Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
5. szám - Kovács Zsuzsanna: A Berettyó műszaki–hidrológiai jellemzése
274 , HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVF., 5. SZ ÄM 1. táblázat A Berettyó vízgyűjtőjének átlagos csapadéka (1901—1940 ) Nyári I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Év fél év IV—IX. 34 33 37 49 61 78 60 64 48 55 49 45 613 360 értéke a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságnál talált korábbi feljegyzések szerint 1200 mm-t is elérhet, magyarországi részen ilyen értékek még nem fordultak elő. A Tisza vízgyűjtő, természeti, gazdasági és vízgazdálkodási adatgyűjteménye (1977) szerint a Berettyó vízgyűjtőjének sokévi jellemző esapadókátlagait és összegeit az /. táblázat mutatja be. A nyári fél évben leesett csapadékösszeg (360 mm), ez az éves értéknek (613 mm) 59%-a, vagyis a téli fél év csapadókösszege sokéves szinten elmarad a nyári félév értékétől. A táj túlnyomó része a meleg, mérsékelten száraz nyarú éghajlati körzethez tartozik. A romániai területrészek erdőben jóval gazdagabbak, ott a vízgyűjtő kb.30%-át erdő teszi ki, magyarországi részen a víztől és az erdőtől elhódított területen a mezőgazdasági kultúra jellemző. A magyarországi terület sokáig hagyományos agrárjellegű volt — nagyrészt ma is az —, termelési profilját döntően egyes mezőgazdasági termékek ós nyersanyagok előállítása jellemzi. A körzet ipara nagyon alacsony szintről indult fejlődésnek, az iparosodottság ós urbanizációs szint az 1970-es évtizedben ugrásszerű fejlődést mutatott. Egy nagyközség, Berettyóújfalu várossá fejlődött, ós ezzel ipari, valamint közlekedésforgalmi központtá vált a határ menti peremvidéken. 4. A vízgyűjtő terület vízhálózata, leíolyásviszonyok A mocsaras, kanyargó Berettyó szabályozása a múlt században kezdődött, ennek következtében egységes, többé-kevésbé jól beágyazott meder alakult ki. A folyó medrének adatait a Vízrajzi Atlasz sorozat 23. Berettyó (VITUKI, 1980) kiadvány foglalja össze. 4.1. A Berettyó vízgyűjtő területének vízhálózata A Berettyónak csak nagyon rövid szakaszon van hegyi patak jellege. Margitta fölött esése 2 m/kin körüli, lejjebb már lm/km alá csökken. Összességében az eredettől az országhatárig a folyó esése 4,9% 0, míg az országhatártól a torkolatig 0,34% 0. A folyó hegyvidéki szakaszán — Margittánál — csak egyetlen jelentősebb mellékfolyót vesz fel, ez az erősen torres Bisztra. A Réz-hegység nyugati oldaláról lefolyó vizeket a Gyepes ós Kösmő ] »atakok vezetik a befogadóba. Az iSr-főcsatorna a Berettyó legnagyobb vízgyűjtőjű mellékvize, a magyarországi országhatár közelében Pocsajnál torkollik a befogadóba. A ifcíMó-főcsatorna a nyírségi dombokról lefolyó vizeket gyűjti össze, a ifMtas-főcsatorna pedig a torkolati szivattyútelepén keresztül vezeti a Berettyó—Sebes-Körös közötti térség vizeinek zömét a Berettyóba (1. ábra). 4.2. A Berettyó lefolyásviszonyai A folyó vízjárása a vízgyűjtő terület magassági viszonyai, domborzati, talajtani viszonyai és a mederesés szerint alakul. Figyelembe véve azt a körülményt is, hogy a határon túli vízgyűjtőrész csapadéka a forrásvidéken magasabb értékeket ér el, mint a vízgyűjtő terület lejjebben, nyugatabbra fekvő magyarországi területrészen, nyilvánvaló, hogy a Berettyó vízjárását a romániai vízgyűjtő területrész vízháztartási viszonyai is jelentősen befolyásolhatják.
