Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Pásztor Emil: A tizennegyedik aradi vértanú tábornok haditörvényszéki pere és kivégzése

nokságót átvette, június hóban önként és anélkül, hogy valamilyen katonai rendfokozatot viseltem volna, lementem hozzá. Parancsőrtisztje lettem, mivel jól ismertem még Kassáról, ahol ő dandárparancsnok volt.

— Én abban a reményben, hogy a honvédzászlóaljakkal egyidejűleg lovasságot is fel fognak állítani, jelentkeztem a magyar miniszterelnöknél, gróf Batthyány Lajosnál, sőt maaánál a főherceg nádornál is, és kértem egy tiszti állást a felállítandó lovasságnál. Mivel azonban csak gyalogság állíttatott fel, így mint önkéntes jelentkező lementem a déli hadsereghez.

— Ezen említett jelentkezésem következményeként szeptember hónapban kaptam közvetlenül személyemhez intézve egy kinevezési okmányt, melyet a nádor maga írt alá és gróf Batthyány Lajos miniszterelnök ellenjegyzett. E kinevezési okmánnyal engem beosztottak az Ivánka ezredes alatt alakítandó hadtesthez segédtiszt qyanánt. és ezen az alapon be is vonultam új szolgálati állásomba. Hadtestünkkel Székesfehérváron át Pá- kozdra meneteltünk. Ott részt vettem a báró Jellasics bán parancsnoksága alatt álló horvátok elleni ütközetben.

— Sajnos, nemsokára súlyos betegségbe esvén, Pestre mentem. Felgyógyulásom után bevonultam a Parn- dorfnál (a Fertő-tótól északra) levő táborba, és röviddel azután részt vettem a schwechati csatában <1848. október 30-án).

— Az Ausztriából való visszavonulás után kaptam a magyar hadügyminiszter azon parancsát, hogy Pozsonyba menve, szervezzek egy utászzászlóaljat, és e célra soroztassam be a szükséges mesterembereket. Pozsonyban felállítottam az első utászzászlóaljat négy századdal. A zászlóaljjal Győrbe meneteltem, s ott a második utászzászlóaljat is megszerveztem. Gvőrben a magyar hadügyminisztérium december hónapban őrnaggyá léptetett elő, és kinevezett az összes utászok parancsnokává. Ebben az állásomban vezettem a Győr megerősítését célzó sáncmunkálatokat. Windisch-Grätz elő- nyomu'ásakor azonban ezeket a sáncokat nem használták fel a védelemre.

— Még az osztrákok megérkezése előtt a két zászlóaljammal, amelyeknek még nem volt fegyverük, Győrből Budára vonultam, és a magyar hadsereg számára hidakat vertem.

— Budának és Pestnek általános kiürítése alkalmával a két utászzászlóaliammal Tiszafüredre rendeltek, hoqy ott csatlakozzam Répásy hadtestéhez. Nem sokkal ezután megbíztak egv dandár parancsnokságával, és a folyó év ionuár havában alezredessé léptettek elő.

— Ettől foava lázasan igyekeztem a dandáromat fölszerelni és fölfegyverezni. Dandárom 2 zászlóalj utászból, 1 zászlóalj porosz herceg gyalogságból, 1 honvéd- zászlóaljból, az első huszárezred 3 osztályából és 3 ütegből állott. Nemsokára narancsot kaptam, hogy dandárommal Perczel hadtestéhez csatlakozzam, és azt támogassam a Szolnok elleni támadásban. A támadást végrehajtottuk, Szolnokot elfoglaltuk, és az osztrákokat Cealédig üldöztük. Három nap múlva Ceglédet is elfoglaltuk az osztrákoktól. Ekkor a parancsnokságot Per- czeltől Dembinski vette át. E csaták eredménye folytán hadosztályparancsnok lettem. A hadosztályom 7 gyalog- zászlóaliból, 5 osztály lovasságból és 4 üteaből állott. Dembinski a hadosztályommal Polgárra küldött. Innen Tiszalökre és a Tisza átlépése után Miskolcra meneteltem.

— Miskolcról Tornaijára mentem, majd támadást intéztem Schlik utóvédie ellen. Itt akartam bevárni Pillér ezredes csapatát Kassáról, de az nem érkezvén meg, kénytelen voltam visszavonulni Miskolcra.

— Ismétlődő betegségem miatt másnak kellett átadnom a hadosztály parancsnoksáaát. Csak a káool- nai csatához érkeztem meg. de mivel méa nem volt csapatom, a csatában csak mint néző szerepeltem.

— Ezután Klapka I. hadtestében kaptam ismét hadosztály-parancsnokságot. Részt vettem az előnyomulásban. megvívtuk a tápióbicskei, isaszegi, váci és nagysarlói csatákat, végül felmentettük Komáromot.

— Ezután a hadosztályommal előnyomultam Buda ostromához, de a rohamban nem vettem részt, mivel egy önálló hadosztály parancsnokságával bíztak meg a

Csallóközben.

— De már tizennégy nao múlva kaptam Görgey parancsát, hogy menjek Munkácsra, kezdjem meg ott egy hadtest szemezését, és a hadtesttel védelmezzem a határt. Miután hadosztályom parancsnokságát Kosztolányi ezredesnek adtam át, tényleg Munkácsra meneteltem, s ott egy 8000 főnyi hadtestet szerveztem 2 lovasosztállyal és 32 ágyúval. Az ágyúk közül 24-et és 7 tarackot én fúrattam Munkácson. A csapatommal Ungvá- rig nyomultam, és ezen mozdulattal fedeztem a visszavonuló Görgey-hadsereget Tokajig, az oroszokkal szemben. Én ugyan túlságosan gyönge voltam, hogy az oroszokat megtámadjam, de már magában véve e mozdulatom elegendő volt ahhoz, hogy az oroszok Kassáról Eperjesre vonuljanak vissza. Én ugyanis egy kis csapatot, amely 5 gyaloaszázadból, 1 lovasszázadbó! és 3 háromfontos ágyúból állott, arra különítettem ki. hogy a Vereckei-szoroson — amelyet nagyon erősen eltorlaszoltam — Galíciába törjön be. Ez a betörés azután az oroszokat visszavonulásra késztette.

— Ezután kaDtam Gö-geytől egy levelet azzal az utasítással, hogy ha magamat e'ég erősnek érzem, úgy tartsam magamat a meglevő felállításomban, ellenkező esetben igyekezzem hozzá csatlakozni. Én fontosabbnak láttam, hogy ott maradjak, mivel a heqységben kisebb erőkkel is lobban tudtam magamat tartani, s a fegyverzet- és lőszergvá-tás igen fontos telepeit kellett egyúttal fedeznem. Munkácsnál helyezkedtem el, és a vá- sárosnaményi Tisza-hidat biztosítottam.

— Auquszttis eleién azonban sürgős narancs jött Bemtől: felszólított, hogy azonnal meniek Erdélybe, és Naszódnál állítsam fel csapataimat. Én azonnal elindultam, és Mármarossziqeten, Kapnikbánvón keresztül Dés-e meneteltem. Elővédem augusztus 15-én érte el Déstt Innen összeköttetést kerestem báró Keménnyel, aki Kolozsvárnál vezényelt, de azután tudomásomra iutott, hogv visszavonult Bánffyhunyadra, miután Grottenhjelm o-osz altábornagy túlerővel támadta meq.

— Elhatároztam: visszafoqlalom Kolozsvárt, hoqy Keménnyel összeköttetésbe kerüliek. Nem sokkal elindulásom után megtudtam, hogy Keménytől Gál vette ár a parancsnokságot, s ő Zsibóra vonult vissza. Ez a helysén majdnem a hátam mögött feküdt, de nem maradt más hátra, mint nekem is oda menetelnem, hogy egyesüljek az ottani csapatokkal.

— Itt ért, először csak mint szállongó hír, a világosi események híre, hogy Görgey ott az összes csapatokkal letette a fegyvert.

— Gál ezredes csapatai már teljes feloszlásban voltak, sokan eqyszerűen eltávoztak. Én erre átvettem a oarancsnoksáqof. a csapatokat néqy hadosztályba osztottam, s így 12 ezer ember és 56 ágyú fölött rendelkeztem.

— G ottenhjelm tábornok időközben Désre menetelt: ott akart engem megtámadni. Amikor ott nem talált. gróf Kornissal egy hadikövetet küldött hozzám; ezek Görgeytől is hoztak egy levelet, amelyben tudatja Görgey, hogy a fegyvert letette, és felszólít: én ugyanezt tegyem.

— Grottenhjelmnek azt válaszoltam, hogy csak akkor teszem le a fegyvert, ha meggyőződöm arról, hogy a magyar fősereg fegyverletétele .— igazság.

— Erre Kékessy alezredest egy orosz törzstiszttel Nagyváradra küldöttem, hogy a valóságról meggyőződjön.

— Amíg ezek odajártak, megjelent nálam egy orosz százados és segédtiszt: Timaschoff; bemutatta Paszke- vicsnek Grottenhjelmhez intézett levelét Görgey fegyver- letételének hírével.

— így, midőn minden reményem szétfoszlott, nem maradt más hátra, mint hogy magam is letegyem a fegyvert, Grottenhjelm előtt.