Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: A Nagy Október zászlóvivői. A Nemecz testvérek Gyöngyösön

„Az ezeréves Magyarországon ti vagytok az első proletárgyermekek, akik nyaralhattok. Soha ne felejtsétek el, hogy ezt a proletárok hazájának, a Magyar Tanácsköztársaságnak köszönhetitek. Jobbágyok ivadékai vagytok, őseitek a nagyúri gőgben nevelt társadalom rabszolgái voltak, apáitok, anyáitok vérét pedig a kapitalizmus szipolyozta ki, mely nektek is az éhezést, a koplalást juttatta osztályrészül. De ez a szomorú állapot most már végleg megszűnt. A hegyek és völgyek ma már a tietek, a Mátra éneklő madarai nektek dalolnak, a mezők virágai, a parkok rózsái nektek illatoznak, ezek a szép villák nektek nyújtanak szállást, a terített asztal titeket vár... Szívünk minden szeretete a tietek, s mi minden áldozatot meghozunk azért, hogy biztosítsuk a ti boldogabb jövőtöket . .

Valamennyien, tanítók, nevelők, én magam is, akik jelen voltunk, mély meghatódottsággal hallgattuk ezt a rögtönzött beszédet. — íme, ez a „vasember”, aki keményen sújtott le a proletárság ellenségeire, aki megalkuvás nélkül vezette a munkásság forradalmi harcát, olyan meleg szeretettel, annyi szülői gyengédséggel beszélt a proletárgyermekekhez, hogy ez mindnyájunkat mélyen meghatott.

Az első csoport nyár altatása júliusban járt le. A csoport ünnepélyes fogadtatásban részesült a városban. Határtalan volt a szülők öröme, amikor gyermekeiket kipirult arcocskákkal, jó erőben látták viszont a négyheti nyaralás után.

Itt emlékezem meg az első szabad május elseje megünnepléséről. Addig soha nem látott, nagyszerű ünnepélyt rendeztünk, melyre a dolgozók és az ifjúság imponáló tömegei zászlóerdők alatt vonultak fel. Az egyes szakszervezetek forradalmi jelszavakkal ékesített táblákat vittek. Az építőmunkások tábláját „Új hazát építünk” stílszerű jelszó ékesítette, az ifjúság élén pedig ezt a jelszót vitték: „Az ifjúságé a jövő . . . Harcolunk érte.” Megjegyzem, bátyám, Józsi az építőkkel, én pedig az ifjúsággal vonultam fel a május elsejei ünnepélyen.

A tágas főteret háromívű, virággirlandokkal díszített, imponáló diadalív fogta át, melynek tornyain vörös zászlókat lengetett a langyos tavaszi szellő. A középső ív alatt állt a szónoki emelvény, melyről Józsi mondta el a kitörő lelkesedéssel fogadott ünnepi beszédet. Ugyancsak innét szavalta el Hegedűs Antal főgimnáziumi diák Tóth Árpád „Űj isten” című forradalmi versét, melyet a hatalmas tömeg nagy tapssal jutalmazott. Majd Nemecz József és a többi vezetők melegen gratuláltunk az ügyes diáknak. (A Főgimnázium a nyilvános tanulók sorából 1920-ban kizárta a forradalmi tannal fertőzött növendéket. — A szerző megjegyzése).

Ünnepély után testületileg vonultunk ki a Csathó-kertbe, ahol folytatódott az ünnepély. Itt is több diák szavalt még forradalmi költeményeket, miután én rövid beszéddel megnyitottam a szabad színpadot.

A PROLETÁRDIKTATÚRA VÉDELMÉBEN

Persze az osztályellenség nem nézte ölbe tett kézzel a dolgozók új életének a kiépítését. . . Már május első napjaiban ellenforradalmat szervezett a proletárdiktatúra megdöntésére. Felbátorította őket az imperialista cseh csapatok közeledése Gyöngyös és Eger városokhoz.

A lelkes proletariátus azonban mindkét fronton felvette a harcot. Megsemmisítette az ellenforradalmi szervezkedést, melynek vezetői mint a veszélyt érző patkányok menekültek a szélrózsa minden irányába.

Ugyanakkor én egy Vörös Gárda különítménnyel a Mátrába mentem, hogy a közeledő ellenséges csapatokkal szemben védjük a Mátrát és a várost. Egy erősített járőr Kovács Antal, Czövek János vezetése alatt megszalasztotta a Párádra már előbb bevonult ellenséges járőrt és birtokba vette a községet. A fürdőben rejtőzködő gyöngyösi ellenforradalmárok a különítmény közeledtére kiugráltak az ablakokon és hanyatt-homlok menekültek az erdőbe.

Ugyanakkor Egerbe is indítottunk egy fegyveres különítményt az ottani ellenforradalom leverésére. Ez a csapat egyidőben vonult be Egerbe a Tamási zászlóaljjal, amellyel visszaállították a proletárdiktatúrát.

Meg kell említenem a „Vörös Mát- ravidék” című gyöngyösi lapot, mely a párt irányítása mellett nagy sikerrel támogatta a forradalmat.

Egyik cikkében leleplezte a magukat hazafiaknak nevező tőkéseket. Kimutatta, hogy csak addig szeretik a hazát, amíg tőkéjük vagy nagybirtokaik után mások kizsákmányolásával jólétben tudnak dőzsölni. Mihelyt elvesztik birtokaikat, gyáraikat, megszűntek szeretni a hazát és az ellenséggel szövetkeznek a haza ellen, hogy birtokaikat visszakapják. Az igazi hazafi tehát csakis a proletár, a szegényparaszt, aki munkája után

él, tehát anyagi érdek nélkül szereti és védi a hazát.

A szocialista forradalom célja az, hogy a termelés és elosztás tervszerű- sítésével emelje a dolgozók, a nagy tömegek életszínvonalát. Nem állítom, hogy a Tanácsköztársaság rövid tartama alatt az teljes mértékben sikerült volna. De egy bizonyos, hogy a belső és külső nehézségek ellenére sikerült javítani a dolgozók anyagi helyzetén és a lakosság nagy többségével sikerült megszerettetni a szocialista rendszert.

Ez akkor igazolódott be legjobban, amikor 1919. július végén lesújtott a vészhír, mely szerint az imperialista román csapatok átkeltek a Tiszán és Gyöngyöshöz közelednek. E hírre Nemecz József felszólította a dolgozókat, hogy fegyvert ragadva, álljanak csatasorba a Tanácsköztársaság védelmére. Közel két zászlóalj alakult az önként jelentkezett dolgozókból, akik életük árán is védeni akarták a dolgozók új hazáját. Nem is tudtunk fegyvert adni mindenkinek, nem volt annyi a raktáron. A csapatnak Nemecz József volt a parancsnoka, én a gépfegyveres századot vezettem. Józsi helyettese End- rész József volt.

Délután nagy lelkesedéssel indultunk el Gyöngyösről a frontra. Az asszonyok és leányok virágokkal ékesítettek bennünket és arra buzdítottak, hogy semmisítsük meg az ellenséget.

Túlmentünk Ludas községen, átmentünk a vasútvonalon és késő éjjel érkeztünk a Tisza közelébe, ahol letáboroztunk egy község melletti réten. Kellemes nyári éjszaka volt, körülöttünk nagy csend uralkodott; nemcsak lövöldözést nem hallottunk, de még kutyaugatást is ritkán.

Nemecz József a parancsnokokkal bement a községbe, hogy a hadsereg főparancsnokságtól telefonon a frontra való beosztásunkat kérje. Drámai lefolyású volt a telefonbeszélgetés! A főparancsnokság azt a lesújtó hírt közölte velünk, hogy a Tanácsköztársaság abban az órában megbukott, a Vörös Hadsereg felbomlott, s így minket már be nem osztanak, hanem menjünk haza. Nem akartuk elhinni a hírt, hogy a hős Vörös Hadsereg, amely oly nagyszerű győzelmeket aratott az északi fronton, váratlanul megsemmisült volna. Felhívtuk a hadügyminisztériumot, majd magát Garbai Sándor kormányelnököt, de sajnos a hírt mindenütt megerősítették.

Leírhatatlan elkeseredést váltott ki a tragikus hír. De nem volt mit ten42