Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: A Nagy Október zászlóvivői. A Nemecz testvérek Gyöngyösön

Mártíremlékmű Egerben emlékeimben az a rövid út, melyet a gimnázium tornatermétől a fogházig tettünk. Nemecz József halált meg­vető bátorsága tette diadalúttá ezt. Ismét legyőzte a gyűlölt, hazaáruló burzsoáziát, győzött az igazi kommu­nista, győzött ismét az eszme. Ez 1920. május 27-én történt. UTOLSÓ BÜCSÜVÉTEL Amikor Egerbe szállítottak vissza, Józsi a vonat ablakából meleg tekin­tettel búcsúzott szeretett városától, Gyöngyöstől. Sokáig nézte a Szur­dok-partot, ahol szénbányát nyitot­tunk. Vajon folytatni fogják-e a meg­kezdett munkát, mely sok proletár­nak fog kenyeret biztosítani? Akkor még semmilyen jelét sem láttuk en­nek. Két nehéz hónap telt el ismét az egri börtönben. Józsit ez alatt éjjel­nappal bilincsben tartották, kezei s lábai nehéz vasbilincsekkel voltak összekötve. Amikor őt sétára vitték, bilincsei élesen csörögtek a rideg, né­ma fogházi folyosó cementjén. 1920. július 28-án futótűzként ter­jedt el a börtön lakói között a szo­morú hír, hogy Józsit másnap reggel felakasztják. A hírt mély megdöb­benéssel fogadták a zárkák lakói. Előbb gyászos, mély csend lett úrrá A Kommunista Ifjúsági Szövetség Városi Bizottsága a hős mártírok, s közlük Nemecz József emléke iránti tiszteletből évenként március 21-én a Forradalmi Ifjúsági Napok kiemel­kedő rendezvénye keretében az új diák KISZ-tagok fogada­lomtételével tiszteleg a nagyszerű elődök emléke előtt Nemecz József szobránál, a Nemecz téren. A tér ilyenkor megtelik a zárkákban, majd az ajtókat verték lázadoztak a foglyok, s az Interna- cionálét énekelték. Tömegesen kér­ték az engedélyt, hogy búcsút vegye­nek Józsitól. De ezt csak nekem, test­vérének és Jackvert Ede elvtársnak engedték meg. Ma is mély fájdalommal gondolok erre az utolsó találkozásra. Nagyon rövid időt engedtek a búcsúzkodásra Józsi ezalatt gyermekkori emlékeket idézett fel és a gyöngyösi munkás­ságról és az ifjúságról beszélt. — Mondd meg a gyöngyösi elvtár­saknak, mondotta, hogy nem sajná­lok semmit, amit tettem, mindent jól tettem és örömmel dolgoztam velük. Mondd nekik, hogy az én kivégzésem ne csüggessze el őket. A harcban egyesek elesnek, de ez vele jár ... Egy utolsó fájdalmas ölelés, és én összetörve, kábultan támolyogtam ki testvérem zárkájából. 1920. július 29-én reggel hét óra­kor a börtön csendjét ajtócsapkodás zaja verte fel. Egyszerre Józsi ismert hangját halljuk: — Szervusztok, elvtársak! Bátran harcoljatok tovább, én is bátran ha­lok meg eszménkért! A szemtanú fogházőrök elmond­ták, hogy Józsi emelt fővel, bátran lépett a bitófa alá, és érces hangon kiáltott a burzsoá közönség felé: — Engem megölhettek, de az esz­me él és győzni fog! Reszkessetek a proletariátus bosszújától! Éljen a proletárdiktatúra, éljen a forrada­lom! Nagybánya, 1962. Dr. Nemecz Alajos pirospozsgás, mosolygó diákarcokkal és az emlékmű körül hangzik a fogadalom. A KISZ-fogadalom emlékmű helyett is maradandóbb, mert a fiatal szívekben állít emléket az elődöknek. Sereg József 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom