Hidrológiai Közlöny 1953 (33. évfolyam)

9-10. szám - Hozzászólások

361} Hidrológiai Közlöny 33. évf. 1953. 9—10. sz. Hozzászólások a (kutakat fogjuk javaslatba hozni, melyek amellett, hogy bővizűek, jó ivóvizet adnak. Természetes, hogy ezek a megmaradó ásott kutak azután átépítésre kell hogy kerüljenek. Itt az akna falazata csakis összerakott betongyűrűből állhat. A betonfalazat kiemelkedése és a gallérszerű kiképzés meg fogja, akadályozni a csapadékvíznek és a használati víznek visszacsurgását. A vízemelő szerkezet teljesen zárt szivattyú, vagy serlegsor lehet csak. A szivattyú külön száraz aknában lesz elhelyezve, hogy a javításokkal kapcsolatos szennyeződések elkerülhetők legyenek. HOZZÁSZÓLÁSOK: Dulánszky Nándor: Pécsett már a török, söt a római időkben is volt vízvezeték. Kőagyag csövekből épült gravitációs vezeték útján vezették a források vizét a város különböző pontjain felállított sandervárokhoz. 1892-ben létesült Pécsett az első. modern értelemben vett vízmű, mely alapját képezi a mainak is. A Tettye-forrás vizét foglalták, a városban 40 km ö. v. csőhálózatot fektettek, mely már akkor a város hegyoldali fekvése miatt két zóflára oszlott. A magasabban fekvő utcák vízvezetéke a 232 m t. sz. feletti magasságban levő tettyei 1000 m' víztartó, az alacsonyabban fekvő utcáké 196 m t. sz. feletti magasságban létesült Damjanich-utcai 1250 m-es víztartó nyomása alatt állott. A Tettye-forrás vízszolgáltatása karsztvíz jellegénél fogva időszakonként a marimális 60 000 és minimális 600 m' között változott, ezért' már az 1890-es évek nyári hónapjaiban a Tettye-forrás vize a város szükségletét fedezni nem tudta. 1902-ben a várostól 10 km-rel nyugatra új vízmüvet építettek. A tortyogói napi 1000 m< vizet adó forrást galériába foglalták és 3 db 150—160 mélységű napi 400—400 m- vizet adó artézi kutat fúrtak. Az így rendelkezésre álló napi 2200 ras vizet gőzüzemű szivattyútelep szállította 250 mm átmérőjű öntöttvas nyomócső vezetéken át a Damjanich-utcai víztartóba. 1916—1917. évek nyarán mutatkozott Pécsett újból vízhiány, de a kapacitás további emelésére anyagiak hiánya miatt csak az 1925- 1928. éyekben kerülhetett sor. A Tortyogón 8 db 180\—200 :n mélységű artézi kutat fúrtak és 15 km hosszú új 300 mm átmérőjű öntöttvas csővezetéket fektettek a kutaktól a Havihegyen épült új 1250 ms-es vasbeton víztartóig. A kútmotorok erőszükségletét 15 000 voltos távvezeték építésével biztosították. A bővítési munkák után átmenetileg a tortyogói vízmű kapacitása napi 7000 m

3-re emelkedett, azonban rövid pár év alatt fokozatosan 5000 m

3-re esett vissza. A harmincas években tovább kellett volna már fejleszteni a vízmüvet, azonban nagyobb beruházások végrehajtására hitelt' biztosítani nem lehetett, ezért a felszabadulásig csak kisebb befektatést igénylő munkálatokat kezdeményeztek. 1933-ban kezdték a karsztvízkutató munkálatokat egy 40 m mélységű akna és 97 m hosszú táró építéséVei. Azóta a tárót fokozatosan 550 m-re meghosszabbították. A Tettye-akna vízszolgáltatása ma napi 600 m

2. Ebben az időszakban a város területén végzett több próbafúrás számottevő eredményt nem hozott. A felszabadulás után a vízmű a Tortyogótól délié 4 új artézi kutat fúrt és ezekkel pótolta a Tortyogón kieső kutak vizét. \ - * Ezekután hozzászólásában röviden ismerteti a vízmű jelenlegi helyzetét, szivattyútelepeinek gépi berendezését, teljesítőképességét és egyéb üzemadatait. majd röviden vázolja a termelőképesség visszaesésének okát és a vízhiány megszüntetésére megteendő- legszükségesebb intézkedéseket. Röviden foglalkozott még Pécs város ipari vízellátásának kérdésével, a MSZHRT, a bőrgyár, a kokszmű és egyéb nagyobb vízigényü vállalatok jelenlegi és a jövőben várható vízszükségletének biztosításával. Dr. Bogárdi János: Wein György kartárs előadásához két megjegyzésem van: Az előadó megemlítette, hogy a Pécs város tortyogói vízmüveit tápláló rétegekben a vizsgálatok szerint 8 év alatt 2 m-rel süllyedt a vízszint. Azt is hozzáfűzte, hogy bár a terület kizárólag csapadékból kapja utánpótlását, a lesüllyedt vízszintet még a csapadékos évek sem tudták megemelni. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban az elmúlt évek csapadékviszonyait illetően egy fontos körülményre szeretném felhívni a figyelmet. A vízrajzi talajvízmegfigyelések során azt tapasztaltuk, hogy a talajvízszint 1933-ban a Duna-Tisza közén 0,5— 1,0, a Tiszántúlon mintegy 5,0 m-re volt a terepszint alatt. Az 1940—42-es években a talajvízszint a DunaTisza közén szinte elérte a terepszintet, a Tiszántúlon pedig 2 m-rel emelkedve már csak 3 m-re helyezkedett el a terepszint alatt. 1944-ben, tehát mintegy 8 évvel ezelőtt, az 1940—42. évekhez viszonyítva, újra süllyedt a talajvíztükör. A Duna-Tisza-közén nagyjából az 1933-as szintet érte el, a Tiszántúlon pedig 0,5—1,0 mrel süllyedt. 1944. év óta elmúlt csapadékszegény évek hatására a süllyedés nagy mértékben folytatódott. A jelek szerint a mélyponton már túlvagyunk, de mé?

r mindig az 1944. évihez viszonyítva, legalább 1 m-rel alacsonyabb a talajvíztükör. Az alföldi talaj víztükörváltozások nyilvánvalóan eltérnek a tortyogói vízszínváltozásoktól. Az összehasonlítás azonban minden esetre azt mutatja, hogy kívánatos lenne a pécsi vízmüveknél is a csapadékhiány következtében beállott vízszintsüllyedést meghatározni, mert ily módon nyilván kevesebb süllyedést kell a vízkitermelés rovására írnunk. A másik megjegyzésem a karsztvizekkel kapcsolatos. Az előadásból kitűnik, hogy nagy csapadékok esetén a kitermelhető karsztvíz mennyisége sokszorosára megnövekszik. Az így nyert víz azonban köztudomás szerint rendkívül szennyezieitt. Ezzel kapcsolatban fel szeretném hívni az illetékesek figyelmét arra, hogy nem lenne-e mód a karsztvíz tisztítására a hálózatba való benyomása előtt. Az elhangzott előadások alapján az az érzésem, hogy Pécs esetében is a vízgazdálkodás szétforgácsoltsága bizonyos mértékben nehezíti az egységes megoldást. A BEM foglalkozik az ipari vízzel, a HIM foglalkozik az ivóvíz ellátással. Sokkal helyesebb lenne, ha egységes irányítás alatt az ipari és ivóvíz érdekek tökéletes összehangolásával lehetne az egyes kérdéseket megoldani. Van például olyan munkahely, ahol a kivitelező vállalat munkáját 14 szerv ellenőrzi és látogatja, de nincs olyan súlyponti ellenőrző szerv, amely egyedül volna felelős a munkálatért és teljes joggal az ellenőrzésért. Ennyi ellenőrző szerv mellett végeredményben a kivitelező vállalat azt sem tudja, hogy kinek az intézkedéseit fogadja el és hajtsa végre. Mivel hasonló esetek másutt is előfordulhatnak, az említett eset nem elszigetelt jelenség. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet programmjában szerepel a vízkutatás egységesítése. A VITUKI teljes felfejlesztéséig azonban az átfedések elkerülhetetlenek. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a VITUKI felfejlesztése még nem oldja meg országos viszonylatban a mindenre kiterjedő egységes vízgazdálkodást. Javaslom tehát, hogy az Ankét határozatként szögezze le a vízkutatás és általában a vízgazdálkodás egységének szükségességét. Dr. Bolberitz Károly: Pécs város ivóvízellátásában a mecseki karsztvíznek kiemelkedő jelentősége van. Dulánszky Nándor hozzászólása rámutatott arra.