Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

7. szám - Könyvismertetés

Hajdú Gy.: A főváros vízellátása Hidrológiai Közlöny 1973. 7. sz. 305 Az elkészült tanulmányok jelentős — napi 300 — — 400 000 m

;

1 — vízmennyiséget említenek. A felkínált m

8-enkénti átvételi ár, a minőségi és a menynyiségi bizonytalanságok azonban ma sem ösztönöznek arra, hogy ezzel a megoldással komolyabban foglalkozzunk. Budapest közvetlen környezetében, sekély mélységből kitermelhető, általunk jól ismert teraszkavics vizekkel szemben a karsztvizek ez idő szerint még nem versenyképesek. Valószínű, hogy eljön majd az idő, amikor érdemes lesz számunkra ezek felhasználásával is foglalkozni. Jelenleg azonban a karsztvíz a hasznosításánál felmerülő számos bizonytalansági tényező, a nagy mélységből való kitermelés és a nagy távolságról való behozás gazdasági kihatásai miatt számunkra előnytelen. Befejezésül néhány számadattal kívánok rámutatni arra a hatalmas méretű fejlődésre, amely a főváros vízellátásában a szocialista rendszer időszakában végbement. Ezek az adatok jól mutatják a szocialista rend fölényét a kapitalista renddel szemben. Amíg 1940-ben, tehát a főváros vízellátásának 72. évében a csőhálózat hossza alig haladta meg az 1300 km-t, a vízzel ellátott ingatlanok száma a 32 000-et, a termelt vízmennyiség nem érte el az évi 76 millió m

3-t, az egy főre eső átlagos napi fogyasztás pedig csak 185 liter volt, addig ma a csőhálózat hossza meghaladja 3650 km-t, a vízzel ellátott ingatlanok száma a 147 500-at, az éves víztermeléselérte a 265 millió m

3-t, az egy főre jutó napi átlagos fogyasztás pedig a 365 litert. KÖNYVISMERTETÉS Hónai András: Alföld (Negyedkori üledékképződés és éghajlattörténet az Alföld medencéjében). M.All. Földtani Intézet Evkönyve L. VI: 1. Műszaki Könyvkiadó, 1972 dec., Budapest, 421 old. 22 táblázat, 32 fényképtábla. Németnyelvű összefoglalás (337—350 old.) 1 táblázattal. Az Alföld százéves kutatástörténetének nevezetes szakaszai voltak. Gondoljunk csak az elsőre, a századforduló világhírű agrogeológiai munkálataira (Treitz I'. ós társai), vagy a két háború közti, sajnos, csak helyi jellegű vizsgálatokra (Sümeghy J., Scherf E. és mások). Az egész Alföld területére kiterjedő, de csak korlátozott mélységig hatoló kutatás először I 950—55 közötti időben történt, Sümeghy József irányításával. E kutatási időszak szerves folytatása a M. Áll. Földtani Tntózet folyamatban levő részletes alföldi programja. Ennek vezetője a szerző, aki Sümeghy József örökét vette át. A program célja kettős: I. Végrehajtja azokat a kutatásokat, melyeket az elődök anyagiak hiánya miatt nem végezhettek el, így elsősorban a részletes, főleg rétegtani és vízföldtani célú mélyfúrásos feltárást. 2. Kielégíti a népgazdaság újabb távlati tervezési és helyileg jelentkező igényeit, főleg a műszaki földtani és vízföldtani feltárások eredményeinek értékelésével és közzétételével, térképsorozatok ós ismertetők formájában. 10 sorozat publikálása évek óta folyik. A nagy országos alföldkutatás első hót esztendejének értékelt eredményeit tartalmazza e kötet. A szerző egységes szemlélettel fogja össze saját ós az egyes szakterületek művelőinek régebbi ós a program során végzett kutatásait. Ugyanakkor azonban a jelenlegi programban működő szakemberek a Függelékben, önálló fejezetekben közlik eredményeiket. A laza üledékű alföldi medence isineretessógének történeti elemzése és a negyedkor fontos elméleti és gyakorlati problémáinak (pliocón-pleisztocén határ, lehordási irányok, rétegtani tagolás) összefoglalása után rátér a szerző a legtöbb újat adó mélyfúrási eredmények értékelésére. A hálózatba telepített térképezési sekély fúrásokon kívül 26 db, 100—1500 m-es magfúrás készült a Tisza mentén haladó szóles sávban, az Alföld szerkezeti ós vízföldtani tengelyében. Szerencsére az először lefúrt 950 m-es jászladányi túrás majdnem hiánytalan üledéksort tartalmaz, lí fúrás részletes feldolgozásával kialakult sokrétű, tökéletesített üledékföldtani és őslénytani metodika eredménye az, hogy e fúrás az Alföld mélységi geológiai kutatásának mércéjeként használható a többi túrás anyagának vizsgálata során. A rendkívül idő- és munkaigényes feldolgozást igénylő értékelését még nem adhatták közre, azonban az eredményeiket a szerző [hasznosította. A fúrások eredményeiből meg lehetett állapítani az Alföld tengelyében az ülcdékképződós törvényszerűségeit. A jól meghatározható, bizonyos ősföldrajzi viszonyokat jellemző üledékfajták ismétlődésével, az őslénytani maradványok értékelésével lehetett bizonyítani a szerkezeti mozgások s ezzel az üledékkópződés ciklnsságát. Az üledékciklusok azonosítása a nagy alföldi medence egyes részeiben lehetővé teszi az egósz medence negyedkori történetének felderítését, ezzel igen sok gyakorlati értékű útmutatást ad, főleg a vízföldtani kutatás számára. Az üledékkőzettani ós geokémiai vizsgálatok eredményei az őslénytani (főleg pollenanalízis) értékeléssel egybevetve felderítették az éghajlat igen finom változásait; az éghajlat, a kőzetképződés és az élővilág igen érzékeny kölcsönhatásainak vizsgálatával. Mindez nagy területre érvényes finomrétegtani korrelációt tet t. lehetővé, de azt. is, hogy a ciklusok a negyedkori geológiai időskálán elhelyezhetők legyenek. Az alföldi üledékciklusokat sikerült a perem teraszaival azonosítani. Külön ki kell emelni a kötet vízföldtani eredményeit. Különösen fontos a süllyedési ciklusok és a vízadó képesség kapcsolatának regionális érvényű felismerése. Ehhez az alapot az üledékek ásványtani vizsgálata szolgáltatta, mely lehetővé tette a hordalékszállítás irányainak, azok változásainak megállapítását. A 26 mély kutató fúrásból I 7 rétegvíz figyelő kutat képeztek ki az Alföld hidrogeológiai tengelyében ott, ahol az egész bonyolult rétegvíztároló rendszer dinamikájának törvényszerűségei a legjobban felderíthetők s az egész alföldi medencére a legkevesebb hibával általánosíthatók lesznek. E figyelő kutak felbecsülhetetlen érdeme az, hogy nemcsak a hidrogeológiai vizsgálatokat végezték el az e^ymásalatti vízadó rétegek beszűrőzósével, hanem magfúrással készült és részletesen feldolgozott anyagú mélyfúrásokból képezték ki őket, Ez az utóbbi hiánya éppen az egyéb rétegvíz megfigyelő kutak legnagyobb hibája. Külön érdeme e megfigyelő rendszernek még az is, hogy telepítésekor a felszíni vizekkel való kapcsolat felderítésére is gondoltak. A szolnoki és tószegi kutakkal e tekintetben máris igen hasznos adatok birtokába jutottunk a Tisza ós a „felszínközeli" rétegvíz szintek kapcsolatára vonatkozóan. A Mátra aljától a Tisza sávjában a déli országhatárig húzódó megfigyelő hálózat nagyjából mái' elkészült arra az időre, amikor még az országos rétegvízészlelő hálózatnak csak első tervét vázolták fel. A mélységi vizek dinamizmusát mutató teljes áttekintő szelvényhez szükséges a szerző szerint az, hogy e sávban legalább 16 éven át észleljék a felszínalat ti vizeik szintjeinek változásait. Ennyi időre van szükség szerinte a talajvízjárás sokévi menetének ismeretében. A táblázatok a sokrétű vizsgálatok nyers eredményeit teljes részletességgel közlik. Ezzel olyan alapadatok lettek közkinccsé, amelyek máskor általában elsikkadnak, vagy adattárakban porosodnak. Dr. Erdélyi Mihály