Hidrológiai tájékoztató, 1961
3. szám, december - Dr. Bányai János: Az Aranyos természetes szennyeződései
Az Aranyos (fluviu Aries) természetes szennyeződései (Románia) DR. BÁNYAI JÁNOS /A 75. életévét betöltött szerző tanulmanyát a kérdés időszerűsége és a hazai folyók vízgyűjtőterületén ilyenirányú vizsgálatok végzésére való figyelemfelkeltés céljából közöljük. Szerk./ A Maros legnagyobb jobboldali mellékfolyója az Aranyos, a Bihar /Bihor/ Masszívum keleti oldalán ered 2 ágból és mintegy 130 km hosszú ut után Vajdaszegnél /Vaidasig/ ömlik a Marosba /Mures/.Az északi ág a Nagy«franyos,amely a Bätrina /1443 m/ csúcsának K-i oldalán ered a D-i pedig a Kisaranyos, amely a Cucurbeta /1849 m/ K-i oldalán, nem messze a Ny-ra lefutó Pehérkörös /Crisul Alb/ forrástól.Az emiitett 2 ág Topánfalva /Cimpeni/ fölött ömlik össze. Innen kezdve a Gyalui Havasok /Muntele Mare/ alján az Érchegység homokkőterületének érintkezésén, K-i irányban tart egész Aranyosbányáig /Baia Aries, Offenbánya/. Itt EK-re fordul és Szolcsván /Solciova/ tul a Bedellői /Träscau/ mészkővonulatba ütközve E-ra fordul és Borrévnél /Buru/ a mészkővonulatot s a kisérő mezoeruptivumokat áttörve kiér az Erdélyi Medencébe /Bazinul Transilvaniei/, majd a pleisztocén képződményekkel vastagon letakart harmadidőszaki kősó területen, Tordánál /Turda/ nagyot kanyarodva beömlik a Marosba. A folyó felső szakasza Topánfalváig tart. Innen már a kiszélesedő völgyet teraszok kisérik. Vízgyűjtőterületét 3000 km2-re becsülhetjük. A vízgyűjtőterület földtani felépítését az 1.ábr a szemlélteti. Az Aranyos vize a folyása mentén a váltakozó kőzetek, azok érces tartalma, valamint a bányászattal kapcsolatos iszapolási eljárások miatt különböző vegyihatások alá kerül a hozzáfolyó patakok által. Mindkét ág forrásvidéke mészkövekből és meszes homokkövekből áll /l. ábr a/, s ezek hatása alatt a vize is meszes természetű /2.ábr a/. Ennek szemmel látható jelzője a Felsővidra /Vidra de Sus/ községben levő mésztufa domb, a remek vízeséssel. Topánfalván alul az állandóan zavaros Abrud patak az aranyzuzók iszapos vizét szállítja az Aranyosba. Az iszapos zavarodás a jobb parton, mindinkább elvékonyodó szalaggal mintegy 4 km hosszban követi, a másként tiszta vizű folyót, egészen Bisztráig /Bistra/. Az érces terület szulfidjainak bomlásából az iszapon kivül szulfátok fertőzik állandóan a vizet. Az Abrud patak különösen a régi időkben, még a rendszeres aranybányászatot megelőzően is, igen sok termés arany szemcsét hozott le magával, amelyeket a folyó egész Tordáig szállitott és rakott le a kiöntéseiben.. Innen nyerte a folyó is a nevét s régebben igen sokan könnyű keresetmódnak találták az aranymosás mesterségét. Mivel az aranyszemcséken kivül az agyagos 1szapnál nagyobb fajsúlyú szulfidos ércszemcsék is szerepelnek a folyó lerakódásaiban, igy feltételezhetjük, hogy azoknak e másodlagos fekvőhelyen való szulfátos bomlásuk, állandó hatással kell legyen a folyó vizösszetételere, természetesen erős felhigitásra számítva. Topánfalvatól Aranyosbányáig az É-ra levő kristályos pala és gránit masszívum területéről gyorsan leszaladó patakok vegyileg tiszta vizet hoznak le. Már a D-i oldalról jövőkre a krétaidőszaki kárpáti homokkő meszes kötőanyaga hat,de mésztartalmuk nem tehető jelentősebbnek. Aranyosbányánál a szulfidos hatást aranytelluros ércek anyaga is gazdagitja. Mindezekhez hozzájárulnak a Csóra patak nagy vízgyűjtőjén található mangán és arzénércek bomlási termékei. Az ércek zúzásával nyert iszap, a flotációe aranytermeles szennyező anyagaival együtt jelentős szennyezést jelent a folyó számára. Tisztán mangános- vasas hatás alá kerül a folyó Szolcsva táján. A közeli mészkőterületet elérve már csak meszet tartalmazó patakok hozzáfolyását tapasztalhatjuk, Borrévnél a Jára patak megint szulfidos bomlási termékeket szállit le az Aranyosba. Ugyanitt D felől a Torockó /Träscau/ vasérces területére jellemző patak ömlik be. A rövid uton lejjebb már egészen Várfalváig /Moldovensti/ a mészkő és a mezozóos eruptivumok már nem igen hatnak a folyó vizére. De már a kiszélesedő lapályra kiérve a kősóterUletről befutó patakok kősó és gipsztartalommal járulnak hozzá a folyó eddigi változatos természetes szennyeződéséhez. Torda /Turda/ városánál aztán a gyárak szennyvizei veszik át a vezető szerepet egészen a beömlésig. Az Aranyos folyó vízgyűjtőterülete igen gazdag forrásokban. A mészkőterület felszine tele van viznyelő tölcsérekkel, dolinákkal, amelyek az elnyelt vizet - igen sokszor barlangokon át - a mészkőterület szélén bővizű búvópatakok alakjában hozzák a felszinre. Ezeket legtöbbször a kibúvás torkánál mindjárt a malmok hajtására is felhasználják. Ennek szép példája a Bedellői mészkővonulat DNy-i végén lévő Ponor patak kibúvása Szolcsvánál. A Nagyara nyos forrásvidéke is tele van búvópatakokkal, vizes barlangokkal, amelyek közt nagy hírnévre tett szert, a szép feltárások után a szkerisoarai jégbarlang /Ghetarul din Scarisoara/. A mészkővidéket leszámitva az egész térület gazdag forrásokban s igy patakjaik is bővizüek. Igen ritka a kiszáradó patak. A Gyalui Havasok /Muntele Mare/ lapos tönkfelülete nagy kiterjedésű tőzeglápokkal van tele. Ezek bő vízmennyiségét a juliusig is megmaradó hótakaró és a gyakori nyári esőzések biztosítják, s ezért is olyan bovizüek. Hasonló eset van az Aranyos D-i oldalán is, de itt már a kárpáti homokkő laposra legömbölyített tetőin. Aranyosbánya fölött a Mluha lápja szolgál állandó vízgyűjtő gyanánt. Ásványvizes forrásokat csak Torda környékén találunk. Ezek valamennyien kősóterülethez tartozó sós, glaubersós vizüek. A gázvonulatra jellemző metángáztól bugyborékoló iszapvulkánok találhatók még igen gyakran. Konyhasós források: Torda- /Turda/, Keresztes-Cristis, Aranyosgyéres-Ghiris, Sósszentmárton-Sinmartinul Sarat, Mezőőrke-Urca, Egerbegy-Agirbiciu, Mezőcsan-Ceanul Mare, Virágosvölgy-Valea Floriilor, Mikes-Micus, Pusztacsán-Ceanul desert, Indal-Indol, Magyarpeterd-Petridul de Jos, Koppánd-Copand, Aranyosrakos-Rachis, Bágyon-Bagiu községek határaiban, valamennyi az Aranyos folyó vízgyűjtőterületén. 45
