Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

7. szám - Hajdú György: A főváros vízellátása

304 Hidrológiai Közlöny 1973. 7. sz. Hajdú Gy.: A főváros vízellátása város körül kialakult és egyre fejlődő településgyűrű közművesítési elképzeléseivel. Már készül az újabb terv is, amelynek célja, hogy fejlesztési elgondolásainkat, a szükséges egyéb vonalakkal összhangban, az ezredfordulóig határozza meg. Lényeges ez, mivel hozzávetőleges becsléseink és felméréseink szerint a Szentendre-szigeti vízbeszerzési lehetőségek teljes kiaknázása után, a Csepel-sziget folyamatos és fokozatos igénybevételével, jó partiszűrésű vízkészleteink a kifogástalan ivóvízellátás biztosításához eddig az ideig nyújtanak kellő biztonsággal megfelelő fedezetet. Elképzeléseink realizálása érdekében legelsősorban leendő kúttelepeink feltárásait gyorsítottuk meg. Ennek keretében még ebben az ötéves tervben teljesen befejezzük a Szentendre-sziget feltárását, és az azon megépítésre kerülő kútcsoportok helyeinek pontos kijelölését. Ezzel párhuzamosan megkezdtük és gyorsított ütemben folytatjuk a Csepel-sziget részletes feltárását. Ennek befejezése azonban csak a következő tervidőszak második felében várható. Erről a két területről összesen mintegy 900 000 m

3/nap jó minőségű, partiszűrésű víz kitermelhetőségét várjuk. Ebből kb. 250 000 m

3/nap jut a Szentendre-szigetre és 650 000 m

3/nap a Csepelszigetre. A szentendre-szigeti vízkincs még hátralevő részének a hasznosítását a V. ötéves terv első felében kellene befejeznünk úgy, hogy ezzel párhuzamosan a Csepel-szigetről is számottevő — 150—200 000 m

3 — vízmennyiséggel délről is javíthassuk fővárosunk vízellátását. Megjegyzem, hogy a délről való vízbeszerzés és utánpótlás sokkal több nehézséggel és költséggel jár, mint a Szentendre-szigetről történő. Lényegesen alaposabb feltárást és előtanulmányt igényel, és főnyomóvezeték-rendszeriink kiépítettsége délről még csak elképzelésekben megoldott. Nem mondhatunk le viszont a Csepel-sziget, mint természetes vízbázis teljes mértékű kihasználásáról, mert a nehézségek ellenére is sokkal megnyugtatóbb és jobb minőségű víz beszerzésével számolhatunk ezen a területen, mint amilyet a modern technika ma a mesterséges víztisztítás módszereivel biztosítani tud. Emellett továbbra is foglalkoznunk kell az eddig ismeretes víztisztítási technológiák tökéletesítésével nemcsak azért, mert ilyen műveink már vannak, hanem azért is, mert szükség lehet arra, hogy az ipar ellátására nem ivóvíz minőségű vizet szolgáltató telepeket is létesítsünk a jövőben, — ezek vizét pedig kezelni kell. Ezen túlmenően szükség lehet arra is, hogy a Duna és a környezet szennyezése folytán megromlott vizű régi kútcsoportjaink partiszűrésű vizét is vízesztétikai okokból majd kezeljük. Itt az egyre inkább térhódító ózonizálásra gondolunk elsősorban. A talajvízdúsítási kísérleteinket is nagyobb intenzitással kell folytatnunk. Természetesen hosszú az az út, amíg a termelt jó minőségű ivóvíz a fogyasztókhoz eljut. A továbbjuttat áshoz megfelelő létesítmények, gépházak, kellő szállítóképességű főnyomóvezetékek, illetve rendszerek, s mindezekhez a biztonság érdekében célszerűen elhelyezett ivóvíztároló medencék is tartoznak. Ezek létesítési költsége jelentős és többszörösen meghaladja a közvetlenül a víz beszerzéshez tartozó műtárgyak és berendezések építési költségeit. Fejlesztési elképzeléseink ez utóbbiak vonatkozásában is jórészt kikristályosodtak és meghatározottak annak ellenére, hogy vannak, amelyek még csak tanulmányszinten mozognak. Vannak megkezdett, folyamatban levő és több évre elnyúló megkezdett beruházásaink és bőségesen vannak már kidolgozott olyan terveink, amelyek megvalósításához már csak megfelelő pénzügyi keretek biztosítása szükséges. Befejezés előtt áll a Káposztásmegyeri főtelep IV. sz. gépháza, — „Nagynyomású Gépház" elnevezés alatt ismert — és amely a már élő pesti III. főnyomó-vezetékrendszer és a jelenleg épülő IV. főnyomóvezetékkel együtt nagymértékben segíteni fogja az ún. pesti nyomásövezetet. Jelentősége azonban teljes mértékben csak akkor fog kidomborodni, ha végre majd üzembe fogjuk helyezni az új gellérthegyi 80 000 m

3-es medencét, amelynek építését a tervek szerint már két évvel ezelőtt kellett volna meg kezdeni, de pénzügyi nehézségek miatt nem volt rá lehetőség. A pesti oldal főnvomó-vezetékrendszerének fejlesztése mellett mielőbb szükséges az északról induló budai III. főnyomóvezeték megépítése, az ehhez szorosan hozzátartozó békásmegyeri telep bővítésével együtt. Meglevő terveink itt is csak a pénzügyi fedezet biztosítására várnak, ennek megvalósítása viszont Buda vízellátásának megjavítására szükséges. A Kelet-pesti felső övezet (a X., XIV., XVI., XVI1. kerületek területének) megfelelő vízellátása érdekében megépült a rákosszentmihályi gépház, 100 000 m

3/nap vízmennyiség átemelésére, a 100 000 m

3 térfogatú Cinkotai úti medence és már régebben az ezek kiszolgálásához szükséges főnyomóvezeték ág. A Dél-pesti területek ellátásának időleges javítására most fejeződik be a Szigetszentmiklós II. telepünk és a hozzátartozó vezeték építése. Távlatokban azonban Pest vízellátásának délről való megsegítése legalább annyira szükséges, mint az északi rendszer végleges kiépítésének befejezése. A déli vízbázis a Csepel-sziget. Az itt termelt vizet azonban újabb Duna-alatti átvezetésekkel kell majd áthozni a mind rohamosabban fejlődő Dél-pesti és a Dél-budai területekre. Itt a vízbázisok vonatkozásában összefonódás várható a Budapest körül kialakuló településgyűrű déli karéjának vízellátási elképzeléseivel. Csupán érdekesség kedvéért említést szeretnénk tenni egy olyan vízbeszerzési megoldásról is, amely a Fővárosi Vízművek 100 éves fennállásának történetében ismételten és újólagosan is felmerül. Ez pedig a budai területek mögött húzódó hegyvidékek karsztvíz készletének a felhasználása Budapest ivóvízellátásának céljára. Ezzel a gondolattal először több mint 100 évvel ezelőtt foglalkoztak és ez azóta is többszörösen felmerült, s napjainkban a bányászat ismét felvetette.