Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-04 / 182. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 4., szombat 5. Istenmezeje — ma Élet a Noé-hegy lábánál Noé a bibliai elbeszé­lés szerint Isten paran­csára bárkát készített. Az árboctalan kis evezős csó­nakra néhány állatot vett fel, hogy megmenekülje­nek az özönvíz elől. Ma­gával vitt növényeket is. többek között a szőlőt, sőt, azt szintén tudjuk, hogy a belőle készült ne­dűt sem vetette meg. Nos. valószínűleg így hozták kapcsolatba az istenme- zejiek Noét és a község róla elnevezett hegyét. A rege így szól: Valaha itt gazdagon termő szőlő volt. A gyümölcsből hiá­ba kért a csősztől egy terhes asszony, ezért a nő megátkozta a hegyet. Azóta kopár a dombol­dal, azóta nem terem raj­ta semmi, de a bibliai név megmaradt. „Nomen est ómen” (a név köte­lez). Állítólag az első te­lepest Istenmezei Lőrinc­nek hívták . .. Gazdag község! Legalábbis erről árulkod­nak az út két oldalán emel­kedő házak. Rendezett, tisz­ta porták, virágos udvarok fogadják a látogatót. Hét­köznap az utcákon alig lát­ni embereket, csak néhány gyerek játszik az árokpar­ton, itt-ott öregek sütkérez­nek a napon. — Szorgalmas, dolgos nép a miénk. Látja, meg is van az eredménye — mu­tat körbe büszkén a tanács­elnök, Vtasi János. — Két­ezer-háromszáz lelket szám­lálunk, a munkaképes la­kosság többsége helyben ke­resi a kenyerét. A férfiak­nak itt a bánya, a téesz, az asszonyok a ruhaiparnál, a tekercselőben, vagy a be­dolgozó részlegeknél foglala­toskodnak. A nők tíz éve még nem tudtak ennyi le­hetőség közül válogatni, leginkább csak otthon ma­radtak. A nyugdíjasok sem ülnek tétlenül. Gondozzák a kertet, állatokat tartanak, sokan ilyenkor nyáron az Álföldön dolgoznak. Szóval, Utasi János: „Szorgalmas, dolgos nép a miénk” itt mindenki megtermeli a családnak valót, sőt többet is. A tanácselnököt is a kert­jében találja a hajnal. Ka­szál, kapál, megeteti az ál­latokat, csak ezután ül hi­vatali asztalához. Húsz évig volt bányász, s bizony ne­hezen cserélte föl a fejtőka­lapácsot. — Jártak a nyakamra két évig, agitáltak, vállaljam el. Végül a feleségem tett pon­tot az unszolásra, ő mond­ta ki az igent, aztán vala­hogy engem is meggyőzött. Magam sem hittem volna, hogy 14 év lesz belőle. Nem. nem bántam meg. de jövő­re a választáskor nyugdíjba megyek. „Szorgalmas nép a miénk” — mondta beszélgetésünk elején Utasi József, s az ál­lítását most megtoldja: — Négy és fél millióval gazdálkodunk, ebből több mint egymillió csak a bér. A maradékból nem telt volna ennyi fejlesztésre. Az utóbbi tíz-tizennégy évben épültek az utak, az óvoda, a művelődési ház, tanács­háza, nemsokára átadjuk az új orvosi rendelőt, fölötte kétszáz négyzetméter alap­területű lakással, s hama­rosan hozzáfogunk egy sportpálya létesitéséhez. A közeljövő témája a bölcső­de és az öregek napközije. Mindez sok-sok társadalmi munkával készült, tavaly eb­ből kétmillió jött össze, a megyei értékelés szerint a hetedik helyen állunk. Az idén már egymillió forintot tesz ki a közös munka. A családok átlagosan 5—600 forintot adnak a község fej­lesztésére. Csak jó minő­ségű ivóvizünk volna — só­hajt — bár az az igazság, hogy én is abból a kútból ittam gyerekkoromban, ami­ből most az unokáim, ám a KÖJÁL szerint baj van ve­le. .. Szokatlan, de magyaráz­ható, hogy a fiatalok nem vágynak el innen. Munkaal­kalom akad bőven, lakáshoz jutni sem olyan nehéz, mint városon. A telek négyszög­öle száz forint, s hamar te­tő alatt a ház, ha kalákában dolgozik a család. Heti négy alkalommal vetítenek a moziban, működik az if­júsági klub, szombatonként diszkózene csalogatja a táncoslábúakat. A művelő­dési házban rendszeresen lépnek fel fővárosi művé­szek. Előfordult már, hogy a gázsi 18—20 ezret tett ki, ám a rendezvény nem volt veszteséges. Nincsenek tá­volságok a legtöbb család­ban ott a gépkocsi, s a szor­galmas munka gyümölcsé­ből telik külföldi útra. nya­ralásra is. Bánya a falu határában Hangyabolyos a neve, ahol a hatvanas évek dere­kától bányásznak bentoni- tot. Korábban a rosszkút- tetői részre jártak a férfiak, de ott már a felszínre hoz­ták, amit lehetett. A Han- gyabolyosban a próbafúrá­sok szerint 25—30 évre ele­gendők a készletek. Föld alatti és külszíni fejtés is van, összesen 150 embert foglalkoztatnak az &EÁ Ku­tató és Termelő Művének istenmezeji üzemében. A bentonitot öntödei célra és a fúróiszapba használják, sőt alkalmazzák alapanyag­ként a borderítéshez, a gyógyszeriparban, vagy gát­szigetelésre. — Évente 30—40 ezer ton­nát bányászunk — tájékoz­tat Nagy Ferenc üzemveze­tő. —Nagyobb részét a má- di őrlőbe szállítjuk saját gépkocsijainkkal, illetve vasúton. Ezenkívül ötezer tonnát az NDK vesz át. Ko­moly probléma, hogy alig- alig van vájárutánpótlás, az idén csak egy fiú végzett, mert a fiatalok nem szíve­sen vállalkoznak a föld alat­ti munkára. Inkább a mű-, helyben helyezkednek el. Lassan kikopnak az egyko­ri bányászdinasztiák — mondja. — Létszámgond­jaink enyhítése és a terme­lékenység növelése ösztönöz bennünket arra, hogy új technológiát vezessünk be. Kísérleti jelleggel dolgozik most a „skräper”. Kiküszö­böljük vele a kézi rakodást, fele munkaerővel néhány tized tonnával több kerül a felszínre. Kísérletezünk a robbantással is, mert így csökken a fúrási idő, köny- nyebb a bányászat, s keve­sebb a fejtőkalapács okozta kéz- és lábsérülés. Az utóbbi időben egyéb­ként javult a baleseti sta­tisztikánk. Halálos kimene­telű esemény szerencsére nem történt. A kerületi bá­nyafelügyelőség. az egri köz­pont, illetve a szakszerveze­ti munkavédelmisek gya­korta tartanak mindenre ki­terjedő ellenőrzéseket. A község orvosa itt is ellátja feladatait, figyelemmel kí­séri a dolgozók egészség- ügyi állapotát. különösen ami a szakmai megbetege­déseket: a halláskárosodást, a vibrációs ártalmakat ille­ti. Tíz rehabilitálta! tar­tunk nyilván, őket igyek­szünk a lehető legkevesebb fizetéskieséssel más munka­körben alkalmazni. A gon­dot az okozza, hogy az érin­tettek java része túl van az ötödik X-en, s nem szívesen vállalkozik a tanulásra, hogy ennek alapján kazánfűtői. Műszakváltás a Hangyabolyosban kompresszorkezelői munka­körben tudjuk foglalkoztat­ni. Műszakváltás van. A bá­nyászok karbidlámpával a kezükben a bánya bejáratá­nál leadják a kis azonosító fémlapot, majd eltűnnek a vájatban. Jó szerencsét! Azok a dolgos női kezek A gyöngyösi Mátra Ruha­ipari Szövetkezet 1977-ben hozta létre részlegét Isten­mezején. Harmincöt helybéli asszony keresi kenyerét a varrodában. Szoknyákat, női ruhákat, kosztümöket ké­szítenek a központ hazai és külföldi bérmunkát is vál­lal. Most 25 ezer, szovjet exportra készülő szoknyát varrnak, vasalnak, csoma­golnak. — Darabbérben dolgo­zunk, a gyorsaság, az ügyes­ség szabja meg a keresetet — magyarázza Utasi Ist­vánná szalagvezető. — Több szakmunkás kéne, de a ta­nulást anyagilag nem ösz­tönzi ez a bérezési forma. Szóvá tettük már, egyelőre azonban minden maradt a régiben. Most vagy 15-en vannak gyesen, az utánpót­lás pedig nem kopogtat. Átellenben, néhány mé­terrel arrébb árkádos pa­rasztházban (alig látni né­hány ilyet a községben) a markazi téesz rendezett be tekercselő üzemet. Itt hu­szonötén dolgoznak, s a BHG-nak szállítanak. Bí­ró Barnabásné csoportveze­tő szerint a 2600 forintos át­lagkereseten kívül az von­zotta ide a lányokat, asz- szonyokat, hogy tész-tagként évi 21 mázsa búzát is kap­nak. Sokan inkább otthon ülnek és bedolgozók, mint a Tárná utcai asszonyok is. Ezt a vidéket a labdavar­rókról is elkeresztelhették volna. Már a sarokról lát­ni, amint csoportosan ülnek az egyik takaros porta előtt. Hogy min? Hát az ity csak „csikónak” becézett varró­széken. Kezük úgy jár, mint a motolla. — A Fővárosi Kézműipari Vállalat megrendelésére dol­gozunk. Ha valaki már gya­korlott, három óra alatt megvarrja a labdát, hatvan­négy forintot kapunk da­rabjáért. Együtt vagyunk, beszélgetünk, hamarabb el­ütjük az időt — mondja Ország Istvánná, aki köz­ben szinte fel sem néz. — Sokat kell öltögetni ahhoz, hogy meglegyen a havi két és fél, háromezer. .. A helyi Béke Termelőszö­vetkezet 2245 hektárnyi te­rületének több mint fele er­dő. Kézenfekvő hát, hogy a fát hasznosítják. Az ágazat évi 13 milliót hoz a közös konyhára. — Hatféle faházat gyár­tunk, no meg különféle te­tőszerkezeteket — tájékoz­tat Kiss Gábor elnök. — Olcsóbbak vagyunk, mint a TÜZEP-ek, ezért élénk ke resletre számítunk. Az egri Építők Boltjában mutatjuk be termékeinket: például az egyedi megrendeléstől szá­mított két—három hónapon belül szállítunk. Ma már képtelenség kizárólag nö­vénytermesztésből és állat- tenyésztésből megélni. Ezért kötöttünk nemrég megálla­podást a Minőségi Cipő­gyárral, miszerint egy nyolc­van dolgozót foglalkoztató cipőfelsőrész-készítő üzemet létesítünk. A beruházás költsége várhatóan nyolc­millió forint. A partner lát majd el bennünket alap­anyaggal, munkával, s vál­lalta a betanítást is. Szep­temberben kezdünk, az első nekifutásban nyolcszázezer forintos nyereségre számí­tunk, s bízom benne, hogy ebből valóság lesz. — „Szorgalmas, dolgos nép a miénk.” — Mindun­talan visszacseng a fülem­ben a tanácselnök megálla­pítása, amiről magam is bi­zonyságot szereztem. A falu fejlődése egészséges, hiszen a jólét, a gazdagság az ősi földből és az izmosodó ipar­ból — s nem a Noé-legen­dáfoól — táplálkozik, a való­ban dolgos kezek munkája által. Fazekas Eszter KSH Rendezett, tiszta porták A Szovjetunióba induló szók nyakat Pál Tihamérné csoma­gja (Fotó: Tóth Gizella) Készülnek a FIFA-labdák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom