Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Zimmer Péter: Nagy-Budapest vízellátásának helyzete és feladatai

HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 37. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 1957. III. NEGYEDÉV VÍZELLÁTÁS A tanulmány a történelmi visszapillantás után a főváros ivóvízellátásának jelenleg kritikus helyzetét vázolja és felsorolja a fejlesztés érdekében szükséges legsürgősebb teendőket. Az ipar vízszükségletét saját vízszerzéssel, a Délpesti Ipari Vízmű sürgős üzembehelyezésével és egyéb intézkedésekkel csökkenteni kell, míg a Fővárosi Vízművek termelését korszerűsítéssel, új vízszerző területek bekapcsolásával annyira kell fokozni, hogy az 1965. évre némi tartalékkal tervezett 986 000 m

3/nap maximális vízmennyiség biztosítható legyen. Nagy-Budapest vízellátásé ZIMMER 1. Bevezetés A nagyvárosok vízellátásának kérdése a technika nagyarányú fejlődésének idejében került előtérbe. A XIX. század második felében már a gőzgépek a vízellátásban is döntő szerephez jutottak. így a központi vízellátás csakhamar új utakat és lehetőségeket keresett. Mód nyílt arra, hogy a gravitációs erő felhasználásán kívül, a taposómalom és lóhajtotta szivatytyúzásit is gépi erővel pótoljuk. Itt kezdődik az az időszak, amikor már a kezdetleges vízszállításokról letérve a mai értelemben vett központi vízellátásról beszélhetünk. Mikor a Fővárosi Vízművek jövőbeli fejlesztéséről beszélünk, bevezetőben szükségesnek tartom röviden ismertetni azt az utat, amely a mai állapothoz vezetett. A vízművek életében nincs megállás. A fejlődésben azonban szakaszokat különböztethetünk meg. Ezek a szakaszok általában egy-egy gazdasági vagy politikai, nem egyszer közegészségügyi követelmény kielégítésének szükségességéhez kapcsolódnak. A technikai fejlődés nyújtotta lehetőségek mellett hazánkban és így elsősorban fővárosunkban a múlt század közepétől a politikai és gazdasági fejlődés lényegesen hozzájárul a gyors fellendüléshez, ami egyúttal magával hozta a központi vízzel való ellátásnak a szükségességét. 2. Történelmi visszapillantás a) Buda első központi vízellátása Budán az 1856-os év tekinthető a központi vízellátás első megvalósulásának. Clark Ádám nevéhez fűződik a kezdetleges budai dunavíz1 A Hidrológiai Társaság 1957. március 28-án központi ülése keretében elhangzott előadás. iák helyzete és feladatai

1 P í; T E R mű szivattyúberendezésének átépítése gőzüzemre. Ez a vízmű már nemcsak a Vár lakóit látta el vízzel, hanem a Tabán, a Krisztinaváros és a Víziváros részére is szolgáltatott vizet és Buda 40 000 lakosát látta el naponta 40 000 akó vízzel (2032 m

3/nap). b) Pest első központi vízellátása Az 1867-es év tekinthető a pesti oldal központi vízszolgáltatásának kezdő időpontjául, amikor Lindley Vilmos angol mérnök tervei alapján megépült az első pesti vízmű a volt Flotillen-platzon, a mai Kossuth Lajos téren (1. ábra). Noha Lindley a mesterséges felszíni víz szűrésének volt a híve, a gyors megvalósítás és a kisebb költség miatt a Duna partján telepitett kútrendszerrel valósította meg az ún. ideiglenes vízművet. Ennek a vízműnek bővítési munkáit már Wein János tervezte és az építés is az ő irányításával fejeződött be. Wein nevéhez fűződik a következő fejlődési szakasz megvalósítása is, a budaújlaki víztermelőtelep és vele egyidőben a krisztinavárosi átemelőtelep, és a hozzátartozó medencék megépítése. A gyakori kolerajárványok és tífuszfertőzések a város vezetőségét nagymértékben ösztönözték a központi vízellátás létesítésére és újabb fejlesztésére. A következő szakasz a káposztásmegyeri vízműtelep megépítése, amely 1893—1904-ig tartott. Ennek kivitelezése Wein János által kiválasztott helyen Salbach Bernát drezdai vízmű igazgatójának Kajlinger Mihály által átdolgozott tervei alapján történt és az utóbbi nevéhez fűződik a mű teljes megépítése is. A káposztásmegyeri nagy víztermelőtelep megépítésével úgy látszott, hogy egyidőre megszüntették a vízellátással kapcsolatos addig minduntalan jelentkező gondokat. A nagy műre a Gellért-hegyi 17,5 ezer m

3-es medencének az 1904-ben történt megépítése tette rá a koronát.