Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Dobos Irma: Új hidrogeológiai kutatási eredmények a Balaton-felvidéken

79 A források általában a képződmények csapását megszakító törések mentén lépnek a felszínre. A lokális áramlási rendszerek kialakulása a jellemző a Balaton-felvidéken.(Káli-medence Balatonfüredtől Balatonalmádiig eső területrész, Pécselyi-medence). Ipari célú karsztvíz-kiemelés nyomán helyi nyomásdepresszió alakult ki a Füzfőgyár-telepen, a nyirádi bauxit-bányák kisebb mértékű nyomáscsökkkentő hatása érvényesült Hegyesd-Monostorapáti környékén. Mivel a lokális rendszerek hidraulikai kapcsolatban állnak egymással, ezért már kis távolságon belül is nagy nyomáskülönbségek adódhatnak. Az intermedier áramlási rendszerre jellemző, hogy a karsztvíz északon a Bakony felé, délen a Balaton felé áramlik. A termovíziós módszer a Balaton fenekén is kimutatott fakadási helyeket, ezeket Lóczy is említi már 1913-ban. 1983-ban a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság termovíziós módszerrel kutatta meg a Balatont és úgy találta, hogy a tó medrében a források, a „hevesek" léteznek, de nem olyan mértékben, mint ahogy korábban feltételezték a kutatók. Kiderült, hogy semmi nyoma nincs a tó fenéken vízbeáramlásnak, kizárólag Gyenesdiásnál és Vonyarcvashegynél észleltek hőmérsékleti anomáliát (Varga 2009). Az ásványvíz-források és -kutak kémiai jellege A források kémiai összetétele az első vizsgálatok és ismertetések óta sokat változott. Ebben nem csak az elemzési módok, hanem a források foglalása és az ezzel együtt járó termelési formák és a termelés mennyiségének megváltozása is okozott különbséget Ma már a legtöbb helyen kutat létesítettek vízszerzési célból, s ennek hatására azután a legtöbb forrás vízhozama és kémiai paramétere is megváltozott, s nagyon sokszor a forrás el is apadt. A csopaki sósdombi forrást szép kivitelben foglalták ugyan, 3 kifolyót is kiképeztek rá, de ma már a nagy vastartalom miatt nem működik, a kifolyón vezetékes vizet lehet csak kapni. A Balaton közelében lévő forrás ugyancsak nem működik. A két nagy forráscsoport közül a kékkúti és környékén található források és kutak a perm és az alsó-triász határán fakadók a nagy szénsav miatt igen jelentős ásványi anyag tartalmuk. Nagy az ammónia, a nyomelemek közül jelentős a Li, a B, a Sr, a Co, a Ni, sok a vas mennyisége is, mivel a permi vörös homokkőből tekintélyes mennyiség oldódik ki. A hidrogén-karbonát, a klorid és a szulfát is több, mint általában a normál karsztvízben. A másik típus a triász mészkő- vagy dolomit-tárolókból fakadó karsztforrás. Vizük kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, átlagosan 12 °C hőmérsékletű, kis töménységű, kevés klorid, közepes szulfát tartalommal (Budai-Császár 1999). Radonkutatás a permi vörös homokkőben A kőzetet és az abban tárolt víz radontartalmát vizsgálták a 2000-es évek elején, különösképpen az ELTE több tanszékén a doktori disszertációk és a szakdolgozatok témájaként. A 2005-2006 közötti kutatás 13 forrás/kút fakadási helyén a permi vörös homokkőből 7 alkalommal vett mintán végezte a vizsgálatot. Legnagyobb változást a balatonfüredi Kossuth-forrás radontartalma mutatott, míg a többi közel állandó volt. Ez arra utal, hogy a radon-tartalomért nem a meteorológiai viszonyok, hanem a geológiai környezet a felelős. A 3 helyen vett talaj, illetve kőzetminta rádiumtartalmát és exhalációját is meghatározták és a vizsgálat kiugró értéket a csopaki homokkő melletti talajban igen magas értéket, 13 %-os exhalációs együtthatót mutatott ki. A minták rádium-tartalma közel állandó volt, a fajlagos rádium-koncentrációjuk 20-40 Bq/kg. A vizsgálatok azt mutatták, hogy az exhaláció mértéke szoros összefüggésben van a kőzet szemszerkezetével, és kevésbé az anyag rádiumtartalmával. A csopaki kőzetminták exhalációja és exhalációs koefficiense a legalacsonyabb a tömör szerkezet miatt. A megvizsgált 13 forrás/kút zentkirályszabadja (Szent István-kút), Balatonalmádi (Volt Ferenc-forrás, Remete-forrás), Felsőörs (Csikerforrás), Csopak (Nádaskút, Völgy utcai-forrás), Balatonfüred (Kossuth-forrás, Schneider Ferenc-forrás, Szekér Ernőemlékforrás), Örvényes (Pán-forrás) radontartalmát táblázaton mutatjuk be (Boráros 2006) (1. táblázat). 1. táblázat. A radonkoncentráció átlaga (Boráros Viola nyomán) Forrás/kút neve Radonkoncentráció átlaga (Bq/1) Nádaskút 130,8 ± 7,4 Völgy utcai forrás 113,8 ± 7,1 Nádaskút 2. feltörése 84 ± 5,8 Csiker-forrás 83,4 ±5,5 Szekér Ernő-emlékforrás 69,5 ± 5 Pán-forrás 62,7 ±4,7 Kossuth-forrás 60 ± 4,6 Remete-forrás (RFK) 52 ±4 Remete-forrás (RFJ) 50 ±4 Schneider Ferenc-forrás 44 ±4 Remete-forrás (RFE) 42 ± 3,6 Szent István kútja 31,5 ± 3 Volt Ferenc-forrás 15,8 ± 2 Vizsgálta még a kutatás a radon-koncentráció és a földtani-vízföldtani szerkezeti összefüggést. Ennek tisztázására 44 forrást/kutat mintáztak meg Balatonfüreden és környékén.. A munka során kiderült, hogy a források/kutak átlagos radon-koncentráció értékei 0 és 141 Bq/1 közöttiek. A legnagyobb radon-koncentráció értékek (60-140 Bq/1) ott jelentkeznek, ahol a Balatonfelvidéki Homokkő Formáció, illetve a Megyehegyi Dolomit Formáció fordul elő. A nagyobb átlagos radontartalmú képződményekben fakadó források esetében a magmás ásványok, kőzetek lehetnek felelősek. Ilyen lehet a permi homokkőben az aleurolit, kvarc, savanyú metavulkanitok, földpát, muszkovit és biotit, vagy a Megyehegyi Dolomit Formációban előforduló bitumenes, kovás mészkő és dolomit, tufa és tufit. Természetesen a hasonló földtani adottságú források/ kutak radon-tartalma általában jó egyezést mutatnak. Eltérésék a nagyobb urán- és tórium-tartalom, szerkezeti vonalak közelsége, esetleg az eltérő mintavétel miatt történhet (Adány 2005). Irodalom Ádány T. 2005.-.Felszín alatti vizek radontartalma és a földtani szerkezet összefüggésének vizsgálata a Balaton északi partján. - Szakdolgozat, ELTE Természettud. Kar, Matematika-Fizika Kar, 156 p. Boráros V. 2006: A permi vörös homokkő radonkibocsátásának vizsgálata a Balaton-felvidéken. - Szakdolgozat, ELTE Természettudományi Kar, Biológia-Környezettan Szak, 127 p. Budai T.-Császár G. et al. 1999: A Balaton-felvidék földtana. Budapest. MAFI 197. Alkalmi kiadvány. Dobos I. 2011: Hydrogeological setting of Balaton Highland. -Excursion guide May 2ff. 2011. Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest, 8 p. Kaproncai M. 2010: A Tapolcai-medence tanúhegyeinek geomorfológiai vizsgálata térinformatikai módszerek segítségével. ELTE Földrajzi és Földtudományi Tanszék, Budapest, 37 p. Lóczy L. id. 1913: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. - A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. I. köt. 1. rész. I. szak. Budapest.