Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Zimmer Péter: Nagy-Budapest vízellátásának helyzete és feladatai

1.96" Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 3. sz. Zimmer P.: Nagy-Budapest vízellátásának helyzete és feladatai BÉKÁSMEGYER Gravest 'KÁPOSZTASMEGYER, csatorna ÚJLAK '*} II ; 'MARCH[SZIGET / Budakeszi CINKOTA KRISZTINA RÁKOSOK GLORIETTE M Budafoki U SM iZIGETSZTMIKLÓS Monostori Lgh. / f-/ ~='\mn II. átemelő •-••^Er/Mf telep BÉKÁSMEGYERI =3/ „ , TELEP g/gmfCMkotgh. „ .

Kgi tgjxir/1. átemelő iäisi&Hfös /Cl telep Vw)

1 ---/A JELMAGVARAZAT 1. ábra. Budapest Főváros Vízmüveinek fejlesztési térképe Nagy gondot okozott azonban még a gyorsan fejlődő budai hegyvidék vízellátása, mert a nagy magasságkülönbségek miatt az egyetlen krisztinavárosi átemelőtelepről való vízszállítás 30—40 atm. csőhálózati nyomással járt. Ennek megszüntetésére 1913-ban épültek a Diana úti és a budakeszi átemelőtelepek a hozzátartozó medencékkel együtt. Az első világháború a további építkezéseket megszakította és 1927-ig nem is történhetett ezen a téren semmi lényeges munka. A háború alatt a vashiány miatt még a legminimálisabb csőféktetések is elmaradtak és a város fejlődésével csak sugárirányban fektettek szűkösen csövéket. Egymás után léptek fel vízhiányok, ami a vízfogyasztás korlátozására vezetett. Ezenfelül a sok sugárirányban történt csőfektetés a víz minőségét nagymértékben lerontotta. Fontos műszaki intézkedés volt, hogy megszüntették a vízdíj átalányban való fizetésének rendszerét és a fogyasztóknál mindenütt vízmérőket szereltek fel. Ezzel nagymértékben ME

GLEVŐ MŰTÁRGYAK Csőhálózat rn 1 1200 mm - 0 800 mm - $500-600 mm - t> 300-400 mm - 0 100-200 mm ^ Gépház • Medenc. I Víztorony ± Kulcsopor.' TER

VEZETT MŰTÁRGYAK Csőhálózat 0 1200 mm 0 800 mm 0 500-600 mm 0 300-400 mm 0 100-200 mm Deli Ipari vízmű eb Gephoz o Medence 7 Víztorony liútcsoporf sikerült a vízfogyasztást csökkenteni. A háztulajdonosokat ezzel érdekeltté tették a vízfogyasztásból eredő költségek csökkentésében, aminek csakhamar meg is mutatkozott a hatása. Közel 30%-kal kevesebb lett a vízfogyasztás. Pl. amíg 1917-ben 87,8 millió, 1919-ben 76 millió m

3 volt a napi vízfogyasztás, addig a vízmérők felszerelése után 1925-ben már csak 55,8 millió m

3. Mikor 1950-ben a Mátyásföldi Vízmű a Fővárosi Vízművek kezelésébe került és ott is az átalányrendszert felszámolva vízmérőket szereltek fel, kb. 40%-kal csökkent a vízfogyasztás. A két példa is mutatja, hogy gazdaságos üzem csak akkor valósítható meg, ha mind a termelő és elosztótelepeken, mind a fogyasztó helyeken pontos és állandóan ellenőrzött, hitelesített vízmérőkkel (mérjük a termelt, illetőleg a fogyasztott vízmennyiségeket.