Hidrológiai Közlöny 1980 (60. évfolyam)

11. szám - Dr. Scheuer Gyula–Schweitzer Ferenc: A budai hévízforrások fejlődéstörténete a Felső-Pannontól napjainkig

494 Hidrológiai Közlöny 1980. 11. sz. Dr. Scheuer Gy.—Schweitzer F.: Hévízforrások fejlődéstörténete 1. kép. Budapest Szabadság-hegy, felsőpannon édesvízi mészkő Bild 1. Budapest-Szabadság-Berg Süsswasserhdkstein aus dem oberen Pannon határozta meg. A gerinces fauna Kretzoi M. szerint az ún. sümegi fauna komplexusra utal, vagyis az édesvízi mészkőösszlet kora a felsőpannon középső része. Ezzel az újonnan ismerté vált faunával véglegesnek tekinthető a Széchenyi-hegy, Szabadság-hegy édesvízi mészkőösszletének felsőpannon kora (1, 2. kép). Ezért tárgyaljuk a hévizes karsztforrásokat csak a felsőpannontól kezdve, mert csak inen vannak biztos, az egykori forrásműködést bizonyító édesvízi mészkövek. A szakirodalom alapján [5, 7, 10, 31, 40] és megfigyeléseink segítségével már megközelítő pontossággal felvázolhatjuk a felsőpannonkori édesvízi mészkő kiválási idejének hidrogeológiáját. Ezért megvizsgáltuk a felsőpannon vízföldtanának meghatározóit: 1. A vízgyűjtő terület vizsgálata, a felszíni karsztos kőzetek elterjedése. 2. A karsztforrások helye és fakadási szintjük meghatározása. 3. A forrástípusok megállapítása. 4. A felsőpannon paleokarszt hidrodinamikájának felvázolása. 2. kép. Budapest Kakukk-hegy, felsőpannon édesvízi mészkő utólagos oldási nyomokkal Bild 2. Budapest Kakukk-Berg, Süsswasserkalkstein aus dem oberen Pannon mit sekundaren Lösungsspuren A paleokarsztvíz-földtan tisztázása már azért is fontos, mert ez öröklődött át a felsőpliocénen át a pleisztocénen keresztül a jelenkorig. Lássuk részletesen: 1. A földtani vizsgálatok szerint [7] a Budai- és Pilis-hegység, a Vértes és a Gerecse ma is felszínen levő triász karbonátos kőzeteinek nagy többsége már a felsőpannonban is a felszínen volt. A felsőpannon transzgresszió csak a peremet érte el. Helyenként hatolt be mélyebbre, ahol a karbonátos kőzetek jobban megsüllyedtek. Wein Gy. [40] szerint a transzgresszió a Budai-hegységet DK-i irányból érte el és eljutott Budakeszi, Hűvösvölgy, Rózsadomb vonaláig és behatolt mélyen a Bicskei- Zsámbéki medencébe is, így a beltó vize a hegységet félszigetszerűen vette körül. Szárazulat maradt a nagy-kevélyi, a hármashatár-hegyi, és a jános-hegyi rögvonulatok legnagyobb része, továbbá a budai hévforrások vízgyűjtő területéhez tartozó Pilis, Gerecse, Vértes-hegység karsztos rögeinek nagyobb része is. Megállapíthatjuk, hogy a budai hévforrásoknak már a felsőpannonban a mainál megközelítően egyező vízgyűjtő területe volt. így a 'már röviden ismertetett nagy és egységes karsztrendszer tápterülete már a felsőpannonban kialakult. 2. A források helyeit jelzik az édesvízi mészkőelőfordulások. A források fakadási helyeit és magasságát a földtörténeti események dinamikájába kell vizsgálni, mert ezek nagymértékben hatottak a karsztvízföldtani viszonyokra. A mai megcsapoló karsztforrások a legalacsonyabb karsztrögből fakadnak, részben azokból közvetlenül (Gellért és Rudas fürdő), részben pedig vízvezető közvetítő üledékeken keresztül törve (Római fürdői, Békásmegyeri Attila források). Nyilvánvalóan a felsőpannonban is a karsztforrások a legmélyebb fedetlen karsztrögökből fakadtak. A felsőpannon tópart vonalára és abráziós színlőire vonatkozó adatokból megállapíthatók a felsőpannon kori karsztforrási helyei. Wein Gy. [39] szerint a felsőpannon transzgresszió elérte a megsüllyedt területeket. Az alaphegységperem rögei különböző mértékben süllyedtek meg, ezért volt tagolt a beltó partvonala. Egyes karsztrögök szirtként vagy kisebb szigetként emelkedtek a víz fölé, a rögvonulatok magasabb részei szigetsort alkottak, vagy félszigetszerűen nyúltak be a beltóba. Az erősebben megsüllyedt karsztrögökre pedig transzgredált a beltó. A legmélyebb karsztrögök ebben az ősföldrajzi helyzetben a beltó partja mentén, vagy annak sávjában voltak. A karsztforrások helyei ezért: a) sekélyebb vízzel borított, de vízzáró üledékekkel nem fedett karsztrögök; b) karsztrögszigetek; c) karsztos kőzetű abráziós színlők; d) karsztos kőzetű hosszabb partszakaszok; és e) karsztos kőzetek közötti lagúnák és öblök. Mindebből következik, hogy a források fakadtak: 1. víz alatt, az elöntött — vagy sziget karsztrögökből;