Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Havas-Horváth István - Ősz Gusztáv: Egri árvízjelző táblákról
Egri árvízjelző táblákról Az Eger-patak több alkalommal is veszedelmet hozott a városra. A török uralom utáni időkből három nagy árvizet jegyezték föl. 1757. július 4-én gátfalat, több mint ötven házat rombolt az ár, egy kőhidat is elpusztított: a Barátok hídját (ma: Kossuth Lajos utca). 1813. szeptember 11-én volt a második nagy árvíz: a vízmagasság a 2 métert elérte, 25-en áldozatul estek. 1878. augusztus 31-én tört a városra a harmadik nagy ár, 105 évvel ezelőtt. 35 ház teljesen összeomlott, 166 igen megrongálódott, 6 halottat gyászolták a természeti csapás következtében. Az árvíz magasságát számos épületen megjelölték, majd márványtáíblák- kal örökítették meg a vízszintet. A várost az elemi csapások ellen gr. Esterházy Károly püspök Egerbe kerüléséig a régi városfal védte. Ez azonban az évtizedek alatt annyira tönkrement, hogy már hathatós védelmet nem nyújthatott. Esterházy városfejlesztési törekvéseit több helyen gátolták a városfalak, ezért azokat lebontatta, ahol nem volt rájuk szükség. A város északi részén viszont, a katasztrófák elkerülése érdekében, hatalmas kőgátat építtetett. A védművet egybeépítették a még meglevő városfallal, illetve csatlakoztatták a bal parton a várbástyához (K-en), a jobb parton a régi Szt. Miklós-kapulhoz (Ny-on). A városszélen álló gát a jelenlegi Mária utcától északra húzódott, tervezője Povolni János volt. A 2,5 öl (4,74 m) magas, 2 öl (3,79 m) széles, 126,5 öl (240 m) hosszú, óriási műtárgyat 1771-től 1781-ig építették a tervező vezetése alatt). 1781. május 22-én áldották meg a gátat, melyen két 2 öles, félköríves boltozatot képezték ki: a patakmederben e hídnyílások eresztették át a patak vizét. A gátfalban a pataktól K-re húzódó út számára kaput képeztek ki (Cifrakapu). A hídnyílás fölött nyitott kápolnában egy kis Jézust tartó Mária-szofoor állt, kétoldalt Nepomuk i Szt. János (a (hidak, utak védszentje), illetve Szt. Mihály arkangyal (Eger város védszentje) szobra és 1—1 lámpát tartó, térdelő angyal. A kápolnafülkében egy kis harang függött. (A Mária-szoborról kapta nevét a Mária utca.) A kápolnát díszes kovácsoltvas rács zárta. Egy kőtáblán feliratot is elhelyeztek: Posuerunt me custodem ..., mely az Énekek énekéből vett idézet (Őrzővé tettek engem...), és ennek nyomán hívták a gátat röviden „Posuerunt”- nak. Az elkészült kőgát és a mederszabályozás műszaki rajzait 1782-ben mutatta be Zathureczky Sándor szenátor és városi geometra Esterházynak. Azt várták a kőgáttól, hogy az előtte föltorlódott vizet megtartja, és csak lassan engedi át a városon, miként a régi városfal. 1813. szeptember 11- én, az ár mégis átszakította a gátat, de 1814-ben kijavították a mintegy 60 m hosszú sérült részt Magurányi József kőművesmester tervei alapján. Előzőleg ideiglenes földgártat emeltek Markmüller Károly vármegyei geometra javaslatára^ Az Eger-patak medre a XIX. század közepére már nagyon feltöltődött, az iszap magassága sok helyütt az egy métert is meghaladta. Mark- müller észrevette ezt, és fölismerte a várost fenyegető veszélyt. A patakszabályozás ügye a a vármegye közgyűlésén is szerepelt. A mederkotrás és a víztartó nagy kőfal javítása elodázhatatlanná vált. A tervezetet a geometra 1844-ben készítette el, a 28 oldalas munkáihoz számos mellékletet is benyújtott. Az elgondolás szerint a védgáttól É-ra egy km hosszan (550 öl) kell a szabályozást elvégezni, a gát alatt pedig a medret végig ki kellene ásni a város területén. A gátnál 6, a Minoriták hídjánál 2% lábbal szükséges mélyíteni a medret (1,9, illetve 0,7 m), tekintve, hogy a terep esés kismérvű^. A Minoriták hídját ki kellene egészíteni a kis vízátbocsátó képesség miatt egy 3 öles (5,7 m) boltozattal (az akkori egy hídnyílás 4 öles — 7,6 m — volt). A Barátok (ferencesek) hídja mellé másfél öles (2,8 m) nyílás építését javasolta. Az előterjesztést a geometra 1844-ben megismételte, de érdemi intézkedés nem történt. Markmül- ler javaslatai sem a szabadságharc alatt, sem utána nem valósultak meg. Folytatódott a meder föl- iszapolódása. 1878 augusztus végén hatalmas zivatar volt a városban és környékén. Óriási víztömeg gyűlt össze az Eger-patak völgyében; a várostól É-ra 50
