Heves Megyei Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-176. szám)
1996-07-13 / 163. szám
Vikidál Gyula és a mai színházi világ * Július 18-19-20-21 -én újra a Líceum udvarán A hagyományok megtagadása művészeti önsorvasztást szül Jó húsz esztendővel ezelőtt a rock sajátos világában tűnt fel. Gyors érvényesülése nemcsak egyéni adottságainak, tehetségének köszönhető, hanem annak is, hogy tisztelte a tapasztaltabbak tudását, s igyekezett minél többet tanulni tőlük. Ez a magyarázata annak, hogy idővel Thalia berkeiben is feltalálta magát, otthonra lelt. Olyannyira, hogy jelenleg a Madách Színházban munkálkodik, s pillanatnyilag hat darabban játszik.- Örülök annak, hogy felfedezhettem a próza birodalmát is, s némi bizonytalanság után ott is boldogultam. Természetesen csak úgy, hogy kitartóan küzdöttem az előbbre lépésért. Azt hiszem, azért, mert úgy éreztem, hogy ebben a szférában is ki kell fejeznem magam. Egerbe nem véletlenül érkezett.- Gáli László igazgató megnézte a pesti József-előadást, s másokkal együtt meghívott a barokk városba. Nem bántam meg, hogy igent mondtam, hiszen immár sokadik alkalommal léptem színpadra. A kedvező fogadtatás, az inspiráló légkör indokolja komfortérzetemet. S az is, hogy olyan értékekkel szembesültem, amelyek megbecsülésre méltóak. Számos produkciót láttam - kötelességemnek tartottam, hogy megismerkedjem velük, -, s határozottan állítom, hogy az elmúlt évtizedben jó útra lépett az egészséges tettvágytól sarkallt gárda. Kifejezetten tetszett például a Csárdáskirálynő. Önkéntelenül is összehasonlítottam az operettszínházival, s felfedeztem azokat a sajátosságokat, amelyek egyedi ízt adnak az itteni változatnak. Máris kikötünk annál a témakörnél, ami az utóbbi időben egyre erőteljesebben foglalkoztatja.- Sajnos, mindig átesünk a ló másik oldalára. A keletmaj- molást felváltotta a nyugatimádat. Katasztrofális a televíziós kínálat: szinte meghatározzák a silány, színvonaltalan, agresszióra, vakságra, kegyetlenségre ösztönző, bárgyú amerikai filmek. Ez rendkívül aggasztó, s a szülők legjobban teszik, ha óvják ettől gyermekeiket. Akárcsak én teszem tíz és fél éves Zsófi lányommal. Elszomorító, hogy ez a dömping fokozatosan kiirtja nemzeti sajátosságainkat. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy lassan eluralkodik hazánkban a kétségbeejtő nyomor. Az általános tőkehiány, a gazdasági helyzet megszabja a cselekvési módozatokat. Ezért vaskos hiba az, ha a dúsgazdag Nyugaton ...s mint a körülrajongott Elvis Presley A József és... - a Fáraó szerepében dívó rendszert, szokásokat vesszük át, méghozzá egy az egyben. Belegondolni is szörnyű, hogy az országban mindössze 3-4 államilag támogatott, fenntartott fővárosi teátrum működne. A többi - köztük az igen fontos funkciót betöltő vidékiek is — befogadóvá szürkülne. Ez azért is kapitális szamárság, mert ily módon felszámolnánk valamennyi értékes tradíciónkat, mindazt, ami egyedi arculatunkat adja. Arról nem is szólva, hogy az a szűk létszámú pesti gárda aligha oldhatná meg a minőségi tájolást. Ezért azt hirdetem, hogy ne bántsuk a régi, a bevált metódust. Ahol a törzsközönség nagy létszámú, ahol igényli a csak neki szóló színházat, maradjanak önállóak ezek az intézmények. Csupán azokkal a kincsekkel érdemes sáfárkodni, amelyek egyértelműen gyarapíthatók. Nemcsak Egerre érvényes, hanem az egész országra az, hogy szakmai kérdésekbe ne szóljanak bele a pártok, s azok, akiknek minderről jóformán fogalmuk sincs. Az ilyesmi vészes dilettantizmushoz vezet, s ennek kárát az vallja, akiért nap mint nap felmegy a függöny: a jobb sorsra érdemes közönség. Pécsi István bedobnak az idegenforgalomért. A szomszéd megye egyik kastélyában - mint hirdetik - igazi grófnő kalauzolja a vendégeket a műemlék és műkincseinek bemutatására. Csak hatásosabb ez, mintha egy közönségesebb idegenvezető vállalkoznék a sétákra. Bizonyos, hogy a kékvérű hölgy kevésbé botladozik az értékek között, magabiztosabban ismerteti a látnivalókat, mint aki könyvből vagy csupán elmondásokból tanulta. Tunstafogás, kastély módra Netán pedig, ha a főúri dáma még maga is szemrevaló legalább egy kicsit, eleve fél siker. Rajta is el-elkalandozhat a jövevények tekintete, s megpihenhet egy kissé. Kölcsönös szimpátia esetén az úrnő esetleg magáról is elárul egyet s mást. Rosszabb esetben két sóhaj között valami szomorúbbat, meghatób- bat üldöztetésükről, a hazai kommunisták kíméletlenségeiről, kegyetlenségeiről. Ami persze szintén eladható sztori. Ha meg nagyvonalúbb az illető, lazán átlépi a kellemetlenebb múltat, s csak a szépet idézi életükből, hogy így tetézze az élményt. Kétségkívül találó az ötlet, s illőbb a kastélyhoz, mintha például szellemjárásaival próbálnák eladni a turistának. Ámbár az idegen vágyát, igényét nem könnyű kitalálni. Előfordulhat, hogy a kísértetek érdeklik jobban. Ha módja nyílna rá, szívesen bolyongana is éjféltájt a hosszú folyosókon, hogy találkozzék valamelyik itteni őssel. Eddig azonban valahogy még nem jutottak el az ötletmesterek. Ám ameddig értek, az sem éppen kevés. Újabb, érdekesebb, mint a bő gatyában bohóckodó mai műparaszt, meg a mindenfélét huncutkodó álbetyár. Vagy éppenséggel Piroska gulasch- sal, a kondér körül, valamely tanya udvarán. Esetleg beljebb a pusztától, valamely városi nádfedeles ház kecskelábú, hosszú tölgyasztalánál. A kastélyban libegő, vonuló grófnő határozottan közelebb van Európához, meggyőzőbben henceghetünk vele a külföldi előtt. S a hazait is olyan élménynyel lepjük meg, amiről idáig legfeljebb csupán álmodott. Ha csak rövid időre is, de igazi nagyság társaságát élvezheti a romantikus helyen. Szót válthat az előkelőséggel, megeshet, hogy társaloghat is. Addig bizonyosan, amíg a séta tart. BRÁVÓ! - kiáltom hát a hirdetésre. S puszta hallatán elfelejtem az általánosabb gulyáspartit, főleg amióta már csészében kapom a régi magyar ételt is. Két pötty husikával, pár krumplidarab mellett... Gy. Gy. Leckekönyv az államfőtől J óságos és nagyon jóindulatú a köztársasági elnökünk - ez elvitathatatlan. Göncz Árpád számos állásfoglalásával, közjogi lépésével bizonyította nemes szándékát: aktívan részese lenni a honi lakosság helyzetében a lehetőségekhez képest mielőbb jobbulást nyújtó döntések meghozatalának, sürgetni azok valóra váltását. A MÚOSZ százéves jubileuma alkalmából az államfő médiumokban is elhangzott gondolatai azonban - még ha a legnagyobb becsülettől és tisztességtől vezéreltettek is - alapos megfontolásra késztetőek. Ha pontos volt a hírközlők megfogalmazása: intelmében a legmagasabb hazai közjogi méltóság arra hívta fel a toll hivatásos forgatóinak figyelmét, hogy nem tükrözik egészen valósághűen, eléggé sokszínűén hazánk életét. Túlságosan borús képet festenek témáikban, cikkeikben, s kevésbé színesítik a pozitív történések * rögzítésével. Ez pedig baj, mert nincs, ami lelkesítse az embereket. Hozzátette persze, ő korántsem üres sikerpropagandára buzdít, csupán az igazság, a társadalmi lét árnyaltabb megörökítésére. Mindebből a szakma régi gyakorlója számára több sajátos következtetés adódik. Mindenekelőtt az, hogy - magától értetődően - az újságírók direktehb és kevésbé árnyalt módon találkoznak a nyilvánvalóan meglévő hétköznapi gondokkal, az állampolgárok mai érzéseivel, mint az ország irányítói. Senki se gondolja, hogy - néhány szenzációhajhászt kivéve - a lapkészítőknek örömet okoz a negatív jelenségek sorozatos bemutatása! Sajnos, nap mint nap van belőlük elég, ko- lumnák (újságoldalak) sokaságát lehetne megtölteni velük. A hírek továbbítóinak is könnyebbség lenne, ha - miként joggal szorgalmazza „mindenki Árpi bácsija” - az ország hangulatának lehetőség szerinti javításából mások is jobban kivennék a részüket. Azok például, akik felelősségteljes tisztségeiket nem elsősorban csak saját jövőjük megalapozására viselnék. Azok, akik mentesek tudnának maradni a korrupció bármelyik formájától, s tényleg szolgálatnak vennék pozícióikat, amikre őket megválasztották. Nemkülönben azok, akik acsarkodó, a tőlük eltérő nézeteket valló polgárokat szapuló tirádák helyett összefogásra, egységre szólítanának fel mindnyájunkat. Akár lapokban, akár az utcákon, akár a Parlamentben. Továbbá azok is, akik a jövedelmek, a javak elosztásánál nem csupán egy szűk kör érdekeire lennének tekintettel. Hadd ne soroljam tovább. J ellemző és elgondolkoztató kell legyen elnökünknek a kisgazdák reagálása, miszerint ő is csatlakozott a kormány átlátszó sikerpropagandájához... Nesze neked, igazság, drága magyar...! Szalay Zoltán A művésznő kutyával Nyolc óra után már ritkul a forgalom a boltban. A nyugdíjasok, szabadságosok és munkanélküliek kényelemmel teszik a kosarukba a friss zsemlét, tejet, üdítőitalt. Négy pénztárnál sor áll, de nincsenek sokan. Átlátható az egész üzlet, a gondolák zsúfolásig teltek. Az egyik kasszánál zaj támad. Ám a sorban állók és az egész személyzet most másra figyelnek. A fővárosi művésznő érkezik. Szerény szabadidős öltözékben, mégis mindenki őt nézi. Nehéz lehet viselni a népszerűséget, őt is „láthatóan” zavarja, hogy felismerik. Határozott léptekkel végigvonul az eladótérben, mögötte pórázon a kutyája. A kis kedvenc beleszagol a zsemlékbe, majd követi gazdáját. A művésznő gyümölcsöt kér a zöldségespultnál, sajnálkozik, hogy nincs, s vásárlás nélkül - úgy, ahogy jött - távozik. Az eladók összesúgnak: - Miért nem szóltál neki te? - repliká- zik visszafogott hangon egyik a másikra. - Nem tudja, hogy kutyával nem lehet élelmiszerboltba menni? - Ugyan, hagyd már, hiszen elment! - így a megszólított. Közben élesedik a hangzavar az első pultnál. A nyugdíjas vevő szabadkozik, tényleg nem hozta magával az utalványát, így neki nem jár a kedvezmény. (jámbor) HÍR(TELEN)KÉK, Farkas Bertalan dandártábornok, az első magyar űrhajós lesz hazánk katonai attaséja Washingtonban. Koronás szkafanderben... * Nagyarányú vereséget szenvedtek a volt kommunisták a Mongóliában megtartott választások alkalmával. Kumisz idők járnak rájuk... * Dr. Czeizel Endre, a NEVI igazgatója elismerte, hogy ő közvetítette a gyermekeiket felajánló terhes anyákat Amerikába. Lám, lám: ki viszi át a szerelemgyereket a túlsó partra...! * A szlovéniai Izola kikötőjében vízre bocsátották a harmadik Föld körüli vitorlásversenyre, a Vendée Globe-ra készülő magyar hajót. A Fa-ladikot... * Leharapta az őt erőszakkal megcsókolni akaró, tolakodó autós nyelvét egy stopos hölgy a franciaországi Strasbourg- ban. Még vitatják: ki fizesse a nyelvpótlékot...! (szilvás)
