Hidak Bács-Kiskun megyében (1999)

A megye földrajza (dr. Csatári Bálint)

A megye földrajza szén Pest megyéből nyúlik át a Pilis-Alpárihomokhát. A legnagyobb résztája a Kiskunsági-homokhát, majd ettől délkeletre a Dorozsma-Majsaihomokhát már Csongrád megyébe is áthúzódik. A harmadik középtáj, amelynek lösztábláján kiváló csernozjom talaj alakult ki, a Bácskai síkvidék. Ennek kisebb egysége az Illancs, melyen található a megye legmagasabb pontja, az Ólomhegy (174 m), az ehhez délről hozzásimuló Bácskai-löszös-síkság pedig a megye legtermékenyebb mezőgazdasági területe. A megye tájbeli változatosságát a tengerszint feletti magasságok - alföldi mértékben itt legnagyobb - különbségei is illusztrálják. A terület egytizede - a két folyó völgyében - nem éri el a tengerszint feletti 90 m-es magasságot, harmada az árterek magasabb térszínein, 90-100 m között helyezkedik el. A homokhátságok foglalják magukba a 100-150 m tengerszint feletti területeket, ezekből emelkednek ki a magasabb buckák. A vidék mai felszíne alatt kristályos alaphegység húzódik, amely a Duna vonalától keleti irányba mintegy 1000 m-es mélységig lejt. Erre tengeri, majd folyóvízi és szárazföldi eredetű üledék rakódott. A feltöltést jórészt az Ős-Duna végezte, amelyik a Vecsés-Kecskemét törésvonal irányában több ágra szakadva építette fel azt a hatalmas törmelékkúpot, amelynek határai északon és keleten Budapesttől Tiszaalpárig, nyugaton a Csepel-Mohácsisíkság keleti pereméig, délen pedig Kiskunhalasig húzódnak. A mai felszín zömében ennek a jégkorszaki hordalékkúpnak a maradványa. A Duna hajdani fattyúágai között az egykori árterületekre folyami homok és lösz települt, majd a jégkorszak végén, a földtörténeti újkorban bekövetkezett futóhomok-képződés átmozgatta a felszín anyagát. A délkelet felé áramló futóhomok gyakran rátelepült a löszfelszínre, így egyik sem alkot egységes összefüggő takarót. A homokos, illetve löszös vonulatok dél felé haladva fokozatosan távolodnak és szélesednek. A hordalékkúphoz simulnak a fiatal, jelenkori árterek, valamint a vastag, szél által felhalmozódott löszből épült, enyhén tagolt Bácskai-lösztábla. A terület geológiai szerkezete kedvező lehetőséget nyújtott a szénhidrogének kialakulására (Szánk). A földtörténeti újkor folyami üledékeinek fontos nyersanyaga az agyag, és jelentős az építőipari hasznosításra alkalmas kavics mennyisége is. A mai domborzatot a folyók mellett elsősorban a szél alakította, ez változatosságának másik fő oka. A lankás dombok között különböző eredetű tavak, semlyékek bújnak meg (Fehér-tó, Kolon-tó, Kerektó, Péteri-tó, Harka-tó, Szelidi-tó, Nagy-Csukástó), amelyek sajátos vízivilágát, őshonos növénytársulásait eredeti formában őrzik a Kiskunsági Nemzeti Park védett területei. A megye vízrajza viszonylag szegényes. Közepén, de a Tiszához közelebb húzódik ugyanis a két folyó vízválasztója. A már említett szikes tavakon kívül érdekes képződmények az egykori medrek emlékét őrző lapos mélyedések, semlyékek, levetett morotvák és a pusztuló holtágak. Közülük a leghíresebb a Lakitelek melletti Tőserdő, amely szintén védett terület. A felszíni vizeken kívül a csapadékszegény területen igen fontosak a talajvizek, amelyeket különböző mélységből hoznak felszínre a tanyákon és a szőlőkben viszonylag sűrűn fúrt kutakból. A talajvíz szintje a csapadéktól függően erősen ingadozik, aminek hatása a mély gyökérzetű szőlő- és gyümölcskultúrákra is kimutatható. Bács-Kiskun Megye vízrajzának sajátossága a sok csatorna. A Ferenc tápcsatorna mellett a Duna-völgyi-főcsatorna a legnevezetesebb, ez utóbbin épültek neves tervezők hidjai. Néhány fontosabb csatorna, melyet több vasúti, illetve közúti műtárgy hidal át: a Csukás-éri, a Dong-éri, a Kígyós-, a Kiskunsági főcsatorna, a Nagy-éri csatorna és a Vajas fok. Fontos természeti elem a talaj is. A legnagyobb kiterjedésű homoktalajok mintegy 60-70 km széles sávban borítják a felszínt, főbb típusaik a televényben szegény és a löszös televényes homok. A homokvonulatok közötti mélyedésekben a magas talajvíz hatására nagy területeket foglalnak el a tőzeges táptalajok, kotus rétek, továbbá a vályogos és homokos réti talajok. A megye földrajzi adottságai által nagyban meghatározott közúthálózatról és a vízrendezések történetéről külön fejezet szól. IRODALOM [IJKrajkó Gyula (főszerk.) - Mészáros Rezső (szerk.): BácsKiskun megye gazdaságföldrajza. Kecskemét, 1984. [2] Csatári Bálint: A megye földrajza. In: Gyenes L. (szerk.): Magyarország.megyéi. Bács-Kiskun. Kossuth, Budapest, 1986. 5-11. [3] Szabó Klára (főszerk.): Bács-Kiskun megye kézikönyve (Bp.): CEBA, 1997. (Magyarország megyei kézikönyvei, 2.) 9