Hidrológiai tájékoztató, 1962

2. szám, augusztus - Dunaújvárosi ankét - Abos Brunó: Hozzászólás Jakab Árpád előadásához

bevételnek. Talán ennek tulajdonítható, hogy a kérdést sem tekintik eléggé pozitíven. Meg kell azonban vallani, hogy a megoldáshoz nem vitt közelebb semmiféle javaslat, nyilván azért, mert a kérdés szemlélete nem helyes. A megtakarítás a népgazdaság vonalán jelentkezik. Ez a megtakarítás azonban nem érhető el ingyen. A csapoló berendezések karbantartása és felújítása, valamint a kifejtendő propaganda pénzbe kerül. Éppen ennek az áthárítása volt az egyik akadálya, hogy megoldhatatlannak bizonyult a megvalósítása. A másik akadálya, hogy a szolgáltató műnek nem közvetlen érdeke a fogyasztók víztakarékossága, minthogy teljesítmény mérőszáma éppen az eladott víz menynyisége. A lakók viszont kommunális szolgáltatásként kapják a vizet, közvetlen érdekük a takarékosságban tehát nekik sincsen. A Házkezelési Igazgatóságok a rendelkezésükre bocsátott anyagi erővel és a közvetlenül a lakókat terhelő karbantartási kötelezettséggel a karbantartásit kellő módon megoldani nem tudják. A szerelőmunka drága és nehezen biztosítható, a házi javításokhoz szükséges apró dolgok legtöbbször nem kaphatók Vas- és Edényboltban és távoli szaküzletekbe utasítják a vásárlót. A kiutat talán éppen a szocialista városokban lehetne leghamarabb példaképpen és kísérletképpen megvalósítani. Az elsőrendű megtakarítások érdekében a népgazdaságnak áldozatot is kell vállalnia. Ezt az áldozatot a felújítás gyorsabb ütemébén, a felújítandó berendezések körének bővítésében, valamint a jobb minőségű szerelvények gyártásában kellene vállalnia. De legfőképpen meg kell szerveznie egy olyan mozgékony és olcsó karbantartó szervezetet, amely inkább a közszolgáltatás, mint a kereskedelmi vállalkozás jellégát viselje, s melynek finanszírozására éppen a megtakarított víz mennyiségnek a HKI pénztárában maradó részét használja fel. Persze vigyázni kell, hogy az itt kezdetben mutatkozó bő pénzalapot idővel ne szűkítsék anyira, hogy a karbantartás ne legyen megoldható. A berendezések ellenőrzése természeténél fogva a szolgáltató mű elemi érdeke s mint erre hivatott testület ezt a kötelezettségét másra semmilyen címen át nem ruházhatja. Kézenfekvő, hogy a karbantartást is a szolgáltató mű vegye kezébe, mint közérdekű tevékenységet. Véleményem szerint ez volna a leghatásosabb, leggyorsabb megoldása a karbantartásnak. Meg kell szervezni az ellenőrzést jól kiképzett műszaki személyzettel és már az ellenőröknek tevőleges segítséget kellene nyújtani a házilag elvégezhető javítások elősegítésére, s ha a felülvizsgálatkor nem volna még a hiba kijavítva, a szolgáltató műnek kellene saját közegeivel a javítást elvégeznie. Ezt a költséget azután a vízdíjszámlához csatolná, amelyet aztán a HKI vagy saját alapjából térítene meg, vagy áthárítaná a lakókra, de a javítás nem késlekedne. A teljesség kedvéért rá kell mutatnunk még a vízmérés pontatlanságából, illetve az érzékenységéből előálló vízveszteségre. A vízmérők érzékenységi határa, a névleges vizátbocsátás kb. 2%-a, ami magában véve számottevő érték, de látszólagos veszteséget okozhat a központi mérés és a fogyasztók mérői pontosságának különbsége is. A vízmérők érzékenységi határa miatt a csepegő víz egy része méretlen is maradhat. Hozzászólás Jakab Árpád előadásához AB OS BRUNÖ Fővárosi Vízművek Ügy érzem, hogy mindnyájan szívesen hallgattuk végig Jakab Árpád tagtársunk nagyon is időszerű, értékes előadását. Szerény véleményem szerint a vízzel való takarékoskodásról hazai viszonylatban eddig kevés intő szó hangzott el. A vízzel foglalkozó szakembereknek sokkal többet kell a víztakarékosságról beszélni és írni a jövőben. Különösen az iparban kell a víztakarékosság érdekében mérnökeinknek még sokat cselekedni. Fejlett ipari államok egyes területein, mint például a Német Szövetségi Köztársaság Rajna-menti ipari területein, vagy az Amerikai Egyesült Államok Tennesee folyó völgyében kezd a tisztavíz aranyértékűvé válni. Ezekben az ipari államokban számos eddig sok vizet felhasználó ipari processzust víz nélkül, vagy kevés vizet igénylő eljárásokkal cserélnek fel részben a rendelkezésre álló szűkös tisztavíz készletek miatt, részben pedig azért, mert a képződő szennyvizek tisztítása és elhelyezése nagy befektetéseket igényel. Sok helyen a víz többszöri forgatásával próbálnak segíteni a vízhelyzeten. A tiszta vízzel való takarékoskodás mindinkább előtérbe kerülő feladat a vízigények gyors növekedése miatt. A tisztavíz-igény a lakásépíkezésekkel, az ipar rohamos fejlődésével, a kulturáltabb életforma terjedésével állandó, gyors emelkedést eredményez, mely igényeket világszerte az ivóvízművek nehezen tudnak kielégíteni. Manapság már időszakos vízhiányok számos városban évről-évre megismétlődő jelenségek. Fővárosunk ivóvízigénye évről-évre kb. 6 százalékkal emelkedik, melyet a vízművek nehezen tudnak kielégíteni. Jakab Árpád tagtársunk előadásában foglalkozott az ipari üzemek technológiai vízigényeivel. A második világháború előtt a Fővárosi Vízművek rendelkeztek olyan termelőképességgel, amely elegendő volt minden ipari vízigény kielégítésére. Természetesen ilyen adotttág mellett az ipar nem gondoskodott olyan technológiák alkalmazásáról, melyeknek kisebb a vízigénye. A felszabadulás után meginduló rohamos ipari fejlődés magával hozta a vízigény növekedését. Az ötvenes évektől kezdődőleg jelentkező időszakos vízhiányok és az ipar részéről jövő folyton növekvő vízigények kényszerítő hatása eredményezte, hogy számos ipartelepnek kellett újra üzembehelyezni, vagy bővíteni saját vízművét. Sok üzem létesített saját új vízművet. A vízművek számos esetben javasolta az ipartelepek- vezetőinek, hogy létesítsenek vízmedencét, amelyekben éjszaka összegyűjtik a nappali műszakokhoz szükséges kiegészítő vízmennyiséget. Sok esetben a víz többszöri forgatására tettünk javaslatot. Ma már eljutottunk odáig, hogy a tervező vállalatok általában ismerik a fennálló vízellátási nehézségeket. A tervezők keresik az ipartelep saját vízellátási lehetőségét, tárolómedencéket terveznek és a víz ismételt felhasználását is > betervezik. A beruházók azonban igyekeznek a beruházási költségek csökkentése céljából a minimumra leszorítani a közművesítés költségeit. A közszolgáltatású vízműtől igénylik az ipartelep részére szükséges technológiai vizet is. Sokszor igen nehéz megértetni a beruházókkal, hogy a közszolgáltatású ivóvízmű elsődleges feladata, hogy a lakosságot lássa el vízzel és csak másodsorban tegyen eleget az ipar vízigényeinek. Az ipartelepeken végzett számos vizsgálat bizonyítja, hogy az iparban dolgozó szakemberek még mindig nem értették meg, hogy milyen fontos az ipartelepen belül a víz ésszerű felhasználása és a takarékoskodás. Még ma is pl. sok hűtőberendezésből folyik ki teljesen tiszta víz a csatornába. Sokat tehetnek a tervezők a víztakarékosság érdekében a szerelvények helyes megválasztásával is. Az ipartelepeken számos olyan kifolyóhelyet találunk, ahol ha leszűkítenék a kifolyószerelvényt kisebb keresztmetszetűre, hogy azon az idő egységében csak a fele mennyiségű víz folyjon ki, az is 72