Szomolányi Antal: Az állami közútkezelés 40 éve. A Miskolci Közúti Igazgatóság története 1958-1998. (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei utak. Miskolc, 1988)

II. fejezet: A Közúti Igazgatóság 40 éves működése

53 1968-ra a gépi állóeszközállomány már kiegészült az alábbiakban felsoroltakkal: 12 db GAZ-51 tehergépkocsi (ezeket téli időszakban vitális szóróberendezésekkel látták el), 3 db 1,0 tonnás IFA FRAMO, 1 db BARKAS, 1 db FAKARUS busz átalakítva műhelykocsinak, 1 db D 446-os gréder, 1 db D 144-es fülke nélküli gréder, 1 db CSEPEL műhelykocsi, 1 db MARTOS úthenger, 1 db ZIL 157 gépkocsi. A megnövekedett számú és típusú gépek 1965-től már kihelyezett gépjavítást igényeltek. Szerződéses megállapodás volt az Alsóvadászi gépállomással, Rakamazi gépjavítóval, Ti szavas vári és Sárospataki javítóbázisokkal. 1965-70 között épültek ki a bitumen fogadására, tárolására és melegítésére alkalmas ciszternatelepek: Szalonna, Szegilong, Szendrő, Aranyos, Bánhorváti, Halmaj, Felsőzsolca, Nyékládháza, Mczőcsát és Mezőnyárád településeken. Ez a kialakult helyzet késztette az Igazgatóságot arra, hogy a gazdaságosság szem előtt tartásával saját javítóbázist hozzon létre. Miskolcon - a tervezett északi iparterületen - a Zsamai telepen sikerült olyan területet biztosítani, ahol a közművesítés is biztosítottnak látszott. 1968-ra elkészült a gépjavító üzem. Vezetője Varga László lett. Kinevezése előtt a beüzemeltetés időszakában Kulicz Sándor kapott telepvezetői megbízást. A telep akkor négy épületből állt. 1. sz. épület: iroda, ebédlő, három tartózkodó ül. hálószoba, ahol a KÖZGÉP hómarósai tartózkodtak télen, nyári időszakban pedig a távoli telepeinkről - gépek átvételére - bejött dolgozók. 2. sz. épület: javítóműhely 3. sz. épület: hómarógarázs 4. sz. épület: festőműhely és raktár