Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

5. szám - Kovács Zsuzsanna: A Berettyó műszaki–hidrológiai jellemzése

273 A Berettyó műszaki-hidrológiai jellemzése A Berettyó hidrológiai viszonyainak feltárásával foglalkozó tanulmány az 1984. évi Országon Vízgazdálkodási Keretterv számára 1981-ben készült. A tanulmány ismerteti a Berettyóra elvégzett átfogó, a legszükségesebb hidrológiai jellemzőkre kiterjedő vizsgálat eredményeit, az ismereteket rendszerezve előállít egy feldolgozott hidrológiai adatgyűjteményt. Az elvégzett műszaki-hidrológiai vizsgálatok eredményei alapul szolgálhatnak az idáig kevéssé hasznosított Berettyóval kapcsolatos vízgazdálkodási fejlesztések és tevékenységek előkészítésével kapcsolatos döntésekhez. hasznosítható vízkészlet, tartósság, hossz-szelvény, eloszlásfüggvény, műszaki-hidrológiai jellemzők, Vízgazdálkodási Keretterv Kovács Zsuzsanna Tiszántúli Környezetvédelmi és Vízügyi igazgatóság 4025 Debrecen, Hatvan u. 8—10. Kivonat: Kulcsszavak: 1. Bevezetés A jelenlegi ismereteink szerint a vízgazdálkodási fejlesztések jövőbeni alakulása elsősorban gazdasági tényezőktől és a mindenkor rendelkezésre álló — megalapozott számításokon alapuló — vízkészletektől függ. Az 1965-ös Országos Vízgazdálkodási Kerettervhon meghatározott — elsősorban csak vízkészleteket taglaló — hidrológiai viszonyokban napjainkig végbement változások miatt szükségessé vált a teljes vízjárást felölelő és a legújabb ismereteket is magában foglaló hidrológiai feltárás elvégzése. Ezeket a feladatokat szem előtt tartva készült el a Berettyó hidrológiai feltáró tanulmány (TIVÍZIG 1981), az új Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984) számára. A Berettyó vízkészletét ez idáig kevéssé hasznosították. A folyó környezete fejletlen: az iparosodottsági és urbanizációs szint itt alacsony, ez a vidék a gazdasági lehetőségekhez mérten jövőbeni fejlesztéseket igényel. A fejlesztési folyamat a Berettyó—Sebes-Körös közötti területen a térségi meliorációs munkákkal már megindult. A tanulmány a Berettyó magyarországi vízgyűjtőjén várható vízgazdálkodási vagy vízgazdálkodási vonzatú fejlesztésekhez hidrológiai, vízkészlet-gazdálkodási előfeltételt teremt azáltal, hogy a Berettyó vízjárását, illetve vízhozam viszonyait, valamint azokat alakító tényezőket jellemzi, az észlelési adatokat célirányosan feldolgozza, és a kapott eredményeket a várható vízgazdálkodási igények szerint csoportosítja. 2. A feladat megfogalmazása A vízgazdálkodási igények szerinti hidrológiai feltárás alapadatai: az észlelt vízállások és az érvényes vízhozamgörbék sorozata a vízfolyás jellemző szelvényeiben. Az alapadatok statisztikai vizsgálata és értékelése, az eloszlásfüggvények meghatározása stb. az Alsódunavölgyi Vízügyi I gazgatóság számítástechnikai apparátusát ós programjait felhasználva készült el (Goda, 1988). Néhány számítás (pl. tartóssági feldolgozás, apadási görbék) a Tiszántúli Vízügyi 1gazgatóság számítástechnikai csoportjánál készült. A kapott eredményeket célirányosan feldolgozva került sor a Berettyó vízjárásának jellemzésére, a lefolyási viszonyok értékelésére, a vízgazdáldási igények szerinti vízkészletek (kis-, közepes, nagy vízi) meghatározására. Mindezeket megelőzően — a műszaki-hidrológiai számítások mellett — figyelembe kellett venni a Berettyó vízgyűjtő területének természetföldrajzi jellegét, a vízhálózatát, lefolyásviszonyait. Az erre vonatkozó tudnivalók rendszerezésére és ismertetésére is sor került a tanulmányban. 3. A vízgyűjtő terület természetföldrajza A Berettyó a Körösök vízgyűjtőjének részét képezi. A határon túl eredő Fehér-, Fekete- és a Sebes-Körös, valamint a Berettyó vizei egyesülve a Tiszába ömlenek. A Berettyó folyó befogadója a Sebes-Körös. A Berettyó vízgyűjtő területéről, a domborzati és vízhálózati viszonyairól a Magyarország Hidrológiai Atlasza I. Folyóink vízgyűjtője 6. A Körösök (VITUKI, 1956) kiadvány ad részletes ismertetést. A Berettyó vízgyűjtő területe 6095 km

2, ennek több mint fele 3455 km

2 (Tájékoztató a Tisza-medence vízgazdálkodásáról, 1972) Románia területére esik (1. ábra). Romániai területen a vízválasztó 582 m-en van ugyan, de a vízgyűjtő teriilet kb. 2/3-a sík vidéki, alföldi jellegű. Ez utóbbi terület zömében a vízgyűjtő terület magyarországi részére esik. A magyarországi részen belül a legmagasabb pontok (160—180 xn) a Kálló felső folyásán találhatók, az országhatárnál 96 m, míg a torkolat környékén 83—84 m magas a terep. A geológiai ós talajtani ismeretek zömében a vízgyűjtő terület magyarországi részére vonatkoznak (OMMI, 1962). A Berettyó vidék magyarországi része a pleisztocónban és az óholocénban a Tiszántúl nagy víz-, ós üledókgyűjtője, erózióbázisa volt. A pleisztocén folyóvízi hordalék vastagsága a terület nagy részén eléri a 200 m-t, Szeghalomnál a 300-at is. A felszín képét korábban a táj legnagyobb részét behálózó kanyargó holtágak jellemezték, az ármentesítés azonban megszüntette ezt az állapotot. Megszűnt az időszakos vízborítás, a talajvízszintek is mélyebbre süllyedtek. Az Alföld jellegzetes talajképződménye, az agyagos réti talaj kiterjedése nagy. Megtalálhatók még a magasabb térszíneken mezőségi talajok, azonkívül szolonyec típusú szikesek is (Hónai, 1961). A vízgyűjtű terület éghajlatában jól kimutatható az Erdélyi Sziget-hegység hatása, amely elsősorban a csapadék kelet felé történő növekedésében nyilvánul meg. Romániában a Berettyó forrásvidékén az évi csapadékmennyiség maximális