Hidrológiai Közlöny 1932 (12. évfolyam)

Schreier Ferenc dr.: Adatok a Buda-Pilisi hegység Nagy Kevély hagycsoportjának hidrológiai viszonyaihoz

48 Schreier Ferenc pórusú víztartó rétegben a vízfolyás lassúbb, ezzel ellentétben a kavicsos rétegben összegyűlő víz áramlása kisebb súrlódást győzvén le, sebesebb lesz. Területünkön a legtöbb kút a löszből gyűjti össze a vizet, melynek alsóbb szintjében rendszerint kavicsosabb, homokosabb szintek vannak, s ezek igen alkalmasak az összegyűlt víz levezetésére. Ilyen tipusú pl. a 2. sz. kút (lásd térképen), melynél 1930. július 1-től augusztus 24-ig a vízszint 0.70 m-el süllyedt, 12%-kal. Ugyanakkor a Harapováci mésztufákba mélyesztett 4. sz. kút, mely a mésztufán és az alatta levő homokon keresztül a kiscelli agyagig hatol, 2.70 m-el süllyedt a vízszint, 19%-kal. A dunakavicsból táplálkozó 51. sz. kútnál a vízszint pedig ugyanakkor leszállt 2.20 m-el, 55%-os apadással. Egyes szintekben a kiscelli agyag pórustérfogata elég nagy ahhoz, hogy némi vizet vezethet, nemcsak a felszíni mállott, hanem a mélyebb szintekben is. Így pl. Pilisborosjenőnél a 19. sz. kútban 21.5 m mélységben még találtak — igen gyéren — vízfolyást. A Rókahegy lejtőjén a 71. sz. kútban (18 m-es akna 11-ik méterében) is észlelhettem cca 4 liter/óra vízmennyiséget. Az ürömi medencében egyes helyeken a hárshegyi homokkő és annak törmeléke is igen jó víztároló rétegnek bizonyult, más helyen azonban még 16 m mélységben sem szolgáltat semmi vizet (27. sz. kút). Ennek oka a homokkő különböző cementezettsége mellett az, hogy egyes helyeken kifejlődött és megmaradt az alsó oligocén szárazföldi agyag, másutt viszont elmarad; de még inkább az, hogy míg a medence keleti részében a felső-eocén márgák még megvannak, addig nyugatabbra azok lepusztultak. Természetes, hogy a pórustérfogat ismeretével és a hőmérséklet tekintetbe vételével sem mondhatjuk meg pontosan — a csapadék alapján — az ingadozás mértékét, mert különösen a lejtőkön a talajvíz is gyenge hidrosztatikai nyomás alatt áll. Ez a hidrosztatikus nyomás főleg az eróziós völgyek lejtőin jelentkezik, hol oly sürűek a hidroizohipszák, hogy a talajvíz mozgása azt nem tudja követni. Ezért ugyanabban a víztartóban, a különböző erőhatások folytán nemcsak az ingadozás időtartama, hanem annak időbeli eltolódottsága is némi különbséget mutat. Másféle rendellenességet mutatnak a hévvizek közelében levő kutak. Pl. az Attila fürdő közelében a békásmegyeri Kálvária-dombon (a 40. sz. kútban) a vízszint lesüllyed 23—25 m-re a felszín alá, viszont a víz hőmérséklete a normálisnál nagyobb, 13°C. Ezek a kutak ugyanabból az orbitoidás mészkőből táplálkoznak, mint a hévforrás maga és valószínű, hogy ennek felduzzasztott vize, tehát már nem is igazi talajvíz. Ugyanez észlelhető az Árpádfürdő közelében is (57. sz. kút).