Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Schreier Ferenc dr.: Adatok a Buda-Pilisi hegység Nagy Kevély hagycsoportjának hidrológiai viszonyaihoz

Adatok a Buda-Pilisi hegység Nagykevély hegycs.-nak hidr. viszonyaihoz 47 megyeri és 5. csillaghegyi medence, 6. az iiröm-pilisborosjenői medence és végül 7. a Solymári völgy. Ezekben a jórészt lösszel borított medencékben a csapadékvíz legnagyobb része beszivárog a földbe. Sajnos, a beszivárgó víz mennyiségét pontosan meghatározni nem tudjuk, bizonyosra vehető azonban, hogy területünkön a beszivárgó vízmennyiség túlsúlyban van a lefolyó és elpárolgó vízzel szemben. Ezt különben megindokolják a nagy löszszel borított és karsztos területek is, valamint a megfigyelés a pomázi Majdán völgyben, — ahol a talajvíz szűk téren áramlik — hogy 1931. nyarán, a nedvesebb tavasz hatására a szántók víz alá kerültek annyira, hogy nem lehetett őket megművelni. Ezzel a magas talajvízállással voltak kapcsolatosak a békásmegyeri hegycsuszamlások is. 1932. év nyarán ismét a normális vízállásokat találtam. A Duna árterületén a beszivárgó atmoszférikus víz mellett a Duna vize is szerephez jut magas vízállás idején. Ezen az alluviális lapályon a homokbuckák mögött húzódó depressziós területet már 1880-ban lecsapolták, nagyrészt negativ kutakkal.

1 Ahol az alaphegységet agyag borítja, ott a víz megreked és mint talajvíz gyülemlik össze. Ez a beszivárgás télen kevesebb, mint nyáron, erdőben kevesebb, mint szántóföldeken, a hegyekben kisebb, mint a völgyekben. Ott azonban, ahol a felszín karsztosodott, a beszivárgó víz mélyen leszáll, a karsztvízszint tükréig. Más elbírálás alá esnek természetesen a felemelkedő hévvizek. A beszivárgó vizeknek ezt a három csoportját tanulmányoztam a szóbanforgó területen. Talajvíz. A fentebb említett medencék és völgyek talajvizei, mint földalatti vízfolyások, egymással szoros kapcsolatban állanak a felszíni vízválasztó vonalak mentén is, (ha a vízválasztó nem karsztterület) és együttesen lejtenek a Duna felé. A talajvíz szintjének pontosabb meghatározására 71 megfigyelési ponton mértem a víz hőmérsékletét és a vízállást a felszín alatt. Ezek a megfigyelések főleg 1930. június havára szorítkoznak, de egyes tipusos kutakon más időszakban is végeztem méréseket. Az utóbbi mérések meggyőztek arról, hogy a talajvíz szintjének ingadozása a megszokottól nem tér el, függ a csapadéktól, hőmérséklettől, a víztartó réteg pórustérfogatától, valamint a vízrekesztő réteg lejtőjétől. Általában a sekély, felszínhez közel levő talajvízben az ingadozás nagyobb, amit főleg a Duna alluviumába mélyesztett kutak igazolnak. Ha a vízszint ingadozását vizsgáljuk, a párolgásnál is fontosabb tényező a víztartó réteg pórustérfogata. Köztudomású, hogy a finom 1 Wein János: Budapest nyilvános vízművei. Budapest. 1883. Térkép. Matyasovszkv Jakab: Árvízlecsapolási kísérlet egy elnyelő ártézi kút által. Földtani Közlöny X. köt. 1880.