Hidak Fejér megyében (Székesfehérvár, 2006)

dr. Tóth Ernő: Bevezető

Első munkahelyem és dr. Gáli Imre emlékére Bevezető Különleges öröm és izgalom volt számomra Fejér megye hídtörtén étének kutatása, írása, e könyv szerkesztése, mivel Székesfehérváron kezdtem pályafutásom, s 1961-70 között a hídügyekkel foglalkoztam. Hálásan és szeretettel emlékezem vissza főnökeimre, munkatársaimra, külön is a hídügyekkel sokat foglalkozó Cser Istvánra, dr. Deme Sándorra, Somkúthy Gyulára és segítőmre, Csányi Mihályra. E könyv egy sorozat immár tizennegyedik kötete, forrásanyagot feltáró, gazdagon illusztrált a korábbi elvek szerint szerkesztett. A megye hídállományának története rendkívül gazdag és folyamatosan, napjainkban az autópályák építésével jelentős nagy hidakkal és világviszonylatban is kiemelkedő Dunahíddal gazdagodó. Már a rómaiak alatt Gorsium a Sárvíz átkelőhelyének védelmére alakult ki. A honfoglalás után, az államalapítás idején, amikor Fehérvárra tevődött át az útcsomópont, már 997-ben Úrhidánál fontos híd épült, a mocsaraktól védett fejedelmi, majd királyi székhelyen a várárkok fölött 30-100 m hosszú hidak, köztük a Király híd épült. A Sárvízen Fövénypusztánál (Tác, Gorsium), Battyánnál és Úrhidánál ha nem is folyamatosan - ezer éve hidak álltak, s Székesfehérvár hídjainak száma is folyamatosan nőtt: 1821-ben 101 híd állt. Boltozott hidak lehet, hogy a római korból is fennmaradtak, az emlékezet a battai (Százhalombatta Fejér megyéhez tartozott), ráckeresztúri és az Adony melletti Váli-víz-hídját rómainak tartotta. Közülük a battai biztosan 1747 előtt épült. Levéltári források szerint 1818-ban 132 kő- és tégla boltozat volt a megyében, s nemcsak az utakon, hanem több máig áll a kastélyparkokban. Vas és acélhidak 1882-től épültek vasútvonalakon és közutakon a Sárvízen és a Gaján is, vasbetonból pedig hazánkban másodikként Sárbogárdon, a Nádor-csatornán 18 m nyílású híd épült, s utána sok fontos ilyen híd, közte Mezőkomáromnál a 32 m nyílású Sió-híd, mely ma is az országos közutak hidjai közül a legnagyobb nyílású. Hosszan lehetne sorolni a kedvcsináló ismertetést, ám nem teszem, mert bízom abban, hogy e könyvbe belelapozok rácsodálkoznak az érdekes történetű, szép, régi és napjainkban épülő hidakra, s remélem, hogy lesznek, akik tovább kutatják a megye hídjainak történetét, mert kutatnivaló bizony bőven van. Elvesztek hídnyilvántartások, törzskönyvek, tervek, fotók, levéltárakban, múzeumokban, képeslapokon, térképeken lehet - mozaikonként - nemcsak a régmúlt, hanem gyakran 60-70 évvel ezelőtti események történetét tisztázni. Kutatásra, írásra, fotózásra kevés volt az idő, pedig Juhászné Viniczai Ágnes és Molnár István korábbi megyei hídmérnökök már 1992-től megkezdték e könyvhöz az anyaggyűjtést. Molnár István a sárbogárdi Nádor-csatoma-híd, Juhászné Viniczai Ágnes pedig 1997-ben Székesfehérvár útjainak és hídjainak történetét írta meg, s összegyűjtöttek sok értékes anyagot. Nagy segítség volt a közelmúltban elhunyt dr. Gáli Imre 1960-as években végzett levéltári kutatása és helyszíni szemléinek anyaga a boltozott hidak történetében (1964-ben még 127 boltozat volt a megyében). A megye úttörténetét nagyarabecsült főnököm: Bogár Pál írta meg, s a szomszéd megyék út- és hídtörténeti írásai és Hargitai Jenő száznál több hídleírása fontos kiinduló pont volt. Köszönöm e könyv szerzőinek: André László, Bíró János, Bognár Tibor, Juhászné Viniczai Ágnes, Hajós Bence, Kerényí Enikő, Molnár István, Szaip Lászlóné mérnököknek és a lektori munkán túlmenően segítő dr. Tráger Herbertnek, valamint dr. Gáspár Lászlónak a fordítói munkáját. A leírást Hegyi Kálmánnénak, a számítógépes munkát Halász Lajosnak és Kara Katalinnak köszönöm. A könyv megszületését sokan segítették: több tervező és kivitelező, így a Főmterv (Horváth Adrián), a Magyar Scetauroute (Földi András), az Uvaterv (dr. Koller Ida), a Hídépítő Rt. (Boldog Gyöngyi), elsősorban fotók rendelkezésre bocsátásával. A Fejér Megyei levéltár, a Fejér Megyei Múzeum, a MÁV Vezérigazgatóság, a Közlekedési Múzeum, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény és Fejér Megyei Közlekedési Felügyelet, a Nemzeti Autópálya zRt, Skoumal Gábor sokirányú segítséget nyújtott, a legtöbbet a Magyar Közút Fejér Megyei területi Igazgatóságának köszönhetem a gazdag és példásan rendezett tervtár, iratok, fotók rendelkezésre bocsátásáért, új fényképfelvételek készítéséért. Sitku László főmérnök (ÜKIG), Molnár István területi igazgató, Bíró János hídmérnök, Bognár Tibor ny. igazgató különösen sokat tett azért, hogy ez a könyv elkészüljön. Csecsei Pál, dr. Domanovszky Sándor, Gyukics Péter művészi fotói, dr. Imre Lajos ecsetrajzai gazdagítják ezt a könyvet, melynek hiányosságait ismerem. A nyomdai előkészítést a Lénia 2 Kft. végezte, a nyomdai munka a Regia Rex nyomdát dicséri. Kérem ne tekintsenek hálátlannak, ha nem soroltam fel névszerint mindenkit, aki segítette munkámat. Kérem az olvasókat, hogy fogadják olyan szeretettel ezt a könyvet amilyennel igyekeztem elkészíteni, folytassák a régi emlékek gyűjtését és rögzítsék a ma építéseit, segítsék a jövő nemzedékének is bemutatni, hogy a hídépítés, hídtervezés milyen fontos, szép munka. Dr. Tóth Ernő 5