Heves Megyei Hírlap, 2018. szeptember (29. évfolyam, 204-227. szám)
2018-09-08 / 209. szám
IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET n összeköt minket megfej thetetlenül a szavak rejtélyes szerelme H Viola Szandra tárcája 4 Gáspár Ferenc novellája Janus Pannonius emlékezete vezervers Orbán János Dénes In furem suorum carminum Költeményeinek tolvajára Janus Pannonius-apokrif (2014) Könyved, Vallinus, kiköpött mása az enyémnek, de nem csak a könyvkötő, a poéta is lopott. Büszke is vagyok, hisz kiket így imitálnak, azokból nőnek a klasszikusok. De ha pennám lenyúltad, nem kéred kölcsön, teljesítendő az esti penzumot a mentulámat? Akárcsak a versben, a különbséget nem érezné nejed - a formában. Csupán a geniusban, mit lopni sem, tanulni sem lehet. riport Nagybánya - régi kirándulások emléke Bonczidai Éva Talánfurcsának tűnhet, de annak, aki a nagybányai festőiskola remekeire kíváncsi, Kiskunhalasra érdemes mennie. A gondviselés, a felelősségvállalód és az értékalapú lokálpatriotizmus összetett és szép példáival magyarázható, hogy az Év Múzeuma címet immár mcisodik alkalommal is kiérdemlő kiskunhalasi intézményben van az ország legnagyobb nagybányai állandó kiállítása. A Thorma János Múzeum nem csak a nevében őrzi a Kiskunhalason született festőművész emlékét: 2012-ben a névadó halálának 75. évfordulójára vándorkiállítást szervezett, mely a szülőváros mellett Kecskemét, München, Nagybánya, Stuttgart, Berlin és Budapest kiállítóhelyein is méltó módon mutatta be ezt az értékes életművet, azóta pedig jelentős fejlesztéseket követően állandó teret biztosít a Thorma Galéria tárlatának és a Bay-gyűjtemény képeinek. A Thorma Galéria külső termeiben szuggesztív portrék fogadnak és a sajátosan nagybányai tájba honosított idilli életképek ibolyaszedőkkel, fürdőzőkkel, kirándulókkal. Thorma János festményein tetten érhető a különböző festészeti hagyományokkal való párbeszéd, az a fajta makacs keresés, amely ennek a korszaknak sajátja, de amely kiegészül egy erős egyéniség konok közölni akarásával is. Mert a különféle izmusok iránti rokonszenven, sajátos ragyogású fényeken, színeken, valós vagy vágyott idilleken túl jóval többet mutatnak meg ezek a képek: egy jó dramaturgiai érzékkel megáldott festő olyan pillanatait, amikor egyetlen tekintetbe, kézmozdulatba emberi karaktereket sűrít úgy, hogy abból a személyre szabott végzeteiket is megsejthetjük. Thorma János 1870. április 24- én, elszegényedett nemesi családban született Kiskunhalason. Alig tizenhat évesen már tudta, hogy festő lesz. Székely Bertalan növendéke lett, majd Münchenben tanult Hollósy Simon magániskolájában. Többek között az ő ötlete volt, hogy a Hollósy-iskola 1896 tavaszán Nagybányára helyezze át a nyári működését. Számára - és a magyar festészet történetében is - meghatározó lett ez a bányavároshoz kötődő festőiskola és művésztelep. A trianoni békeszerződés után is Nagybányán maradt, és pedagógiai munkáját a román hatalom is elismerte. Miután 1927-ben átengedte Mikola Andrásnak és Krizsán Jánosnak a festőiskola vezetését, immár teljes figyelemmel ismét az alkotásra koncentrálhatott, újult tettrekészséggel fogalmazta képekké azt a szépségeszményt, amelyet a tájábrázolásaiban, a sejtelmes női portrék és aktok által tesz megragadhatóvá. Különben Thorma - Thorma és senki más című írásában Büki Barbara idézi a festő vallomását erről az időszakról: „Testem-lelkem mintha megszabadult volna minden bajtól, minden tehertől. Úgy érzem magam, mint régen egy rozsályi kiránduláson, sőt az egész életem folyását mintha ez jelképezné leghívebben. [...] És most idefenn a tetőn [...] művészetem ismét felébredt, és olyan erősen ösztönöz, mint soha életemben. Tele vagyok képekkel, amelyek tisztán állanak előttem, nem úgy, mint feljövetelem alatt. Látom a sok hiábavalóságot, amit elkövettem [...], azt a keskeny utat, amelyen művészetem közben mégis előre haladt. Pályám kezdetén jól indultam, sajnos közben kikanyarodtam, akartam látni, hogy mások útja jobb-e? Nem. Jobb volt az, amit én magamtól kezdtem. [...] Itt kell folytatnom tovább, ha be akarom fejezni méltóan a kezdetet. Kár a sok időért, ami elpocsékolódott.” A Thorma Galéria belső terme mintha abba a képzelt szentélybe vezetne be, ahol a festő megfogalmazta pályájának fenti összegzését. Nagyméretű képeinek (Aradi vértanúk; Békesség néktek!\ Talpra, magyar!) grandiózussága uralja a teret és ki is tágítja azt. Egymással szemközti falakon láthatjuk az Aradi vértanúkat és a Talpra, magyar!-t. Előbbit csupán 26 évesen festette, és 1896-ban országos szenzációt keltett, miután eltanácsolták a millenniumi tárlaton való szerepléstől, utóbbi pedig egy több évtizedes vajúdás után az utolsó, „befejezetlen” festménye lett. De ide belépve akkor is - talán leggyakrabban templomokban átélhető- megrendülést érez az ember, ha nem sejti, a művész pályáján milyen ív feszül az „életfogytig” festett márciusi szabadságbűvölet és az októberi mártírhalál között. Mindennek a szomszédságában található a Bay-gyűjtemény impozáns anyaga. Mintha régi kirándulások titkai után kutatnánk mások emlékei között. Minden festmény bizonyíték és tanú is egyben. Művésztársak, múzsák, helyiküszködők és válogatott cigányleányok lépnek át pironkodva az örökkévalóságba, hétköznapi semmiségek- ruhateregetés, gyümölcsszedés vagy egy-egy délutáni séta - válnak a nézők szinte saját emlékeivé. folytatás a 3. oldalon |
