Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Pásztor Emil: A tizennegyedik aradi vértanú tábornok haditörvényszéki pere és kivégzése

— Eddigi vallomásomat megerősítem. Egyelőre egyéb előadnivalóm nincs.

Kazinczy Lajos s. k.

Az előrehaladott déli időre való tekintettel a jegyzőkönyv lezáratott és bizottságilag aláíratott.

Kari Jirzik őrvezető Mathias Waczl őrmester Blumenfeld százados Waclaw Miller közlegény Franz Bricha tizedes Czeppal főhadnagy Moser ezredes mint elnök

Ernst törzshadbíró’'

Az október 2-i kihallgatás jegyzőkönyve

Kazinczy kihallgatása október 2-án folytatódott:

„A vádlott előszólíttatván és az igazmondásra figyelmeztetvén, a következőket mondja jegyzőkönyvbe:

— Miután magamnak meggyőződést szereztem, hogy Görgey fegyverletétele igaz valóság, és már semmi remény sincs, tudattam az orosz cár segédtisztjével, hogy a kényszer hatása alatt én is le fogom tenni a fegyvert az oroszok előtt. Ezt a kivonult csapatokkal is közöltem, és elrendeltem a fegyverek letételét.

— Grottenhjelm csak három nap múlva érkezett meg csapatainak lovasságával. Felszólítására átadtam neki a fegyvert letett tisztek névjegyzékét, akik azonban már részben elszéledtek.

— Engem és a velem maradt tisz'eket egy Miksa könnyűlovassági osztag Nagyváradra kísért. Ide még 120 tiszttel érkeztünk be. Továbbszállítottak Aradra: oda szeptember 8-án érkeztünk.

— Tisztjeim egy részét az oroszoknál levő Stepan

nevű biztos hazabocsátotta.

— A legénységem magától elszéledt. E'délyben hozzám csatlakozott két zászlóalj lengyel légionárius. Midőn ezek megtudták szándékunkat a fegyverletételt illetőleg, éjjel elhagyták táborunkat. Urban (osztrák) ezredes vette azután üldözőbe őket.

— Segédtisztemet, Kékessy alezredest még Zsibón

elbocsátottam.

— Debrecenből és Aradról egv-egy levelet kaptam

Kossuthtó! csapataimnak Munkács és Ungvár környékén való élelmezése ügyében.

E leveleiben Kossuth engem tévesen »tábornokinak címez. De sem az előléptetésemről nem kaptam ily okmányt, sem a hivatalos lapban nem jelent meg ilyen előléptetés.

(Kossuth aligha követett volna el olyan hibát, hogy Kazinczyt alaotalanul tábornoknak címezze. Hogy az osztrák hadbíróság előtt miért nem vállalja Kazinczy a halálbüntetéssel iáró tábornokságot, e kérdésre még visz- szatérek. — P. E.)

— Semmiféle hivatalos irat vagv okmány nincsen a birtokomban, mivel az egész irodafölszerelésem hátramaradt Nagybányán. Bem parancsában ugyanis az állott, hogy azonnal induljak Erdélybe. így magamnak még a csomagolásra sem véve időt, azonnal elindultam a lovasságommal.

— A Nagysarlónál április 19-én vívott ütközetben tanúsított hősies magatartásomért Görgey a III. osztályú érdemjellel tüntetett ki.

— Engem a király hivatalos helyettese, a nádor

vett föl a magyar hadseregbe. Őfelsége nevezte ki azt a hadügyminisztert. aki nekem elöljáróm volt. Nekem mint katonának semmi közöm a politikához. Éppen ezért kötelességet teljesítettem akkor, amikor az Ausztriába

betört magyar hadseregben szolgálatot végeztem.

— A bán hadseregével a király parancsára ütköztünk meg. Ennek az ütközetnek lett a folyománya a Schwechatig való üldözés. A bán támadott meg minket, mi pedig őt megvertük. Az osztrák területre való üldöA felolvasás után:

zésre a parancsot a volt osztrák altábornagy, Móga adta ki. Ez az ember volt a mi törvényes elöljárónk, az általa kiadott parancs volt a törvényes kötelességünk. Mint egyszerű százados — hogyan tagadhattam volna meg elöljáróm parancsainak teljesítését?

— Az bizonyos: nagyon különös volt számunkra, hogy amikor a király parancsára üldöztük a horvátokat, Schwechatnál az osztrákokkal találtuk őket együtt. Ezt igen sokan nem tudtuk magunknak megmagyarázni. Furcsálltuk, hogy a horvátok egyszer ellenségei a királynak, másszor meg a szövetségesei.

— Hallottam ugyan beszélni arról, hogy Windisch- Grätz állítólag felszólította Móga altábornagyot: álljon a király oldalára a tisztjeivel, de ilyen felszólítás hivatalosan sohasem jutott el hozzánk.

— Én szolgálatban maradtam, és az utászok szervezéséhez fogtam. Erre a király által kinevezett hadügyminisztertől, Mészáros Lázártól kaptam parancsot.

— Természetesnek találtam azután, hogy tovább is teljesítsem szolgálatomat, és harcoljak a Magyarországra tört osztrák hadsereggel szemben is, hiszen erre a király parancsára letett eskü is kötelezett.

— Általános volt köztünk az a hiedelem, hogy mi a király érdekében harcolunk, és a mi hadviselésünk csak egy ellenséges osztrák párt ellen irányul, amelyikkel talán a király maga is ellenséges lábon áll. Hogy Ausztriában milyen politikai viszonyok uralkodtak, azt mi, a háborúban levő katonák nem tudhattuk, erről magunknak meggyőződést nem szerezhettünk. Minden jel arra mutatott, hogy nekünk van igazunk, és így egy percig sem gondoltam arra. hogy szószegő lettem volna az általam kiállított kötelezvénnyel szemben.

—. A függetlenségi nyilatkozat és a trónfosztás a hadsereget talán meglepte, de valójában politikai ténykedés volt, annak mérlegelése tehát nem tartozott reánk katonákra. Midőn azt láttuk, hogy a hadseregünk főparancsnoka, Görgey a helyén maradt, a katonai fegyelem nem engedte meg, hogy mi egyszerűen elkezdjünk véleményt mondani, s még kevésbé, hogy otthagyjuk katonai szolgálatunkat.

— Amikor azonban megbizonyosodtam arról, hogy elöljáróim és Görgey letették a fegyvert, és azt hittem, hogy .ezzel a béke ügyét szolgálom, őszintén, önként elhatároztam. hogy én is leteszem a fegyvert, bár erre a hadászati helyzet egyáltalán nem kényszerített. Sőt ellenkezőleg: azáltal, hogy a magam erőivel beékeltem mogamat Grottenhielm tábornok oroszai és gróf Clam- Gallas tóba nők osztrákjai közé, alkalmam lett volna egviket a másik után meave-ni, mivel az előbbinek csak Ö000. az utóbbinak csak 8000 embere volt, és Clam-Gal- las néavnaoi menettávolságra állt tőlem.

— Különben az orosz seoédtiszt, Timaschoff is bizo- n'ritharia. honv rendkívül nehéz volt csapataimat rávenni a feavv=rietéte!re. A tisztkor erről hallani sem akart. Csők úqv tör'énhetett ez meg véaül is. hoav az eqybe- ayűlt tisztek előtt akik hevesen tiltakoztak, kiielentettem: az adott viszonyok között a további harcokért már nem tudom vállalni a felelősséget, s így a magam személyében visszalépek. A dolgokat, mondtam, más vigye tovább, akinek még van reménye. Minthogy erre senki sem vállalkozott, így következett azután a fegyverletétel elhatározása.

— Én nem hiszem, hogy bárki is arra gondolt, hogy Kossuth köztársaságot akart volna. Ezt április 14-e után sem gondolta senki, bár a függetlenségi nyilatkozatot egy nagy párt (= az ún. békepárt) arra használta fel, hogy Kossuthtal szemben ellenzéket alkosson. Én ezt így hallottam az unokatestvéremtől, Kazinczy Gábortól, aki ügyvéd és képviselő volt, valamint jegyzője is az ország- gyűlésnek. Ebben az utóbbi minőségében az országgyűlés naplóját is kellett volna vezetnie, de ellenzékbe menyén, a jegyzői tisztéről leköszönt.

— Ettől az időponttól (= 1849. április 14-étől) kezdve az volt az érzésem, hogy a harc már csak a katonai becsület megóvásáért vívatott.