Heves Megyei Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 78-100. szám)

2006-04-26 / 97. szám

PF. 2 3 5 2006. ÁPRILIS 26., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP |_ Együtt ünnepeltek a romák világnapján A jó játékosok sokba kerülnek Nagy árat fizettek a minőségi fociért Bélapátfalván manapság egy teljes Idény hazai mérkőzésén. A szurkoló hét köz­ben együtt dolgozott a játékos­sal, mindenki mindenkit ismert. Ez a varázs szűnt meg a 70-es évek végétől. A vezetés gondolt egyet, és az ESE-vel együttmű­ködve komoly anyagi áldozatok árán egy osztállyal feljebb vezé­nyelte az addig megyei Építőket. Ez még nem lett volna baj, saj­nos ezzel egyidejűleg a helyi és környékbeli fiatalok előtt gya­korlatilag becsukódott a felnőtt öltöző ajtaja. Hogyan tudtak volna a csapatba kerülésért versenybe száll­ni a helybeli - zöldfülűek az NB I.-et is megjárt ruti­nos egri zsol­dosokkal? Egy kézen megszá­molható volt a ki­vétel. A csapat gyöke­rét veszítette el, nagy árat fizetett az úgy­mond minőségi fociért, ami iránt főleg manapság nagy a nosztal­gia. Később nem csak a gyökeret vesztette el az Építők - amikor fogyóban voltak az anyagiak, mert a zsoldosok továbbálltak, ezzel együtt jöttek a pofonok, a sorozatos vereségek hanem a közönségét is. A közönség csak a győzelmet preferálja, fütyül a színvonalra. Szó ami szó, ha va­lamiért, hát ezért hibáztatható a mai vezetés. Nem megfelelően mérték fel a gárda képességét, tudásszintjét, túl magas lett a megyei I. o. követelménye a te­hetséges, de rutintalan fiatal csa­patnak. „Jó nekünk a megyei II. is”, írja szkeptikus hangnemben (edzőjét idézve) a nevét nem vál­laló egykori Építők-játékos. Ez­zel együtt alaposan leszedi a ke­resztvizet a jelenlegi klub- és vá­rosi vezetőkről, mintha ők tehet­nének róla, hogy a mai tizenéve­sek számára már egyáltalán nem jelent perspektívát a ver- senyszerű sporto­lás. A cikkben is em­lített „jó játékosok” pénzbe, na­gyon sok pénzbe kerülnek, ami­re nem telik ma Bélapáton sem. Ezzel együtt ugyan miért baj az, hogy ma nincs zsoldosokból ösz- szetoborzott sztár-gárda a Bélkőalján pl. az NB Ill.-ban. Nem hiszem, hogy a városi veze­tés részéről tudatos leépítés nyil­vánulna meg a helyi foci iránt, egész egyszerűen ennyire telik, ami még így is elismerésre mél­Mesélő gyermekek jutalom délutánja Köszönet és hála illeti a traumatológia orvosait Az egri Bartakovics Béla Műve­lődési Központ adott otthont a romák világnapja alkalmából rendezett első egri cigány hagyo­mányőrző kulturális napnak. Az egész napos rendezvényen közel húsz színvonalas produkciót lát­hatott a közönség. A műsor­számokban megjelenítődött a ci­gány kultúra szinte valamennyi eleme, a mese, a tánc, a zene, a képzőművészet és az irodalom. Ennek alapján valamennyi kor­osztály - az óvodásoktól a felnőttcsoportokig -képviseltette magát. Az esemé­nyen - többek között - felléptek a Tavasz úti, a Berva-völgyi Óvo­da és a Benedek Elek Óvoda ki­csinyei, a halmajugrai Arany Já­nos Általános Iskola, az egri Mó­Sokk, döbbenet, bénultság és le­írhatatlan fájdalom! Egy hónap­ja meghalt egy kedves, aranyos, életvidám egri lány. Mindössze 21 éves volt, tele sok-sok nagy tervvel. Élete párjával az eljegy­zésüket tervezték. Ki is volt tűz­ve az örömteli esemény napja, ám a vidám, hangos, eleven ün­nep helyett mozdulatlanság, je­ges, néma gyász telepedett a házra. A személyes veszteség, tragé­dia mögött ott az újabb döbbe­net: a diabétesz volt a leírhatat­lan fájdalmat hozó szívtelen, ke­gyetlen, hívatlan vendég. Szokták mondani: a diabétesz egy csendes gyilkos. Igen, csen­des és alattomos gyilkos, mert szinte észrevétlenül lopakodik be a hátsó ajtón, és amikor az ember ijedten megpillantja a nappalijában tettestársaival, a súlyos szövődményekkel, már nem sok esélye van ellenük. Most azonban ez az általában gyáva és alattomos szörnyeteg nem sunyítva lopakodott be az ünnepre készülő házba, hanem kaján mosollyal, hangos csöröm­pöléssel rontott be, és gúnyos, sátáni kacajt hallatva szinte a vendégek orra elől ragadta el ezt a fájdalmasan fiatal lányt. Tet­testársul ezúttal nem szövődmé­nyeket hívott, hanem az ún. hipoglikémiás kómát. Igen, a diabétesz, amelyről azt ra Ferenc Általános Iskola, a Far­kas Ferenc Zeneiskola növendé­kei, az egerbaktai Gyöngyvirág Táncegyüttes, a Felnémeti Fiúk zenekar, Jani és zenekara, vala­mint a szomolyai Kicsi Virág Ha­gyományőrző Egyesület. A szervezők ezúton is köszö­nik mindazoknak a munkáját és támogatását - SZETA Egri Ala­pítványa, Béke-telep Rehabilitá­ciójáért Egyesület, Egri Cigány Kisebbségi Önkormányzat, Esé­lyek Háza, Egri Alternatív Kultu­rális Egyesület, Egri Hátrányos Helyzetű Emberekért Alapít­vány, Bartakovics Béla Művelő­dési Központ -, akik lehetővé tet­ték, hogy méltó módon megem­lékezhettünk a romák világnap­járól. hirdetjük: „Nem nagy ügy az egész, cukorbetegként is lehetsz egészséges és boldog”, most pi­maszul az arcunkba vágta: ha „akar”, tud kegyetlenül gyors és halálos(!) is lenni. E fájdalmas tragédia után jo­gosan merül fel a kérdés min­den cukorbetegben: kell-e, sza- bad-e félnünk, állandó rettegés­ben élnünk a diabétesz miatt? A válasz: nem, nem, nem és nem!!! Nem kell félnünk, mert e szörnyeteg általában lassú, lom­ha, szánalmasan gyáva, és négy hatékony fegyverünk is van, amivel erős láncokon tudjuk tar­tani: a helyes inzulinterápia, az egészséges diéta, elegendő moz­gás és állandó önkontroll, fegye­lem. Sajnos már sohasem fogjuk megtudni, hogyan játszhatta ki szegény Noémi éberségét ez a fe­nevad, de épp ezért mindenki mondja el családjának, párjá­nak, barátainak, rokonainak az ő tragédiáját, legyen szegény No­émi halála intő példa számunk­ra: TARTSUK SOKKAL RÖVI- DEBB PÓRÁZON A DIABÉ­TESZT, FIGYELJÜNK, VIGYÁZ­ZUNK SOKKAL, DE SOKKAL JOBBAN MAGUNKRA, EGY­MÁSRA!!! Drága Noémi, legyen Neked könnyű a föld, nyugodj békében! Keller Richárd Eger Érdeklődéssel olvastam a Hírlap márc. 29-én megjelent olvasói le­velét, melynek témája a bélapát­falvi foci jelenlegi „sanyarú helyete” a dicső múlt árnyéká­ban. Nekem a bélapátfalvi foci 1962 augusztusa óta van kép­ben, amikor is a Ferencváros ját­szott mérkőzést a Bélkőalján. Al­bert, Mátrai, Fenyvesi stb. látvá­nya gyermekfejjel egy életre meghatározó élmény volt. Mond­hatom, azóta van képben az Épí­tők, immár 44 éve. Ez a csapat folyamatosan, egy rövid kitérő­vel azóta a megyei I. osztály tag­ja, kivéve a '80-as éveket, amikor az akkori területi bajnokságban (mai NB 111.) szerepelt. Az Építők futball-szakosztálya megyei szinten is elismert volt, színvo­nalas utánpótlás-nevelését ille­tően. Mintaszerűen működött a „piramis” alsó fokán a szakosz­tály, többek között olyan legen­dás edzővel, mint Antal Gyuri bácsi. A versenysporthoz és a tö­megsporthoz stabil hátteret biz­tosított a prosperáló cementgyár, csakhogy a rendszerváltás után kis idővel a biztos anyagi támasz megszűnt létezni. Csakúgy, mint a környék vagy szinte az egész ország viszonylatában. A gyár vezetése komoly segítséget nyúj­tott a rendszeres sporttevékeny­séget vállaló fiataloknak mind a tanulás, mind a munkalehetőség terén. Ez főképp a szülők meg­nyerésében volt fontos szem­pont. Az évek során kialakult egy szurkolói törzsközönség, emlékszem pl. egy Recsk elleni rangadón többen voltak, mint Az egri Köztársaság téri Óvodá­ban Takács Györgyné óvodaveze­tő közös mesélésre hívta össze a gyerekeket Az óvoda életében ha­gyománnyá vált esemény meg­hitt, kellemes hangulatban telt el. A kis mesemondók kedvenc ma­gyar népmeséikkel gyönyörköd­tették el társaikat és a felnőtte­ket. Délelőtt együtt játszott a sze­gény asszony kiskakasa - aki visszaszerezte a gyémánt félkrajcárját - a pórul járt Jancsi­val, aki a nap végére már nem akart kutya lenni, a tulipánná változott királyfival, aki szemfü- lességével nyert magának meny­asszonyt, a kisgömböccel, mely önteltségének egy kiskondás bicskája vetett véget A mesélő gyermekek megérde­melt jutalomként örömmel vet­ték át a Hunyadi Mátyás Általá­nos Iskola, az Ifjúság úti bölcső­de és az óvoda ajándékait. Nemesik Olivér nagycsoportos óvodás képviseli az óvodát a vá­rosi mesemondó versenyen. Az egri Köztársasági téri Óvoda Szülői Munkaközössége Csúnya boka töréssel és - saját megítélésem szerint - eléggé rossz kilátásokkal kerültem be a közelmúltban a Markhot Fe­renc Kórház traumatológiai osz­tályára, ahol még azon a napon megműtötték a lábamat. Már akkor vigasztaló és főképp meg­nyugtató szavakat kaptam a ke­zelőorvostól, aki a körülmé­nyekhez képest gyors javulás­sal kecsegtetett. Éz a gondos ápolásnak köszönhetően be is következett, így ma már otthon lábadozhatok. A figyelmes ke­tó, pusztán a létesítmény fenn­tartása milliókba kerül éves szinten. Eme körülmények tuda­tában ugyan kitől várható el a „minőségi lépés”, egyáltalán ilyen értelemben kell-e. Vajon ez szolgálná a sport, ezen belül a futball fejlődését amatőr szin­ten? Az egész magyar futball elő­relépésének záloga a visz- szatekintésből fakad, ^gjjj A négy-öt évtized- del ezelőtti mo- ÁŰF'Xje delieket kell I (már ■■MMflr ahol lehet) adaptálni, ez pedig egyértelműbb aligha lehet. Ez a modell kizárólag a „saját anyagból” való építkezést sugallja, úgy, ahogy ez ment Sajószentpéteren, Egercsehiben, vagy éppen a Bélkőalján évtize­deken keresztül. Legendás fut- ball-műhelyek voltak, ahonnan olyan tehetségek kerültek ki, mint pl. Szert Gyula, akit az NB I.-ben is elismertek. Ha úgy vesz- szük, a mai Építőknél ebben a szellemben kezdtek el működni. Miért baj ez? Szabó László Szilvásvárad zelésekért és a nyugtató szava­kért ezúttal szeretnék köszöne­tét mondani az osztály dolgozó­inak, de különösen dr. Nagy Ist­ván szakorvosnak, illetve Boros Attila ápolónak. Tudom, hogy manapság egyre többen sürgetnek komoly válto­zásokat az egészségügy terüle­tén, azonban úgy gondolom, hogy a lelkiismeretes, jól felké­szült szakembereken múlik minden. Özv. Szilvás Istvánná Eger Ölt a gyilkos diabétesz, a hívatlan, kegyetlen vendég A bíróság kimondta: rágalom volt a gyermekbántalmazás Szeretnék továbbra is színvonalas tanári munkát végezni, s a romagyerekekért is ugyanúgy dolgozni A „Gyerekveréssel vádolták” cí­mű cikkhez (2006. márc. 7.) sze­retnék kiegészítést írni azért, hogy a kívülállók számára is ár­nyaltabb legyen a kép. Bár azt is tudom, hogy nem is igazán ne­kem kellene, hisz a négy évig tartó bírósági perben, melyet én kezdeményeztem, a független magyar bíróság nagy nyilvános­ság előtt elkövetett rágalmazá­sért elítélte a cigány kisebbség­hez tartozó szülőt. Amit szeret­tem volna bizonyítani, az a bíró­ságon kiderült: a gyereket nem bántalmaztam, csak éppen a fa­luban a lejáratásomra tesznek kísérletet. A tárgyaláson kide­rült, hogy a kolléganőm lakásán írták a lejárató leveleket, melye­ket sokszorosítottak és így dob­tak be a helyiek postaládájába, több kiskorút pedig hamis tanú­zásra biztattak ellenem. A bíró­ság hamis vád miatt a jegyző­könyveket átadta az ügyészség­nek. Kár, hogy ott az üggyel nem akartak bajlódni, mert egy év után visszaadták azt a bíróság­nak. A megbüntetett szülő mel­lett másoknak is a vádlottak pad­ján lett volna a helyük... A cikkben az is szerepel, hogy „a meggyanúsított testnevelő ügyét a panasz nyomán vizsgál­ta a jegyző, s tisztázta a vádak alól”. Engem azonban nem kel­lett tisztázni, hiszen én kértem a vizsgálatot. A kiskorú gyermek a törvényes képviselő jelenlétében elmondta, hogy nem bántottam, ennek ellenére mégis hajtóvadá­szatot indítottak ellenem az ön- kormányzati választások előtt. Többször életveszélyesen meg­fenyegettek, ellenem hangolták a cigány kisebbséget. Ezekről Pusoma Károly kisebbségi veze­tő is tudott, mivel a bíróságon az elítélt szülő tanújaként szere­pelt. Pusoma úr az elmúlt nyolc év alatt többször is vizsgálatot kért ellenem az önkormányzati üléseken, de mindig kiderült: csupán vaklármáról van szó. Ak­kor fejezte be a támadásokat, amikor a tavaszi kiránduláson kiderült, hogy inkább a felbujtó kolléga ellen kellene vizsgálód­ni. Pusoma úr úgy nyilatkozott, hogy 34 pedagógusból csak ne­kem vannak gondjaim a cigány szülőkkel. Nyilatkozatában azonban nem tesz említést arról, hogy az idei és a múlt tanévben is megpofozta egy cigány szülő a napközis tanárnőt, s hogy a ma­tematikatanárra is rátámadtak az óráján. A falu polgármesteré­től is sokat hallottam már, sőt ezt a megyei hírlapban is nyilatkoz­ta, hogy kollégáimmal sem volt felhőtlen a kapcsolatom, s mivel népszerűségem nem érte el azt a szintet, amelyet szerettem vol­na, gyakran támadásokkal, jogi orvoslatával kerestem megol­dást vélt vagy valós sérelmeim­re. Akik ilyeneket nyilatkoznak és hisznek, mint ön, azoknak fo­galmuk sincs, hogy a ma libera­lizált iskolában (állami) mi fo­lyik. Ott, ahol a pedagógusnak már szinte semmilyen eszköze nincs. Egy olyan országban, ahol a fegyverrel rendelkező rendőr is sokszor tehetetlen. Tűdatom Önökkel, hogy nem fújok fel semmit, csak követke­zetes vagyok, és szeretnék to­vábbra is színvonalas tanári munkát végezni. Nem véletlen, hogy idáig fajultak a települé­sen a dolgok (a falu vezetőinek talán ki kellett volna állni a pe­dagógusok mellett). De hát ahol a látszat és a népszerűség a fon­tos, ott... Igaz, hogy nem én va­gyok a település legnépszerűbb embere, nem versenyezhetem még Győzikével sem, de én azért nyugodtan a szemébe né­zek bárkinek. Jelenleg a legnagyobb gondom az, hogy a DSE az önkormány­zattól egyetlen fillért sem kapott erre az évre, így pályázni sem tudunk önrész nélkül. A gyere­keket idén nagyon sok verseny­re saját zsebből vittem hétvégén, szabadidőmben, társadalmi munkában. A versenyző gyere­kek 70 százaléka egyébként ci­gány származású. Egyedüli pe­dagógus vagyok az iskolában, aki évtizedek óta folyamatosan versenyezteti a roma tanulókat. Úri József háromdiplomás testnevelő tanár i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom