Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Bolberitz Károly: Felszíni vizeink minőségének szerepe az ipari vízgazdálkodásban - Hozzászól: Beregszászy Sándor, Csoport Dezső

242 Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. Bolberitz K.: Felszíni vizeink és az ipari vízgazdálkodás rének felső talajrétegeit és alapjában veszélyezteti a dunapartra telepített Vízműveket. Hogy egyáltalán a kár mértékét meghatározhassuk, a Csepel Művek a vízügyi hatóságok meszszemenő támogatásával a számba jöhető legnevesebb és legfelkészültebb kutató intézetek bevonásával széleskörű vizsgálatot folytatott le. A vizsgálatban résztvevő intézmények feladatait úgy határoztuk meg, hogy az egyik intézet a budapesti dunaszakasz különböző keresztszelvényeiben és különböző vízmélységekben a dunavíz kémiai vizsgálatát végezte több alkalommal. A másik intézet a főbb szennyvíz-beömlési helyeken vízmintavételt és kémiai vizsgálatokat végzett. A harmadik intézet kémiai analízissel és a beküldött talaj és vízminták alapján megállapította, hogy okoz-e a, dunavíz a tala jban vízáteresztőképesség-csökkenést. További intézet vizsgálatokat végzett, hogy a partszakaszokról kivett kenődő-anyag mintákon az ásványolaj és a kátrányolaj eredetű származék %-os arányát megállapítsa. A Fővárosi Vízművek az eddigi megfigyeléseit és adatait bocsátotta rendelkezésre a kérdés tisztázására. A koordináló intézet a Csepel Művek igazgatóságával együtt a többi intézet vizsgálatainak összehangolását végezte el és a hidrológiai és a hidrogeológiai viszonyok meghatározására kiegészítő vizsgálatokat végzett. Mint már előbb említettem, a vizsgálatok célja az volt, hogy megállapítsuk a folyam vizének és medrének elszennyeződését, elsősorban azért, hogy meghatározható legyen; a Vízművek kútjainak vízhozamcsökkenése milyen okok miatt következett be és ezeknek az okoknak az előidézésében milyen szerepe volt a Csepel Müvek által a Dunába bocsájtott szennyvizeknek. Részletesen megvizsgáltuk a Vízmű környékének talajrétegeződését, a csápos kutak vízutánpótlódási lehetőségeinek szempontjából. A számítások kb. 26%-os vízhozamcsökkenést mutattak ki. Ez a vízhozamcsökkenés a talajpórusok elzáródásának következményeként állt elő. A csápos kutak vízhozamcsökkenésének egyéb okaival itt nem kívánok foglalkozni. A vizsgálatok kimutatták, hogy a hidrogeológiai viszonyok leromlása a kutak tápterületén következett be. Minthogy a mértékadó vízutánpótlódás szempontjából — az elméleti számítások szerint — egyedül a dunamedret kell figyelembe venni, a vizsgálatokat ide koncentráltuk. Kiderült, hogy a lezáródás legfőbb oka a partmenti holttér miatti hordalék-lerakódás, valamint a kátrányos anyagok hordalék-összeragasztó hatásában keresendő. Igyekeztünk arra is feleletet kapni, hogy a kisvíz alatti mederlezáródásnak mik az okai. A lezáródás — a vizsgálatok szerint — több ok miatt következett be. 1. A vízben oldott szervetlen anyagoknak, a mész és a vassóknak a vízszűrőrétegben bekövetkezett kicsapódása miatt. 2. A vízben lebegő, éterben oldható ún. kenődőanyagoknak az ingadozó vízvonal mentén bekövetkező kiválásának és lerakódásának hatására. 3. A meder fenekén a vastag biológiai hártya kialakulása miatt, amely az oldott szerves anyagokat lebontó mikroszervezetek elszaporodása következtében keletkezik. Ez utóbbiban azonban az ipartelepi szennyeződéseknél lényegesei! nagyobb szerepe van a fővárosi csatornákból bekerülő szennyezéseknek. Miután majdnem minden talajréteg igen sok finom szemcsét tartalmazott, meg lehetett állapítani, hogy a természetes lebegő hordalékhoz idegen anyagok is keveredtek. Ezek az idegen anyagok meglehetősen nagy vas- és mésztartalmúak voltak. A vas bennük 1%-ra is tehető. Ezek szerint a vízutánpótlás szempontjából leghatásosabb partközeli szakasz lezáródását elsősorban a vizén úszó és a partra jutó kátrány és olajok, kismértékben pedig a sodorvonal előnytelen helyzetéből adódó áramlási holttér feliszapoló hatása okozták. A sodorvonal felé eső, távolabbi vízadó rétegek elzáródásában pedig a vasas ipari szennyvizek, valamint az oldott szerves anyagok játszották a döntő szerepet. Az oldott vagy kicsapódott formában levő vas szerepe Hozzászólásom keretén belül a vizsgálat részleteit és módszereit nem áll módomban ismertetni. Még azt sem akarom különösebben részletezni, hogy mik azok a szerves és szervetlen anyagok, amelyeknek hatását, a vízben való mozgását, bomlását és változatait, az anyagoknak a talajban való mozgását megvizsgáltuk. Csupán a szervetlen anyagok közül mint legjelentősebb tényezőnek a vasnak oldott vagy kicsapódott formában való szerepét kívánom részletezni. Ugyanis a különböző vegyértékű vasionok a víz és a talaj közeg kémiai összetételétől függően számos szerves ill. szervetlen kötésben fordulhatnak elő és nemcsak vegyi, hanem fizikai vonatkozásban is változó formákat ölthetnek. E változó formáknak megfelelően jól mozognak még a talaj legfinomabb pórusaiban is. Az ipari szennyvíz-csatornákból beömlő, főképp oldott állapotban levő oxidált formájú vas a beömléshez közeli térségben a dunavízzel elkeveredik és megváltozott pH-viszonyok következtében lassan ferrihidroxiddá alakulva, rozsdavörös, amorf-csapadék alakjában kiválik. A finom pelyliekként megjelenő vashidroxid a víz áramlási sebességétől és a beömlés helyén levő hidraulikai viszonyoktól függően, változó szintmagasságban mozog dél felé a partszakasz közelében, egyre mélyebbre hatolva a folyó középvonala felé. Útja közben másfajtájú lebegőhordalékkal fizikai kötésbe lép és részben a beömlés közelében levő partvédő létesítményekre (kövekre stb.) rozsdavörös, fényes, kocsonyás csapadék alakjában kicsapódik. Amikor ez utóbbi csapadék bizonyos mennyiséget, vastagságot elért, a tapadó felületről darabosan leválva, a vízben tovább vándorol. A csepeli