Heves Megyei Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-176. szám)

1996-07-13 / 163. szám

Vikidál Gyula és a mai színházi világ * Július 18-19-20-21 -én újra a Líceum udvarán A hagyományok megtagadása művészeti önsorvasztást szül Jó húsz esztendővel ezelőtt a rock sajátos világában tűnt fel. Gyors érvényesülése nemcsak egyéni adottságainak, tehetsé­gének köszönhető, hanem an­nak is, hogy tisztelte a tapasz­taltabbak tudását, s igyekezett minél többet tanulni tőlük. Ez a magyarázata annak, hogy idővel Thalia berkeiben is feltalálta magát, otthonra lelt. Olyannyira, hogy jelenleg a Madách Színházban munkál­kodik, s pillanatnyilag hat da­rabban játszik.- Örülök annak, hogy felfe­dezhettem a próza birodalmát is, s némi bizonytalanság után ott is boldogultam. Természete­sen csak úgy, hogy kitartóan küzdöttem az előbbre lépésért. Azt hiszem, azért, mert úgy éreztem, hogy ebben a szférá­ban is ki kell fejeznem magam. Egerbe nem véletlenül érke­zett.- Gáli László igazgató meg­nézte a pesti József-előadást, s másokkal együtt meghívott a barokk városba. Nem bántam meg, hogy igent mondtam, hi­szen immár sokadik alkalom­mal léptem színpadra. A ked­vező fogadtatás, az inspiráló légkör indokolja komfortérze­temet. S az is, hogy olyan érté­kekkel szembesültem, amelyek megbecsülésre méltóak. Szá­mos produkciót láttam - köte­lességemnek tartottam, hogy megismerkedjem velük, -, s ha­tározottan állítom, hogy az el­múlt évtizedben jó útra lépett az egészséges tettvágytól sarkallt gárda. Kifejezetten tetszett például a Csárdáskirálynő. Ön­kéntelenül is összehasonlítot­tam az operettszínházival, s fel­fedeztem azokat a sajátosságo­kat, amelyek egyedi ízt adnak az itteni változatnak. Máris kikötünk annál a té­makörnél, ami az utóbbi időben egyre erőteljesebben foglalkoz­tatja.- Sajnos, mindig átesünk a ló másik oldalára. A keletmaj- molást felváltotta a nyugat­imádat. Katasztrofális a televí­ziós kínálat: szinte meghatá­rozzák a silány, színvonaltalan, agresszióra, vakságra, kegyet­lenségre ösztönző, bárgyú ame­rikai filmek. Ez rendkívül ag­gasztó, s a szülők legjobban te­szik, ha óvják ettől gyermekei­ket. Akárcsak én teszem tíz és fél éves Zsófi lányommal. El­szomorító, hogy ez a dömping fokozatosan kiirtja nemzeti sa­játosságainkat. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy lassan eluralkodik hazánkban a kétségbeejtő nyomor. Az álta­lános tőkehiány, a gazdasági helyzet megszabja a cselekvési módozatokat. Ezért vaskos hiba az, ha a dúsgazdag Nyugaton ...s mint a körülrajongott Elvis Presley A József és... - a Fáraó szerepében dívó rendszert, szokásokat vesszük át, méghozzá egy az egyben. Belegondolni is szörnyű, hogy az országban mindössze 3-4 államilag támogatott, fenn­tartott fővárosi teátrum mű­ködne. A többi - köztük az igen fontos funkciót betöltő vidé­kiek is — befogadóvá szürkülne. Ez azért is kapitális szamárság, mert ily módon felszámolnánk valamennyi értékes tradíción­kat, mindazt, ami egyedi arcu­latunkat adja. Arról nem is szólva, hogy az a szűk létszámú pesti gárda aligha oldhatná meg a minőségi tájolást. Ezért azt hirdetem, hogy ne bántsuk a régi, a bevált metódust. Ahol a törzsközönség nagy létszámú, ahol igényli a csak neki szóló színházat, maradjanak önállóak ezek az intézmények. Csupán azokkal a kincsekkel érdemes sáfárkodni, amelyek egyértel­műen gyarapíthatók. Nemcsak Egerre érvényes, hanem az egész országra az, hogy szak­mai kérdésekbe ne szóljanak bele a pártok, s azok, akiknek minderről jóformán fogalmuk sincs. Az ilyesmi vészes dilet­tantizmushoz vezet, s ennek ká­rát az vallja, akiért nap mint nap felmegy a függöny: a jobb sorsra érdemes közönség. Pécsi István bedobnak az idegenforgalo­mért. A szomszéd megye egyik kastélyában - mint hir­detik - igazi grófnő kalauzolja a vendégeket a műemlék és műkincseinek bemutatására. Csak hatásosabb ez, mintha egy közönségesebb idegenve­zető vállalkoznék a sétákra. Bizonyos, hogy a kékvérű hölgy kevésbé botladozik az értékek között, magabiztosab­ban ismerteti a látnivalókat, mint aki könyvből vagy csu­pán elmondásokból tanulta. Tunstafogás, kastély módra Netán pedig, ha a főúri dáma még maga is szemrevaló leg­alább egy kicsit, eleve fél si­ker. Rajta is el-elkalandozhat a jövevények tekintete, s megpi­henhet egy kissé. Kölcsönös szimpátia esetén az úrnő esetleg magáról is el­árul egyet s mást. Rosszabb esetben két sóhaj között va­lami szomorúbbat, meghatób- bat üldöztetésükről, a hazai kommunisták kíméletlenségei­ről, kegyetlenségeiről. Ami persze szintén eladható sztori. Ha meg nagyvonalúbb az il­lető, lazán átlépi a kellemetle­nebb múltat, s csak a szépet idézi életükből, hogy így te­tézze az élményt. Kétségkívül találó az ötlet, s illőbb a kastélyhoz, mintha például szellemjárásaival pró­bálnák eladni a turistának. Ámbár az idegen vágyát, igé­nyét nem könnyű kitalálni. Előfordulhat, hogy a kísértetek érdeklik jobban. Ha módja nyílna rá, szívesen bolyongana is éjféltájt a hosszú folyosó­kon, hogy találkozzék valame­lyik itteni őssel. Eddig azonban valahogy még nem jutottak el az ötlet­mesterek. Ám ameddig értek, az sem éppen kevés. Újabb, érdekesebb, mint a bő gatyában bohóckodó mai műparaszt, meg a mindenfélét huncutkodó álbetyár. Vagy éppenséggel Piroska gulasch- sal, a kondér körül, valamely tanya udvarán. Esetleg beljebb a pusztától, valamely városi nádfedeles ház kecskelábú, hosszú tölgyasztalánál. A kastélyban libegő, vonuló grófnő határozottan közelebb van Európához, meggyőzőb­ben henceghetünk vele a kül­földi előtt. S a hazait is olyan élmény­nyel lepjük meg, amiről idáig legfeljebb csupán álmodott. Ha csak rövid időre is, de igazi nagyság társaságát élvezheti a romantikus helyen. Szót vált­hat az előkelőséggel, meges­het, hogy társaloghat is. Addig bizonyosan, amíg a séta tart. BRÁVÓ! - kiáltom hát a hirdetésre. S puszta hallatán elfelejtem az általánosabb gu­lyáspartit, főleg amióta már csészében kapom a régi ma­gyar ételt is. Két pötty husiká­val, pár krumplidarab mellett... Gy. Gy. Leckekönyv az államfőtől J óságos és nagyon jóindulatú a köztársasági elnökünk - ez elvitathatatlan. Göncz Árpád számos állásfoglalásá­val, közjogi lépésével bizonyította nemes szándékát: ak­tívan részese lenni a honi lakosság helyzetében a lehetősé­gekhez képest mielőbb jobbulást nyújtó döntések meghoza­talának, sürgetni azok valóra váltását. A MÚOSZ százéves jubileuma alkalmából az államfő médiumokban is elhangzott gondolatai azonban - még ha a legnagyobb becsülettől és tisztességtől vezéreltettek is - alapos megfontolásra késztetőek. Ha pontos volt a hírközlők megfogalmazása: intelmében a legmagasabb hazai közjogi méltóság arra hívta fel a toll hivatásos forgatóinak figyel­mét, hogy nem tükrözik egészen valósághűen, eléggé sokszí­nűén hazánk életét. Túlságosan borús képet festenek témá­ikban, cikkeikben, s kevésbé színesítik a pozitív történések * rögzítésével. Ez pedig baj, mert nincs, ami lelkesítse az em­bereket. Hozzátette persze, ő korántsem üres sikerpropagan­dára buzdít, csupán az igazság, a társadalmi lét árnyaltabb megörökítésére. Mindebből a szakma régi gyakorlója számára több sajátos következtetés adódik. Mindenekelőtt az, hogy - magától ér­tetődően - az újságírók direktehb és kevésbé árnyalt módon találkoznak a nyilvánvalóan meglévő hétköznapi gondokkal, az állampolgárok mai érzéseivel, mint az ország irányítói. Senki se gondolja, hogy - néhány szenzációhajhászt kivéve - a lapkészítőknek örömet okoz a negatív jelenségek soroza­tos bemutatása! Sajnos, nap mint nap van belőlük elég, ko- lumnák (újságoldalak) sokaságát lehetne megtölteni velük. A hírek továbbítóinak is könnyebbség lenne, ha - miként joggal szorgalmazza „mindenki Árpi bácsija” - az ország hangulatának lehetőség szerinti javításából mások is jobban kivennék a részüket. Azok például, akik felelősségteljes tisztségeiket nem elsősorban csak saját jövőjük megalapo­zására viselnék. Azok, akik mentesek tudnának maradni a korrupció bármelyik formájától, s tényleg szolgálatnak ven­nék pozícióikat, amikre őket megválasztották. Nemkülön­ben azok, akik acsarkodó, a tőlük eltérő nézeteket valló pol­gárokat szapuló tirádák helyett összefogásra, egységre szó­lítanának fel mindnyájunkat. Akár lapokban, akár az utcá­kon, akár a Parlamentben. Továbbá azok is, akik a jövedel­mek, a javak elosztásánál nem csupán egy szűk kör érdeke­ire lennének tekintettel. Hadd ne soroljam tovább. J ellemző és elgondolkoztató kell legyen elnökünknek a kisgazdák reagálása, miszerint ő is csatlakozott a kor­mány átlátszó sikerpropagandájához... Nesze neked, igazság, drága magyar...! Szalay Zoltán A művésznő kutyával Nyolc óra után már ritkul a forgalom a boltban. A nyugdíja­sok, szabadságosok és munkanélküliek kényelemmel teszik a kosarukba a friss zsemlét, tejet, üdítőitalt. Négy pénztárnál sor áll, de nincsenek sokan. Átlátható az egész üzlet, a gon­dolák zsúfolásig teltek. Az egyik kasszánál zaj támad. Ám a sorban állók és az egész személyzet most másra figyelnek. A fővárosi mű­vésznő érkezik. Szerény szabadidős öltözékben, mégis min­denki őt nézi. Nehéz lehet viselni a népszerűséget, őt is „lát­hatóan” zavarja, hogy felismerik. Határozott léptekkel vé­gigvonul az eladótérben, mögötte pórázon a kutyája. A kis kedvenc beleszagol a zsemlékbe, majd követi gazdáját. A művésznő gyümölcsöt kér a zöldségespultnál, sajnálkozik, hogy nincs, s vásárlás nélkül - úgy, ahogy jött - távozik. Az eladók összesúgnak: - Miért nem szóltál neki te? - repliká- zik visszafogott hangon egyik a másikra. - Nem tudja, hogy kutyával nem lehet élelmiszerboltba menni? - Ugyan, hagyd már, hiszen elment! - így a megszólított. Közben élesedik a hangzavar az első pultnál. A nyugdíjas vevő szabadkozik, tényleg nem hozta magával az utalvá­nyát, így neki nem jár a kedvezmény. (jámbor) HÍR(TELEN)KÉK, Farkas Bertalan dandártábornok, az első magyar űrhajós lesz hazánk katonai attaséja Washingtonban. Koronás szkafanderben... * Nagyarányú vereséget szenvedtek a volt kommunisták a Mongóliában megtartott választások alkalmával. Kumisz idők járnak rájuk... * Dr. Czeizel Endre, a NEVI igazgatója elismerte, hogy ő közvetítette a gyermekeiket felajánló terhes anyákat Ameri­kába. Lám, lám: ki viszi át a szerelemgyereket a túlsó partra...! * A szlovéniai Izola kikötőjében vízre bocsátották a harmadik Föld körüli vitorlásversenyre, a Vendée Globe-ra készülő magyar hajót. A Fa-ladikot... * Leharapta az őt erőszakkal megcsókolni akaró, tolakodó au­tós nyelvét egy stopos hölgy a franciaországi Strasbourg- ban. Még vitatják: ki fizesse a nyelvpótlékot...! (szilvás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom