Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Havas-Horváth István - Ősz Gusztáv: Egri árvízjelző táblákról
eső területen nem volt képes befogadni a meder az összefolyt csapadékot. Kiöntött a patak és az ár összerombolt kis hidak, malmok, épületek fa alkatrészeit, deszkadarabokat, gerendákat, kidön- tött fákat sodort a Posuerunt felé). A föltorlódott víztömeg nyomását a védőgát nem volt képes megtartani és augusztus 31-én, hajnali 3 órakor ösz- szeroppant. Az árvíz végigrohant a városon, de a déli városfal megállította a lefolyását, így annak leomlásáig 1—3 méter víz borította Eger alacsonyan fekvő részeit. Súlyosbította a helyzetet az, hogy az alig világosodó reggelen érte a várost a katasztrófa, bár a veszedelem híre gyorsan terjedt az emberek között. A gátamlás potenciális lehetőségéről a közvéleménynek nem volt tudomása. A szörnyű károkat okozó árvíz magasságát sok házon megjelölték, majd márványtáfolákat készítettek, melyeket elhelyeztek a házak falán. A fölázott vakolat jól megőrizte a természeti csapás látogatásának magasságát, így a táblák nyíljele az árvíz magasságának vonalába került. Reggel 7 órára vonult el a víz. A várost ért csapásban az üzletek árukészlete tönkrement, a gyógyszertáraké szintén^ Nagy kárt szenvedett a minoriták temploma és rendháza, a Káptalan-udvar és az Irgalmas-rend épülete. Az első pénzsegélyt az egri érsek, dr. Samas- sa József adta a károsultaknak (2500 frt), majd a király megbízottja (5000 frt), a belügyminisztérium és az egri főkáptalan (1000—1000 frt), Lengyel Miklós nagyprépost (500 frt). Az egykori krónikás megdöbbenéssel írt sokak érzéketlenségéről, amit a veszedelem iránt tanúsítottak. Fölháborodással számolt be a sok zavarosban halászóról (ezek szó szerint is ezt tették), akik nem a károsultakat segítették, hanem a maguk hasznára tevékenykedtek. A rendőrség magatartása kritikán aluli volt, egyedül a helyben állomásozó honvédzászlóalj parancsnokainak és katonáinak volt köszönhető, hogy a rendet sikerült mihamarabb helyreállítani és fönntartani. Tavasy Antal polgármester a fővárostól kért segítséget táviratilag. Kamerimayer Károly polgármester intézkedésére egy gőz- és négy kézi szivattyút indítottak útnak Egerbe ajándékképpen, hogy a sok elöntött pincéből a vizet eltávolíthassák. A szivattyúkkal együtt érkezett egy gőzszivattyú-kezelő is, a legényeivel. Az árvíz következtében rongálódott meg az egyébként is szűknek bizonyult Minoriták hídja; ezt később le kellett bontani;. A G. B. Carlone által épített, 1731jben készült 4 öles (7,6 m) nyílású híd egy boltozattal ívelte át a patakot. 10 szobor ékesítette, melyek a híd- és partmellvédeken álltak. A várost ért kárt kétmillió-háromszázezer forintra becsülték. A tragikus eseményeket később kivizsgálták és a következőket állapították meg az okok között: A gáton csak egy 4 méter széles, boltozott nyílás engedte át a vizet; egy hasonló nagyságút (mely ettől K-re volt) évekkel azelőtt befalaztak. Így a sok ingóságot, fadarabot stb. sodró áradatot nem volt képes az egyetlen hídnyílás átereszteni, sőt félig-meddig el is torlaszolta azt a víz által sodort sóik hordalék. A hídtól K-re levő Cifrakapu szolgált a magasabban fekvő út átjárójául: a föl51
