Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: A Nagy Október zászlóvivői. A Nemecz testvérek Gyöngyösön
ni. Másnap déltajt lesújtva, lehor- gasztott fejjel érkeztünk haza, Gyöngyösre. A hír következtében annyira összetörtnek éreztük magunkat, mintha kétnapos ütközetben vettünk volna részt. Józsi öntött lelket a csüggedt csapatba. — Elvtársak, nem örökre, de el kell válnunk. De jönnek az orosz elvtársak és az ő segítségükkel ismét megteremtjük a proletárdiktatúrát. Viszontlátásig szóval köszönt el tőlünk, a visszatért zászlóaljtól. A BURZSOÁZIA TERRORJA GYÖNGYÖSÖN A gyöngyösi burzsoázia méltó volt osztályához a hazaárulás terén. Nem volt türelmük kivárni az imperialista román hadak normális előnyomulását, küldöttséget menesztettek elébe a Tisza folyó irányába, hogy sürgessék Gyöngyös megszállását. Hogy megnyerjék a román parancsnok bizalmát, földig hajlongva esküdöztek, ők nem ellenségei, hanem barátai és szövetségesei a román királyi haderőnek. Átadtak egy hetven nevet tartalmazó listát a parancsnoknak azzal, hogy ezek a veszélyes kommunisták, kérve ezek agyonlövését, mert ezek veszélyeztetik a román csapatok biztonságát. A parancsnok átvette a listát, s ezzel vette kezdetét a borzalmas terror, mely tömegesen záratta börtönébe és mészároltatta le a munkás- osztály legjobbjait. A listán szereplő kommunisták legtöbbje elmenekült az elfogatás elől. Ezért a börtönöket ezek családtagjaival és kevésbé exponált elvtársakkal töltötték meg, annak dacára, hogy ezek nem szerepeltek a listán. Akire valamelyik szadista áruló rámondta, hogy kommunista, azt elfogták. A megszálló csapatok sokat közülük agyonlőttek. Különös szerencséje volt annak, aki elkínozva ugyan, de élve menekült karmaik közül. Ekkor haltak hősi halált Donovár János, Palcsó Antal, Kiss Antal munkástanács tagok, továbbá Sima Dá- vidné, Lax Katalin és Zukker Sándor. Az utóbbiak nem vettek részt a vezetőségben, bűnük mindössze az volt, hogy lelkes kommunisták voltak. Véletlenül Gyöngyösön tartózkodott egy Tóth Géza nevű losonci vöröskatona, valamint Reiszman Béla Herman vidéki politikai megbízott, mindkettőjüket vizsgálat és kihallgatás nélkül lőtték agyon. Persze kivégzésük előtt agyba-főbe verték őket. Donovár Jánosnak összes fogát kiverték. Amint a kaszárnya felé kísérték, találkozott apjával, aki az ösz- szevert, véres fogolyban alig ismerte fel fiát. Kétségbeesve kérdezte: — Fiam, mi történt veled? A megkínzott fiú látva apja kétségbeesését, vigasztalni akarta, s így felelt: — Semmi ez, apám! Csak nagyobb baj ne legyen! Az áldozatokat a kaszárnya udvarán sorba állították, és sortüzet adtak rájuk. Donovár Jánost a sortűz nem találta el, de azért ő is leesett a többiekkel, s esés közben fejét egy éles kőbe vágta, amitől elájult. Később azonban magához tért, s megmozdult. Ezt észrevette az őr és jelentette tisztjének. A tiszt habozás nélkül rántotta elő pisztolyát és fejbe lőtte. A magyar kakastollas csendőrök önérzetét sértette, hogy a megszálló csapatok nem bíznak bennük, és ezért nem órájuk bízzák a kommunisták kivégzését. Hogy megbízhatóságukat igazolják, Kiss Antalt gyalog indították útnak csendőr kísérete mellett Budapest felé. A városon kívül levő hídnál aztán hátulról lelőtték az összevert, elkínzott kommunistát, várva a megszálló csapatok parancsnokának az elismerését. Ilyen előzmények után érkeztünk Gyöngyösre szeptember közepén hárman: bátyám, Nemecz József, Kovács Antal elvtársunk és én. Mi nem emigráltunk, hanem Budapest közelében, az alagi gyár építésénél dolgoztunk álnév alatt, és végeztük az illegális kommunista propagandát. Itt fogtak el. Elfogásunkról telefonon értesítették a gyöngyösi ellenforradalmárokat, akiknek így volt idejük felkészülni fogadásunkra, amely így folyt le: A rendőrségi szobába való belépésünkkor azonnal ránk vetette magát vagy húsz-húsz botokkal, karókkal felfegyverzett, italtól bűzlő terrorlegény, akik addig ütöttek-vertek, ahol értek, míg el nem vesztettük eszméletünket. Azután fellocsoltak, s bedobtak egy vasajtós, sötét zárkába. Másnap Józsit és engem átadtak a román királyi csapatok parancsnokának agyonlövetés végett. Sohase fogom elfelejteni azt a két kifestett arcú román tisztet, akik átvettek bennünket. Mély gyűlölettel tekintettünk rájuk . .. Kivégzésünk másnap délután hat órára volt kitűzve, ugyanott, ahol a többi elvtársakat is kivégezték. Vártuk sorsunk beteljesedését. Elvtársainknak megadtuk Erdélyben lakó családunk címét kérve, hogy öntudatos, kommunista halálunkról értesítsék édesanyánkat és testvéreinket. Józsi csodálatos elszántságot mutatott. Én is elszántan, de lehangolva vártam az utolsó óra elérkezését. Józsi látva az én lehangoltságomat, többször rám szólt, hogy lelket öntsön belém: — Te, Lajos, aztán nehogy elgyengülj, és kegyelmet kérj hóhérainktól! Bátran, emelt fővel álljunk golyó elé, mint ahogy kommunistákhoz illik! Lélegzetvisszafojtva figyeltünk minden kívülről beszűrődő neszt. Közeledett a hat óra, s még nem jöttek értünk. A velünk lezárt elvtársak kezdtek reményt önteni belénk, hogy a kivégzés elmarad . . . Hihetetlennek tartottuk ezt, de mégis így történt. Amint később megtudtuk, éppen aznap érkezett a városba a román haderők főparancsnoka, aki megtiltotta a kivégzést bírói ítélet nélkül. így menekültünk meg a halál torkából. A halál helyett jött a kegyetlen kínzás, melyet az ellenforradalmi közegek alkalmaztak. Amíg a kínzásokat összeszorított fogakkal, hangtalanul szenvedtük el, addig megvigasztalódtunk a gyöngyösi proletárság irántunk tanúsított bátor ragaszkodásától. Mindennap ebédet küldtek nekünk —, néha kettőt, hármat —, nemegyszer virágcsokorral. Azt sem tudtuk, kinek tartozunk hálával ezért. A városi plébánost felháborította ez a ragaszkodás, és a templomi szószékről tiltakozott ellene, de sikertelenül. — Ebben az időben a névtelen vádaskodásnak bő teret adtak. Elég volt egy névtelen feljelentés, hogy valakit börtönbe vessenek és megkínozzanak. Mint a középkorban! A velencei Dózse-palota udvari falán tátonganak ma is az oroszlánszájak, ezeken át súgták be a névtelen feljelentéseket, melyek alapján a szerencsétlen áldozatot az inkvizíció elé hozták, ahol válogatott kínzásokkal kényszerítették, hogy az alaptalan vádat magára vállalja. így dolgozott az ellenforradalom is. Nemcsak a börtönök teltek meg ártatlan emberekkel, hanem más helyiségeket, sőt iskolákat is börtönné alakítottak át. Az ellenforradalmi hazaárulók üldözték a tanári kar kiváló tagjait éppúgy, mint a diákok legjobbjait. Kidobták őket az iskolából, sokat megkínoztak közülük. Az általunk lakásokba helyezett proletárokat irgalmatlanul dobták az utcára, sok család kapu alatt, vagy szőlőkunyhóban húzódott meg. Az általunk megállapított munkabéreket 43
