Hidrológiai tájékoztató, 1961
3. szám, december - Dr. Boros Ádám: A Duna vízi mohái
Részben az ásványvizekhez számithatók a különböző tipusu ércet termelő /főtermék az arany, termés alakban és az érceiben is!/ telepből kiömlő, rendszerint a szulfidok bomlásából keletkező, szulfátos bányavizek is. Kivel ez legnagyobb százalékban vasgálicot tartalmaz, azért lefutásban, főként áradások alkalmával, átitatja a szomszédos termőtalajt is, melynek baktérium flóráját kiölve s a magas sókoncentrációjánál fogva is megakadályozza a növényi élet fejlődését. A köves patakmeder és környéke csupasz, s a sivárságát emeli a vasszulfát további bomlásából kicsapódó sárga vasokker is. Tipus gyanánt vehetjük a verespataki /Rosia Kontana/ bányák vizét leszállitó Veres patakot, amely a nevét a mederfestéstől nyerte s utána pedig az egész község is. E bányaviz szennyezi meg beszivárgás utján a környék kútjait. Nem lenne érdektelen kutatás tárgyává tenni, hogy az ilyen vidéken igen elterjedt golyva s a kretinizmus nincs-e összefüggésben ezekkel a szulfátos vizekkel? Tavai közül nevezetesebbek a Torda melletti sóstavak, az egykori beomlott sóbánya tölcséreiben /dolinák/. Az aranytermő vidékeken több mesterségesen felduzzasztott tározótó van, ezek a patakok mentén telepitett érczuzók számára biztosították a szükséges mozgató vizmenynyiséget az állandó nagyobb szárazságok idején. Az Aranyos folyó vízgyűjtője igen érdekes tanulmányi terület lenne kémiai s az ezzel összefüggő biológiai kutatásokhoz a természetes szennyezések hatását kideríteni. Egy ilyen szempontból beindítandó munkálathoz szántam példának a fenti adatokat. Az Aranyos folyó aránylag rövid, de változatos földtani viszonyokat felmutató vízgyűjtőterülete igen alkalmasnak látszik ilyen célra,s igen értékes összehasonlító adatokat szolgáltatna mind a természetes, mind a mesterséges szennyeződések vizsgálatához. A Duna vizimohái DR. BOROS ÁDÁM A Duna vize felsőbbrendű növényekben szegény, hinárok csak a nagyon lassú folyású öbleiben és ágaiban élnek, a gyorsabb folyású élő Dunavizben sehol. Néhány vizimoha azonban végigkíséri a Dunát s ezek a medernek éppen azon szakaszait kedvelik, ahol a folyás állandó es erőteljes. Az élő Duna viz alá merülten élő mohái a Fontinalia antipyretica és három Cinclidotus faj. Ezek a medernek azokat a helyeit keresik, ahol az év nagyobb részében vizalatt vannak vagy legalábbis mossa őket a viz, de a Fontinalis antipyretica, Cinclidotus fontinaloides, C. riparius fajok termőhelye alacsony vizálláskor szárazra kerül s e fajok spóratartó tokjaikat csak ilyenkor, szárazrakerülve fejlesztik. A Cinclidotus fontinaloides és C.riparius fajok igazi hazája a hegyvidéki patakok, leginkább ezek forrásai, ahol a meder köveire települnek. Ilyen termőhelyeken nálunk a Cinclidotus fontinaloides csak két helyen fordul elő, a Bükkhegységben az Imókő időszakos forrásánál és a Telekes-völgy patakja medrében Perkupánál. AC. riparius nálunk csak a Dunában és a Drávában él. Mindkét faj leereszkedik azokba a folyókba, ahová a hegyi patakok viza ömlik. Igy több ponton előfordul a Vág vizében Kralován és Zsolna közt, főleg óváralján, kevéssel Zsolna felett. Ujabban a Vág vize Rózsahegytől kezdve az ipari szennyvizektől egészen sötétre szennyezett s ez bizonyára a Cinclidotusnak is ártalmára van. Óváralján azonban, mint meggyőződtem róla, a beömlő tisztavizü patak torkolata körül ma is bőven él. A Cinclidotis fontinaloides és C. riparius fajok a Duna egész magyarországi szakaszán előfordulnak,de leggazdagabb a Mosoni-Duna szakaszán. A C.riparius Budapest alatt és fölött, igy a Szentendrei-Dunaágban is sokfelé megtalálható, Budapest alatt ismerem Sükösd mellől. A C. fontinaloides ezzel szemben ugylátszik csak Visegrádig ereszkedik le. A Drávában, Barcsnál,csak ezt a fajt találtam meg. Ezek szerint a tapasztalatok szerint a C.riparius messzebb hagyja el a hegyseget, mint testvérfaja a C. fontinaloides. Mindkettő elsősorban a meder kövein él, főleg mészkövön, mig az andezitet kerüli, viszont a Vágban, természetes gránitsziklákon él Óvár alatt a Vág Zsolna feletti kanyarodójában. A vizbe merülő füzfatönkökön is megtelepszik, mind az Imó-forrásnál, mind a Dunában. Bár a hazai Dunaszakaszban természetes sziklák nincsenek s igy legtöbb előfordulását a meder kőépitményei /kőgátak, a rajkai zsilip stb, partvédő kőépitmények/ biztositják, el kell vetnem korábbi benyomásomat, hogy a Dunában csak a kultura biztositott számára élőhelyet. A fűzfatörzseken a szabályozás előtt még gyakoribb lehetett,mint ma.Leggazdagabban a medernek azokon a falain telepszik meg, amelye ket erős vizsodrás mos. Bár a Cinclidotus fajokat akkor, amikor könnyebb hozzáférni, kisvizálláskor, belepi az iszap, mégis a tiszta, folyton cserélődő, folyóvizzel mosott helyeket kedveli, pangó vizű helyeken sohasem láttam. Ugyanez vonatkozik a forrásmohára, a Fontinalis antipyreticara, melyről a balatoni kutatók, Tóth Lászl ó és Felföldy Lajo s kimutatták, hogy csak ott élnek a Balatonban, ahol a vizben szabad széndioxid bőven van. Ilyen helyeket a Dunában csak ott kaphatnak, ahol a viz állandóan cserélődik. Valószinü, hogy a Cinclidotusok igénye is ugyanez. Van a Dunának saját Cinclidotus faja ia, a Cinclidotus danubicus. Ez mélyebb vizű partszakaszokon él és alacsony vizálláskor is ritkán kerül szárazra. Ez a faj csak meddő állapotban ismeretes, sporogoniumát még sohasem észlelték. Nálunk a Dunában Piszkéig találtam meg. Mindenütt ritka és mindig a másik két faj társaságában fordul elő. Ez a faj csak a nagy folyókból ismert, a folyók jellemző növénye. A Dunában, ahol felfedezték s amelyről nevét kapta, mindenütt a többi Cinclidotus fajjal együtt ól, más európai folyóban azonban egyedül fordul elő, igy a Diyia, Rajna, Linth, Szajna vizében. Ez a faj rendszertanilag a Duna másik két Cinclidotus fajától messzebb áll s a negyedik Cinclidotus fajjal, a C. aquaticussal közelebb rokon, mely a mesze3 források, a hegyi patakok növénye, ez határainkon belül hiány zik, a Kárpátokban azonban /Kurányhuta, Koticskó,/ még.inkább a Sebee Körös mentén /Révi szoros, Esküllő/, Erdélyben /Ohábaponor, Cserna-völgy/ több ponton előfordul. Utóbbi faj mészkedvelőnek látszik. A Duna vizimohái ökölógiai igényük miatt mikroszervezetek részére speciális élőhelyet biztositanak, melyek tanulmányozását a hidrobiológusok figyelmébe ajánlom. 47
