Hidrológiai tájékoztató, 1965 június

Sellyey Gyula: Beszámoló az "Ivóvizek minőségjavítása ózonnal és aktívszénnel" című ankétról

Beszámoló AZ „ÍVÖ VIZEK MINŐSÉGJAVÍTÁSA ÓZONNAL ÉS AKTÍVSZÉNNEL" CÍMŰ ANKÉTRÓL A Magyar Hidrológiai Társaság Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztálya 1964. május 15-én félnapos ankétot rendezett a Technika Házában. Az ankét tárgya a felszíni vizekből nyert ivóvizek aktívszenes és ózonos kezelésével kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdések fejlődésének és jelenlegi állásának áttekintése volt, külföldi tanulmányok és hazai tapasztalatok alapján. A vízminőség-javítás ezen módjainak kísérleti tanulmányozása és gyakorlati alkalmazása egyre sürgetőbb feladat, ezt mutatta az érdekelt szakemberek nagyszámú (120 résztvevő) megjelenése is. Varró István szakosztályi elnök megnyitójában rámutatott, hogy a felszíni vizek fokozott igénybevétele a vízellátásban új és nagy feladatokat ró a vegyészekre és víztechnológusokra. Az ankét céljául az aktívszenes és ózonos vízkezelés szakmai vitasorozatának beindítását, az eddigi kutatási eredmények ismertetését, valamint a közeljövő kísérleti és üzemeltetési feladatainak kitűzését jelölte meg. Dr. Bolberitz Károly (Országos Közegészségügyi Intézet) bevezető előadásának címe ..Felszíni vizek íz- és szaganyagainak problémái" volt. Megállapította, hogy a felszíni vizek sokféle szennyezettsége, minőségi ingadozása és az objektív vizsgálati módszer hiánya miatt igen nehéz a. vizek ízének és szagának elbírálása, továbbá a határértékek megadása. Az íz- és szaganyagokat négy csoportba (természetes; bevitt; idegen anyagok hatására keletkező; vízkezelés során létrehozott) osztva részletesen tárgyalta. Még ma is általánosan használt eljárás a közvetlen szaglás és ízlelés, de külföldön már számos objektív módszerrel kísérleteznek, illetve alkalmazzák is azokat. Ezek általában dúsítás (bepárlás, centrifugálás, kicsapatás, adszorpció) után a koncentrátumot dolgozzák fel. Röviden szólott a szénkloroformos eljárásról és a műszeres módszerekről: gázkromatográfia, infravörös és fluoreszcencia-spektrüm, radioaktív-elektromos mérések. Az egyszerűbb eljárások csak globális eredményt adnak, a pontosabbak pedig egyelőre nagyon költségesek. Bölcs Gyula (Műszéntermelő Vállalat) „Ivóvíztisztításra szolgáló aktívszenek" címmel először röviden összefoglalta az aktívszenek fizikai és kémiai tulajdonságait, valamint fajtáit, különös tekintettel a különböző adszorpciós felhasználásokra. Igen fontos az optimális pórustérfogat és vegyi karakter megválasztása, ami sokszor csak empirikus úton lehetséges. Ivóvizek íz- és szagtalanítására, valamint deklórozására darabos és poralakú aktívszén egyaránt felhasználható, zárt tartályban szűrőoszlopként, illetve szuszpenzióként adagolva. Felszíni vizeknél a szokásos tisztítási műveleteken kívül 2—30 g/m

3 aktívszén szükséges, a mindenkori szennyezettségnek megfelelően. Az előadó ismertette még az ivóvíztisztításra használatos aktívszenek minőségi vizsgálatait. Az ankét résztvevői örömmel fogadták a bejelentést, hogy a Műszéntermelő Vállalat az eddigi kísérletek eredményei nyomán rövidesen gyártani fogja a víztisztításra szolgáló aktívszenet. Majorlaki József (Déldunántúli Vízügyi Igazgató« ság) „Aktívszenes vízkezelési kísérletek és alkalmazási lehetőségek" témájú előadásában először a különböző szerves íz- és szaganyagokkal és azok külföldön kikísérletezett meghatározási módjaival foglalkozott, majd összehasonlította az eddig használatos oxidálószerök (klór, klórdioxid, ózon, káliumpermanganát) és az aktívszén (és más adszorbeáló anyagok: szilikagél, műgyanták) alkalmazhatóságát a víztisztításban. Ezután a Pécsi Vízügyi Igazgatóság laboratóriumában végzett kísérleteket ismertette, melyek a Dunából nyert pécsi ivóvíz aktívszenes tisztítására vonatkoztak. Az eredmények kedvezőek és ezért feltétlenül szükséges a módszer üzemi méretű kipróbálása, majd bevezetése az érdekelt hazai vízműveknél. Végül javaslatot tett egy újonnan kialakított aktívszenes „házi vízszűrő" alkalmazására, mely nagy költségmegtakarítást eredményez azáltal, hogy nem az egész városi víz, hanem csak a táplálkozási célra fordított viszonylag kis vízmennyiség „kezelését" biztosítja. Kováts Béla (Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum, Baja) az „Ózonos vízkezelés jelenlegi helyzeté"ről beszélt. Nagyszámú külföldi szakirodalom feldől-« gozása alapján összefoglalta az ózon fizikai és kémiai sajátságait, valamint előnyeit a többi csírátlanító, izés szagmentesítő anyaggal szemben. Ezután ismertette az ózon csendes elektromos kisülés útján történő előállításának módját, majd részletesen foglalkozott a vízbe való bekeverés elméleti kérdéseivel és különböző gyakorlati megoldásaival. Különös fontossága van a felhasznált levegő tisztaságának és szárításának, az elektródák megfelelő hűtésének és az ózonos levegő minél nagyobb töménységű, zárt rendszerben történő veszteségmentes bekeverésének. Megállapítható. hogy az ózonos vízkezelés világszerte terjed, s rövidesen gazdaságilag is versenyképes lesz a ma még olcsóbb, de műszakilag és egészségügyileg kevésbé tökéletes eljárásokkal. Kocsis László (Csepeli Erőmű) „Hazai ózonfejlesztő berendezések" című előadásában röviden kitért az ózonfejlesztő készülékek múltiára és az eddig külföldön alkalmazott két fő készüléktípusra: a Siemens- és az Otto-féle ózonizátorökra. Ezeknek tapasztalatait felhasználva alakították ki a síküveges, párhuzamos levegő-átáramlású magyar berendezést. Előnye a jobb helykihasználás, kisebb ózonveszteség és a tisztításnak az egyes elektródcsoportok cseréje útján való gyors megoldása. Az egyik gyártott típus teljesítőképessége 5 kg/óra ózon, energiaigénye 16 kWói'kg. Beruházási költség szempontjából is kedvezőbb a külföldi berendezéseknél és Csehszlovákiába is exportál-i tak belőle. Hazai alkalmazásuk meggyorsítására a gyártó szervek felkészültek. A felkért hozzászólók értékes gondolatokkal egészítették ki az előadások anyagát. Alföldy György (OVF) beszámolt arról, hogy Pécs-Üszögön nagyszabású üzemi víztisztítási kísérletek indulnak meg, vegyszeradagolással. aktívszénnel és ozonizátorral. Nyilassy Miklós (Mélyépterv) ismertette vállalatuk Víztechnológiai Osztályán végzett aktívszén-szuszpenziós víztisztítási kísérletek eredményeit. Kolin László (Mélyépterv) felhívta a figyelmet arra, hogy a jövőben a derítéshez hasonlóan a gazdaságos ózonozást is nélkülözhetetlen tényezőként kell számításba venni a felszíni vizek kezelésénél. Abos Brúnó (Fővárosi Vízművek) megállapította, hogy az ismertetett és hazánkban még újnak számító vízkezelési módok fokozott anyagi befektetést és felkészültséget kívánnak meg a vízügyi szervektől

xés az érdekelt vízművektől egyaránt. A Fővárosi Vízművek aktívszén és ózonozás vonalán is megkezdte a kísérleteket. A műszaki és gazdaságossági fejlesztés érdekében szoros együttműködésre hívta fel a szakembereket és tudományos intézményeket. Az ezt követő vitában hozzászólóként részt vettek még: Bolberitz Károly, Bölcs Gyula. Dobolyi Tibor, Hajdú György, Kocsis László és Mispál István. A nagysikerű ankét, befejezéséül Varró István elnök javaslatára a résztvevők az alábbi határozati javaslatot fogadták el, melvet a Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztály a Társaság Elnökségén keresztül illetékes fórumok elé terjesztett: 1. Kutatóintézeteink és egyéb tudományos szerveink az eddiginél sokkal fokozottabb mértékben foglalkozzanak a felszíni vizek tisztításával kapcsolatos vizsgálati módszertani és technológiai kérdésekkel, a jobb vízminőség elérése érdekében. 2. A kormányzati szervek nagyobb anyagi támogatásával elsősorban az OKI és a VITUKI laborató113