Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

2. szám - Pfeifer Rikárd: A csepeli kavicsbánya tórendszerének horgászati célú bővítése

84 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM A csepeli kavicsbánya tórendszerének horgászati célú bővítése Pfeifer Rikárd 1214 Budapest, Völgy u. 19. Kivonat: A csepeli kavicsbánya már eddig is jó horgászati lehetőségeket teremtett, az igények azonban további vízfelületbővítést kívántak. Egy útépítéssel kapcsolatos munkagödörnyitás adta az alkalmat a további tervezéshez. A szerző diplomadolgozatként oldotta meg a feladatot, s munkájával példaértékű útmutatással szolgált hasonló horgászati tóhasznosítási elgondolásokhoz. Kulcsszavak: Horgászat, horgászati tóhasznosítás, kavicsbányatavak. 1. Előzmények A korlátozottan rendelkezésre álló vízterületek mellett az örvendetesen növekvő horgászati igények mesterséges létesítmények horgászati hasznosítására terelték a figyelmet. A csepeli kavicsbánya 2,6 ha területű munkagödre alkalmasnak látszott horgásztóvá alakításra. A Budapesti Kavicsbánya V. kb. három évtizede folytat homokos kavics kitermelést a főváros déli határához közel, Csepelen. Kezdetben földmunkagépekkel bányásztak, majd a talajvízszint alá kerülve hidromechanizációs úton termeltek ki a homokos kavicsot. A kotrások során két nagyobb, három kisebb sziget, számos félsziget és öböl alakult ki, amelyek hangulatossá teszik a tájat. A bányatórendszert északról kiskertek, magángazdaságok, keletről a csepeli Duna Mgtsz, földjei, délről a nemrégiben átadott M-0 jelű autópálya, nyugatról a 0181 sz. csepeli műút határolja. A bányató talajvízből táplálkozik. A tófenéken láthatók a zömmel eliszapolódott források. A talajvízkészlet utánpótlója a közeli Duna. A tófelület megcsapolója a párolgás. Nyári melegben, főként légmozgásban 1-2 nap alatt cm-eket apadhat, igaz, hogy egy-egy kiadós zápor ugyanannyit gyarapíthat is rajta. A talajvízszint ingadozása csekély: az észlelések adatai szerint a 95,38 és a 95,97 mAf közötti szintek határolták. A 70-es évek elejétől három horgászegyesület kb. 2500-as össz-taglétszámmal horgászcélú halgazdálkodást kezdett a bányatavon. Meghonosították a pontyot, harcsát, süllőt, csukát, szivárványos pisztrángot, fekete sügért, dévért, kárász- és keszegfajtákat. A hinár elterjedésének kordában tartására bevált az amur megtelepítése. A nagytestű - 15-20 kg-os - amurok zsákmányul ejtése életreszóló élménnyel ajándékozza meg a horgászt, de természetesen, a többi halfajta is igen jól fogható. A jól szervezett horgász-gazdálkodás mellett azonban további igények is kialalkultak. A vízfelület bővítését véletlen segítette. Az M-0 jelű autópályát - a Budapestet délről elkerülő „körgyűrű"-t - a csepeli kavicsbányató déli határa mellé tervezték. Eredetileg is szükség volt az autópálya és a tó közé egy hangfogó földtöltésre. Ennek anyagnyerő helyét viszont úgy jelölték ki, hogy azzal a horgászvízfelület növekedjék. Időközben elkészült az autópálya érintett szakasza, valamint a hangfogó gát A horgásztó azonban nem jött létre, mert csak a hangfogó földtöltés anyagát termelték ki, s a tó helyén sekély gödröt hagytak, amelyben még nem jelenhetett meg víz. E félbehagyott munka befejezését kellett tehát megtervezni. 2. A tervezés alapelvei Az útépítés 97,46 mAf átlagos magasságú, 1;2 rézsűvel kialakított, lejáró rámpával és földdepóniákkal otthagyott kb. 2,6 ha területet adott át. Ez az állapot akkor sem volna fenntartható, ha történetesen nem ennek tóvá alakítása volna a cél. Viszont, egyes kialakult kedvező adottságok fenntartása is kívánatos lehet. Meg lehet ugyanis tartani a gödör rézsűit, az azon megtelepedett cserjéket és facsemetéket. Ugyanígy: az eddig elvégzett földmunkák jó lehetőséget adnak az új tó teljes kerületén, 96,50 mAf szinten - a mértékadó talajvízszint felett 53 cm-rel - 6 m széles padka kialakítására, amely nemcsak a kényelmes horgászatot szolgálja, hanem a későbbi felújítási munkákhoz is alkalmas. Az új tó tervezett fenékszintje 93,30 mAf, vagyis ez több, mint 2 m-rel alacsonyabb a minimális talajvízszintnél. Ez az érték nagynak látszik, de előnyei sem kicsik. A mélyebb víz nyáron nehezebben melegszik át, így lényegesen kisebb a veszélye az oldott oxigéntartalom gyors elhasználódásának. A halak is jobban kedvelik a mélyebb, „háborítatlan" vízrétegeket. A horgászok is szívesebben vetik a horgukat mélyebb