Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Dr. Erdélyi Mihály: A magyar vízgazdálkodás története képekben

Ki kell térnünk végül a vízelemzések könnyen áttekinthető, szemléletes ábrázolására is. Ha tekintetbe vesszük egy víznek az ezidőszerinti legtökéletesebb elemzését, akkor nehezen tudjuk rajzban visszaadni az elemzésbe foglalt adatokat. Ennek legfőbb oka a kimutatott ionmennyiségek igen szélsőséges számadataiban van. A makroelemek esetleges több grammnyi súlyával, az ultramikroelemek milliomodgrammjai állanak szemben, amelyek vonalas ábrázolása lehetetlen feladatok elé állítja a diagram szerkesztőt. Ezért az eddigi sok szerkesztési ötlet között egyetlen sincs, amely tökéletes képet nyújthatna a víz összetételéről. Hiába törekedtek az egyszerű kivitellel a százalékos összetételnek vonalhosszúságokkal való feltüntetésére, vagy mint Maucha Rezső (1. Hidr. Közi. XIII. és XXX. évf.) megkísérelte matematikai pontossággal, trigonometriai számításokkal nyert értékekben kifejezésre juttatni. Vajon van-e szükség az ilyen nagy pontosságra, ha az elemzési adatok változatosságát látjuk, s még hozzá a grafikon, diagramok céljára gondolunk? Az ásványvíz típusát a legtöbb ábrázolási mód többé-kevésbé felismerhetően megközelíti. Ezt látjuk a makroelemek jeleiből, amelyek a grammokban kifejezett mennyiségét jelzik. Ugyanabban az arányban azonban nem tudjuk ábrázolni, éppen a gyógyászati szempontból annyira fontos, mikro- és ultramikroelemek mennyiségeit, lgjr ezeknek egyelőre csak a jelzéseivel kell megelégednünk. Az ábrázolásnak úgyis csak a figyelem felhívás a célja, s a gyógyítóanyag jelenlétének a tudatában aztán a balneológus orvos az elemzési táblázat ismert adatai szerint rendeli el a víz használatát. Az 1—4. ábrákon a kimutatott kis mennyiségben szereplő elemeket a megfelelő helyeken vegyjeleikkél tüntetjük fel a más módszerekkel megrajzolt ábrákkal szemben. A négy diagram a borszéki Főkút vizének elemzési eredményeit mutatja be. A magyar vízgazdálkodás története térképeken DB. ERDÉLYI MIHÁLY Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vigadó téri könyvtárának kirakatában térképeken látható, hogy mit tett a magyar vízgazdálkodás az elmúlt másfél évszázadban. A megoldás igen ötletes. A II. József korabeli topográfiai térképlapokat 1:50 000-es mértékűre kicsinyítették fényképészeti úton. Minden egyes ilyen régi térkép mellé a terület legújabb térképéről készült részletes vázlatot helyeztek el, ezzel az óriási változást igen szemléltetővé tették. A kb. 180 éves térkép másolata mutatja a folyószabályozás és belvízrendezés előtti majdnem természetes tájat. Részleteket láthatunk az Alföldről (Sárrétek, Ecsedi láp, Rétköz, Maros torkolat), amelynek egyharmada árvizes és belvizes terület volt, legnagyobb részt mocsár, vizes, lapos és sikér tóság. A mellette levő mai térképvázlat pedig a vadvizek országából lett, kultúrtájat ábrázolja, a legújabb idők nagy vízügyi létesítményeivel (öntözőcsatornák, zsilipek, halastavak). Vagyis rákerültek mindazok a berendezések, amelyek egyrészt a nagy természetátalakítás által okozott károkat teszik jóvá, másrészt a nagy elődök munkáját tovább folytatják. A nagy jelentőségű munka szerény kezdetből indult. Az ötlet Pataky Béláé volt, aki a Sió-szabályozás munkálatainak történetét akarta ábrázolni, a régi térképek segítségével. A hasznos kezdeményezést Vázsonyi Ádám vezetésével tovább folytatta a kiváló nyugdíjas mérnökszakértőkből álló munkaközösség: Bolgár László, Farkas Imre, Rittinger Pál, Szilágyi Gyula és Tőry Kálmán. Igen sok műszaki és térképszerkesztési nehézség után most már kész e munka. Mondhatnám nyomdakész állapotban van. A régi térképsorozatot azzal tették használhatóvá, hogy mai térképeink mértékére dolgozták át. így a régi és a mostani állapot összehasonlíthatóvá vált. Sokkal nagyobb érdeme azonban ennek a munkának az, hogy a nem egységes jelkulcsú, különböző részletességű és csak nehezen értelmezhető régi térképsorozatot jól választott színezéssel egységesítették, s így a térképek alapján az ősi táj 1:50 000-es térképen szemlélhető. Ezt az egységesítést és értelmezést csak ez a jó kollektíva tudta elvégezni. Mindnyájan, vezetőjükkel együtt, kiváló mérnökök, akik évtizedeket töltöttek el vezető vízügyi szolgálatban. Mindegyikük az ország egy-több tájának alapos ismerője. A nagy helyi ismeret mellett tudományos munkásságú, haladó szakemberek, akik a mai követelményeket is jól ismerik és ezzel a munkájúkkal, az elmúlt természeti viszonyok szakavatott megvilágításával a jövőit szolgálják, a magyar vízgazdálkodás most kezdődő második évszázadát, mely eredményekben az elsőtől nem marad el. Ennek az előttünk levő nagy feladatnak egyik célja az, hogy kijavítsa azokat a hibákat, amelyeket az első évszázad vízgazdálkodása elkövetett. Vázsonyi Ádám és munkatársai arra törekedték, hogy térképen mutassák be, miként alakította át a belvizek, mocsarak, veszélyes árvizek alföldjeit kultúrtájjá a magyar műszaki tudomány. A magyar vízgazdálkodás eddigi történetének ábrázolása mellett a térképsorozat másik célja kétségtelen az volt, hogy az egységes vízgazdálkodás napjainkban folyamatos és tervezés alatt álló, majdpedig a következő nagy munkákhoz feltárja az ősi állapotokat. Vázsonyi Ádám és munkatársai talán nem is gondoltak arra, hogy a térképnek a hidrológián kívül a földtan is nagy hasznát veszi. A mélyfúrások, földtani térképezés és geofizikai vizsgálatok kirajzolják a földtani közelmúlt erősebben feltöltődött területeit, azokat, melyek a legújabb szintezési vizsgálatok szerint ma is' süllyednek. Ezekben a mélyedésekben Sümeghy József már évtizedekkel ezelőtt kimutatott olyan 10—25 m-es üledéksorokat, melyek a legutóbbi 10 000—12 000 év alatt rakódtak le. De ugyanitt vannak az artézi kutakban azok a néha több száz méteres üledéksorok, amelyekben csak kevés és vékony finomszemcséjű homokréteg van, vagyis e területek már a pleisztocénben is mocsaras, pangó vizű, finom üledéket felfogó mélyedések voltak. A régi térképek nagy belvizes foltjai pontosan ezeket a süllyedékeket fedik, ezzel egyértelműen igazolják a földtani kutatás eredményeinek helyességét. Véleményem szerint igen számos tudományág művelői legalább annyi hasznát veszik majd, mint a geológusok. Geomorfológiai értéke nem kétséges. A talajtan különösen a genetikai vizsgálatoknál használhatja. A természetes növénytakaró megismerését ott is lehetővé teszi, ahol az ősi tájnak napjainkra nyoma sem maradt. Ezzel közvetve mind a mezőgazdaságnak, mind az erdészetnek sokat segíthet. A térképet az embertan, régészet, településtörténet, gazdaságtörténet, hadtörténet és néprajz művelői is használhatják. Az 1:50 000-es mértékű fényképészeti úton másolt régi térképanyagból az egész országról 1:200 000-es, korszerű jelkulcsú, részletes, kézzel színezett lapokat is készítettek. E sorozat a régi lapok mellett a mai állapo-