Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Cziráky József: A balfi kénes és szénsavas ásványvíz

tartalma 3,4 mgl. Az összes oldott alkotórész az említett 1958. évi vizsgálatkor 1599 mg/l volt. A^Péter-forrás a fürdőépület nyugati végénél fakad négyszögletes aknában. A forrás túlfolyó vízhozama 6—22 l/p, a víz hőmérséklete 12—14 C°. A forrás vizét még nem vegyelemezték. A János-forrás a fürdőtelep belső udvarán egy szobor tövében fakad. A forrás vízhozama 1—10 l/p között váltakozik a csapadékviszonyoktól függően, a vízhőmérséklet 12—13 C°. A forrásvizet kémiailag még nem vizsgálták. A Fekete-forrás aknája a fürdőtelepről a vasútállomásra vezető út mellett van. A 8.0 m mély betongyűrűs aknából a vizet jj|övön vezetik a fürdőtelepre. A forrás túlfolyó vízhozama 12—22 l/p, a vízhőmérséklet JU-—13 C°. Az 1958. évi OKI-vizsgálat alkalmával a víz szulfid kéntartalma 5,5 mg/l, az összes oldott alkotórész pedig 1264 mg/l volt. A fürdőtelep ismertetett forrásainak a túlfolyóknál mért összhozama 50—100 l/p. A jelenlegi fürdőépületben 12 szobában 20 kád van. Fürdésre a Mária-, István-, János és a Fekete-forrás vizét használják fel. A kénes ásványvizet a forrásoktól gravitációs úton csővezetéken tároló medencébe vezetik, majd felmelegítve jut a kádakba. A fürdőtelepen jelenleg nincsenek meg azok a berendezések, amelyeket a fürdőtörvény a gyógyfürdők részére előír. A Magyar Hidrológiai Társaság 1959 júniusában ankétot rendezett Sopron és környéke hidrológiai kérdéseiről. Ezek között szerepelt Balf fürdő fejlesztése is. Az ankét résztvevői megtekintették a jobb sorsra érdemes fürdőt és e sorok írója ismertette a forások fizikai és kémiai tulajdonságait. Sopronban az ankéton Winkler Oszkár Balf fürdő újjáépítése c. előadásában a Győri Tervező Iroda elgondolásait ismertette. A számos hozzászólás bizonyította, hogy a felvetett téma nagy érdeklődést keltett. Az ismertetett terv ugyan még nem valósult meg, de tatarozzák a fürdőépületet, növelik a kádak számát és rendezik a parkot, hogy a gyógyulást keresők kellemes környezetben pihenjenek, kezeltessék magukat. A források foglalása is felújításra szorul. Az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet szakvéleménye szerint a balfi kénes ásványvíztől gyógyító hatás várható a porcdegenerációval járó izületi- és gerincbetegségekben, valamint a gyulladásos jellegű reumás betegségek krónikus stádiumában, a heveny gyulladás tünetének lezajlása után. A fürdőtelepen jelenleg állandó orvosi ellátás nincs, a fürdő-személyzet száma nyáron 14 fő, téleiT 9 fő. A fürdővendégek száma télen 40—50 fő/nap, nyáron 200—300 fő/nap. Balf községtől mintegy 1,5 km-re, a Fertő tó partja közelében két szénsavas vizű aknás kút van. A Palackozó szénsavas kútjának vizét a Soproni Asványés Szikvíz Üzem a helyszínen, a kút fölé épített üzemben tölti és „Balfi lithiumos ásványvíz" néven 1,5 literes üvegekben hozza forgalomba. A kút vízhozamát körülményes mérni, 2—4 m

3-t töltenek belőle naponta. Az alkálihidrogénkarbonátos savanyúvíz részletes vegyelemzése az irodalomban (11) megtalálható. Az ásványvíz 1,0 mg/l lithiumot és 1300 mg/l szabad szénsavat tartalmaz. A víz összes alkotórésze 3723 mg/l. A régi savanyúvizes kút a töltőüzem mellett van. Üdítő vizét a környező lakosság szívesen fogyasztja. A betongyűrűs, aknás kúton betonból készült fedő van, az oldalán pedig 0,2 m-rel a felszín alatt túlfolyó-csövet helyeztek el. Itt mértük a vízhozamot köbözéssel. 1959— 61. években a vízhozam 5,2—8,5 l/p, a vízhőmérséklet pedig 11,4—13,2 C° között változott. Az alkálihidrogénkarbonátos savanyúvíz Hódos Györgyné (11) 1953 május 13-án végzett vizsgálata alkalmával 1307 mg/l szabad szénsavat és 2650 mg/l őszes oldott alkotórészt tartalmazott. összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a balfi kénes- és szénsavas ásványvizek hazánk olyan természeti értékei, melyeket a beteg gyógyítására, illetve az egészségesek felüdítésére hasznosítani nemcsak kívánatos, hanem népgazdasági érdek. IRODALOM 1. Papp Ferenc: Az ásvány- és gyógyvizek hidrogeológiája és fürdőtani leírása. (Schulhof Ödön: Magyarország ásvány- és gyógyvizei c. könyvben) Budapest, 1957. p. 211. 2. Balf gyógyfürdő. Prospektus. 3. Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Budapest, 1960. p. 324—325. 4. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1908. XII. k. p. 555. 5. Loew, Andreas: Succinta descriptio duorum Hungáriáé medicatorum fontium, quorum alter penes Lacum Pisonium in Semproniensi Comitatum ad pagum Wolffs, alter in Castri Ferrei Comitatu penes Binkafeld. 6. Kurzer Unterricht von den Wirkungen und nützlichen Gebrauche des Wolffer Bades bey der Königl. Freystadt Oedenburg. Oedenburg, 1772. 7 Kitaibel, Paul: Hydrographica Hungáriáé. Pestini, 1829. p. 188. 8. Wachtel. David: Ungarns Kurorte und Mineralquellen. Oedenburg, 1859. p. 49. 9 Boleman István: Fürdőtan. Budapest, 1887. p. 166. 10. Kunszt János: - A mai Magyarország ásványvizei, fürdői és üdülőtelepei. Budapest, 1928. p. 98. 11. Papp Szilárd: Az ásvány- és gyógyvizek kémiai jellege és összetétele. (

Schulhof Ödön: Magyarország ásvány- és gyógyvizei c. könyvben ) Budapest, 1957. p. 463. 140