Hidrológiai tájékoztató, 1962
3. szám, december - Szalontai Gergely: Budapest gyógyvizeinek minőségi változása
Budapest gyógyvizeinek minőségi változása SZALONTAI GERGELY Fővárosi Fürdőigazgatóság Fővárosunk történelmében állandóan jelentékeny szerepe volt a budai hévforrásoknak. A települési helyek kiválasztása az ókorban, a rituális fürdőkultusz kialakulása a középkorban, a balneológia tudatos művelésével meginduló, megújhodó fürdőkultúra az újkorban a természetadta lehetőségek, a Budai hegység peremén előtörő források gyógyító erejének függvénye. Évszázadok óta használja az e tájon élő ember e vizeket, sőt újabban mesterségesen, mélyfúrások segítségével maga tárja fel. Budapesten, a Budai hegység keleti peremén levő törések mentén fakadó forrásokból, valamint a budai és pesti oldalakon létesített mélyfúrásokból naponta mintegy 48 000 m 3 ásvány- és gyógyvizet termelnek ki. A vizek, melyek kedvező kémiai összetételük, széles hőmérsékleti tartományuk (14—76 C°) következtében balneotherápiai célokra kiterjedten felhasználva fővárosunk természeti kincsét képezik. Eltekintve a külszíni körülményektől, erősen függő balneológiai értékekkel nem rendelkező, a főváros vízellátását szolgáló fiatalkori, főleg pleisztocén rétegekben levő talajvizektől, a Kőbányán és környékén megfúrt oligocén, valamint felsőmiocén és alsópliocén vízrekesztő agyagok közötti laza üledéksorban tárolt, csapadékból közvetlenül utánpótlódó rétegvizektől, továbbá a Budai hegységben található kishozamú rétegforrásoktól, a budapesti ásvány- és gyógyvizeket a következő három típusba sorolhatjuk. 1. Keserűvizek: túlsúlyban Na 2S0 4, MgS0 4 tartalommal. A Budai hegység lábánál az örsödi lapályon és Lágymányos területén a középső oligocén agyag felső részében az agyag földpátjaiból és a dolomittörmelékből a pirit bomlása következtében keletkező nátriumés magnéziumszulfát 30—40 g/l koncentrációban található a 10—15 C° hőmérsékletű talajvízben. A budai keserűvizek kiválóan álkalmasak az emésztőrendszer, kiváltképp a bélműködés ivókúra formájában történő szabályozására. Palackozva kerülnek forgalomba. 2. Sósvizek: túlsúlyban NaCl tartalommal. Budapestet északról délre félkörben körülölelő porózus, gyűrt, boltozatos rétegek földgázos sósvizet tárolnak. A középsőoligocén vízzáró rétegösszletek felett elhelyezkedő, Rákospalotán Pestújhelyen, Népligetben, Pesterzsébeten, Csepelen 100—200 méteres mélyfúrások által feltárt vízben a 6—12 g/l koncentrációban található oldott anyag 95—98 százaléka konyhasó. Ennek a sósvíznek a hőmérséklete 14—>17 C°, csak a nagyobb mélységbe hatoló Népliget-i fúrás (701 m) tár fel 24 C°-os vizet. Eredetileg földgáz-kutatás, vagy fürdővíz-ellátás céljából fúrták a kutakat. Jelenleg használaton kívül vannak, csak a pesterzsébeti Jódos gyógyfürdő használja a sósvizet rheumás, gyulladásos betegségek gyógyítására, megfelelő hőmérsékletre melegítve. 3. Karsztvizek: túlsúlyban Ca(HC0 3) 2, Mg(HCO : i)2 tartalommal. A Budai hegység nagyszerkezeti formáival, s ezekkel körülhatárolt hegységszerkezeti egységekkel szoros összefüggésben vannak az e területen természetes források, mélyfúrások útján felszínre törő meleg karsztvizek. A főbb töréseket Bendefy nyomán [1] némi kiegészítéssel az 1. ábrán közöljük. Ebbe a típusba tartozó források hőmérséklete, vízhozama kémiai jellege között nagy különbségek vannak. Az oldott anyag koncentrációja a langyos karsztvizeknél, melyek a budakalászi, nagykevélyi, solymári és Szépvölgy—hármashatárhegyi törések mentén fordulnak elő, 0,8—1,0 g/1, kalcium- és magnéziumhidrogénkarbonát formában, hőmérsékletük pedig 18—24 C°. Ezeknek a töréseknek délkeleti irányú folytatásában, nagyobb mélységből (Margitsziget II., Széchenyi I—II. fúrások) valamint a déli és az Ördögárok törések találkozásánál (Gellérthegy környéki források), továbbá Budapest déli részén, Tétényi út és Csepel fúrásokból feltörő meleg mélykarsztvíz, jelenlegi ismereteink szerint egészen 69—70 C° hőmérsékleti, 2,0— 2,4 g/l oldott anyag koncentrációjú szélső értékkel fordul elő. 1. ábra. Budapest ásvány- és gyógyvízforrásai Keserűvíz: Lágymányos, őrsöd. Sósvíz: I. Rákospalota, II. Pestújhely, III. Népliget, IV. Pesterzsébet, V. Csepel. Meleg karsztvíz: I. Pünkösdfürdő, 2. Csillaghegy, 3. Rómaifürdő 4. Óbuda Árpád, 5. Margitsziget I., 6. Margitsziget III., 7. Béke, 8. Elektromos, 9. Lukács— Császár, 10. Margitsziget II., 11. Széchenyi I., 12. Széchenyi II., 13. Imre, 14. Rudas, 15. Gellért 16. Tétényi út, 17. Csepel. Azonban eme szélső értékek között folytonos átmenet tapasztalható. A nagyobb hőmérsékletű források vizében az alkáliák (nátrium, kálium), illetve a klorid és szulfát komponensek abszolút és relatív mennyisége, így az oldott anyag mennyisége a hőmérséklettel arányosan nagyobb. A langyos karsztvizek (19—24 C°) kifejezetten kalcium-magnézium hidrogénkarbonát tartalmúak, nagyobb hőmérséklet esetében (40—70 C°) a makroionok megközelítőleg-egyenrangú szerepet játszanak (2. ábra). Természetesen a szabad széndioxid mennyisége is arányosan változik 0,1—0,6 g/l határok között. A hőmérséklet és milligrarftm-egyenértékben kifejezett oldott anyag tartalom közötti összefüggést a 3. ábra mutatja. ^ A nagyobb hőmérsékletű, nagyobb széndioxid tartalmú víz jobban képes megoldani a mészkövet, dolomitot, így nagyobb az oldott anyag mennyisége A Gellérthegy-környéki, Tétényi úti és Csepel-i fúrások vi23
