Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: A Nagy Október zászlóvivői. A Nemecz testvérek Gyöngyösön
Mártíremlékmű Egerben emlékeimben az a rövid út, melyet a gimnázium tornatermétől a fogházig tettünk. Nemecz József halált megvető bátorsága tette diadalúttá ezt. Ismét legyőzte a gyűlölt, hazaáruló burzsoáziát, győzött az igazi kommunista, győzött ismét az eszme. Ez 1920. május 27-én történt. UTOLSÓ BÜCSÜVÉTEL Amikor Egerbe szállítottak vissza, Józsi a vonat ablakából meleg tekintettel búcsúzott szeretett városától, Gyöngyöstől. Sokáig nézte a Szurdok-partot, ahol szénbányát nyitottunk. Vajon folytatni fogják-e a megkezdett munkát, mely sok proletárnak fog kenyeret biztosítani? Akkor még semmilyen jelét sem láttuk ennek. Két nehéz hónap telt el ismét az egri börtönben. Józsit ez alatt éjjelnappal bilincsben tartották, kezei s lábai nehéz vasbilincsekkel voltak összekötve. Amikor őt sétára vitték, bilincsei élesen csörögtek a rideg, néma fogházi folyosó cementjén. 1920. július 28-án futótűzként terjedt el a börtön lakói között a szomorú hír, hogy Józsit másnap reggel felakasztják. A hírt mély megdöbbenéssel fogadták a zárkák lakói. Előbb gyászos, mély csend lett úrrá A Kommunista Ifjúsági Szövetség Városi Bizottsága a hős mártírok, s közlük Nemecz József emléke iránti tiszteletből évenként március 21-én a Forradalmi Ifjúsági Napok kiemelkedő rendezvénye keretében az új diák KISZ-tagok fogadalomtételével tiszteleg a nagyszerű elődök emléke előtt Nemecz József szobránál, a Nemecz téren. A tér ilyenkor megtelik a zárkákban, majd az ajtókat verték lázadoztak a foglyok, s az Interna- cionálét énekelték. Tömegesen kérték az engedélyt, hogy búcsút vegyenek Józsitól. De ezt csak nekem, testvérének és Jackvert Ede elvtársnak engedték meg. Ma is mély fájdalommal gondolok erre az utolsó találkozásra. Nagyon rövid időt engedtek a búcsúzkodásra Józsi ezalatt gyermekkori emlékeket idézett fel és a gyöngyösi munkásságról és az ifjúságról beszélt. — Mondd meg a gyöngyösi elvtársaknak, mondotta, hogy nem sajnálok semmit, amit tettem, mindent jól tettem és örömmel dolgoztam velük. Mondd nekik, hogy az én kivégzésem ne csüggessze el őket. A harcban egyesek elesnek, de ez vele jár ... Egy utolsó fájdalmas ölelés, és én összetörve, kábultan támolyogtam ki testvérem zárkájából. 1920. július 29-én reggel hét órakor a börtön csendjét ajtócsapkodás zaja verte fel. Egyszerre Józsi ismert hangját halljuk: — Szervusztok, elvtársak! Bátran harcoljatok tovább, én is bátran halok meg eszménkért! A szemtanú fogházőrök elmondták, hogy Józsi emelt fővel, bátran lépett a bitófa alá, és érces hangon kiáltott a burzsoá közönség felé: — Engem megölhettek, de az eszme él és győzni fog! Reszkessetek a proletariátus bosszújától! Éljen a proletárdiktatúra, éljen a forradalom! Nagybánya, 1962. Dr. Nemecz Alajos pirospozsgás, mosolygó diákarcokkal és az emlékmű körül hangzik a fogadalom. A KISZ-fogadalom emlékmű helyett is maradandóbb, mert a fiatal szívekben állít emléket az elődöknek. Sereg József 45
