról nevezetes Kovászna-Covasna. A Kárpátok délkeleti környékének eddig nem eléggé méltányolt érdekességét az édesvizű forrásokon átbugyborékoló kénhidrogénes előfordulások képezik. (A székelyek „büdös" jelzővel megkülönböztetett forrásai.) Ezeknek a vizeknek az ásványi tartalma még az 1 g/l-t sem éri el, s másként teljesen megegyeznek a szomszédos közönséges édesvizű forrásokkal, csak a rajtuk átbugyorgó kénhidrogén záptojás szaga különbözteti meg és sorolja be ezáltal az ásványvizek sorába. A víz színe a kiváló kéntejtől opalizáló, tejfehér színű lesz. A kéntej a vízbe esett tárgyakra rárakódik, s azon kéregszerű termésként képez. A kifolyásánál levő mocsaras előtér a kénbaktériumoktól sárga, ibolyás, vöröses színt ölt. Amint Fridvaldszky az 1767-ben megjelent munkájában említi (Mineralogia ... Transilvaniae), „Kézdi-Lemhény határában higany előfordulás van". Ez valójában a Kézdialmás-Mereni község határában levő, s a Verespatakban fürdővé átalakított kénes forrásra vonatkozott, amelynek vízszínében a higanyt vélték felismerni. Ez a típusú víz igen sokszor megismétlődik a flis zónában. A konyhasós vizek hatalmas sokasága a Hargitától nyugatra eső Erdélyi-medence lerakódásaira jellemző. A közismert metángáz előfordulásoknak e jellemzői az iszapvulkánokkal és gázömlésekkel együtt a miocén és pannóniai lerakódásokban szabályszerűen az antiklinálisok dómjai körül helyezkednek el. Ahol a sós zóna és a szénsavas szeli egymást, ott a szénsavas alkalikus-konyhasós források típusát kapjuk meg (Eövéte-Leuta—Székely-Selters!). A sósforrásoknak egy másik csoportja, elkülönülve az Erdélyi-medencében előfordulóktól, a Kárpátok vonulatában, a flis övben találhatók, S a Kárpátok külsp "peremén elhelyezkedő eocén-oligocén üledékeknek- -e források sora a nyúgati határt jelenti. A langyos források szabályszerű elhelyezkedése 156