Hidak Bács-Kiskun megyében (1999)

Bács-Kiskun megye közútjainak története a XX. századig (Szászi András)

BÁCS-KISKUN MEGYE KÖZÚTJAINAK TÖRTÉNETE A XX. SZÁZADIG A mai Bács-Kiskun megyét nyugatról a Duna, keletről részben a Tisza határolja. Ez a két természetes vízi út - s a hozzá kapcsolódó átkelőhelyek erősen hatottak a közlekedési irányok kialakulására. Ókor Az ókorban a rómaiak nem szállták ugyan meg a Duna-Tisza közét - stratégiailag a folyók vonala jobban védhető - de kereskedelmi útjaik nagy valószínűség szerint keresztezték a területet. Feltételezések szerint kereskedelmi út haladt Lugio (Dunaszekcső) és Szeged között, melynek nyomvonala, mivel nem volt kiépített, pontosan nem határozható meg. De nem csak ez volt az egyetlen öszszekötő út, hanem Intercisa (Dunaújváros) is hídfőként szolgált a Szeged felé vezető úton, ahol a szarmaták közvetítésével Dácián keresztül, az aldunai roxolánok felé folyt az áruközvetítés. [1,2] A népvándorlás korából csak nyomok maradtak fenn a közlekedési irányokról, de szinte biztos, hogy a vízi közlekedés mellett a távolsági kereskedelemben, a hadak mozgásakor a római korban már kitaposott, kialakult ösvényeket, utakat használtak, melyek a terepadottságokat leginkább figyelembe vették. biztosított, s folytathatták keletről hozott halásztudományukat is. Téli szállásaikat előszeretettel építették az árvízmentes térszínek ártérre néző peremén. [3] A megye Duna-menti területén Árpád törzse telepedett meg (Solt, Tass, Fájsz, Kalocsa). Ond törzse a Tisza mentén (Alpár), Botond nemzetsége a Vajas folyó (a Duna mellékága Kalocsától délre) mentén. A megye középső - Duna-Tisza közi fennsík - területein az odatelepített kunok laktak (Kiskunhalas, Kiskumajsa). 14,5,6] Kezdetben a falvak alapvetően önellátásra voltak berendezkedve, így az utak és közlekedés szerepe jelentéktelen volt. A dunai és tiszai átkelők és révek annál nagyobb jelentőséggel bírtak, így azokat a törzsek ellenőrzésük alá vonták. Az államszervezet megszilárdulásával a települések állandóvá váltak, s kialakult a falurendszer. A kereszténység felvételével, az egyházi szervezet kiépítésével nemcsak a vallási élet, az erkölcsi felHonfoglalás és az Árpádkor A IX. század végétől kezdődően a magyar törzsek egyrészt kiszorították, másrészt asszimilálták az itt élő népeket. A Duna és a Tisza völgye az ősi sztyeppi nomád életmódhoz, rideg állattartást folytató, de már a földművelést is eltanult őseinknek ideális életteret Árpád kori utak Győrffy György nyomán 10