Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-04 / 182. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 4., szombat Egy művészházaspár műhelytitkai HATVANI GALÉRIA Martsa István: Fekvő akt Magyar költő Berlinben,Moszkvában Száz éve született Balázs Béla Sajátos, sok szempontból izgalmas kínálattal várja látogatóit, augusztus húsza­dikáig a Zagyva-parti vá­ros galériája. Az érdeklődőik egy ritka tehetségű művészházaspár műhelytitkaiba pillanthat­nak be. ha megtekintik Martsa István Munkácsy- díjas. érdemes művész szob­rait és M. Szűcs Ilona olaj­képeit, akvarell jeit és ér­meit. Az 1978-ban elhunyt férj munkái változatosságukkal, gazdag tematikájukkal, for­mai tökélyükkel bűvölnek el. Ez az alkotó nemcsak a mesterség fortélyait sajátí­totta el felsőfokon, hanem ehhez a manapság ritka erényhez ötvözte egyéni vi­láglátását, baravúros kom- pozíciós érzékét, s egyéni adottságainak senki másra nem jellemző gazdag tárhá­zát. Így aztán érthető, hogy a siker egész pályáján osz­tályrésze lehetett, hogy egy­más után kapta a rangos megbízatásokat. amelyek­nek közmegelégedésre tett eleget, kivívva a szakmabe­liek elismerése mellett a nagyközönség tetszését is. Szobrai városaink terein díszelegnek, bizonyítva azt, hogy az igazán értékes mű­vek nemcsak egy riasztóan szűk körnek szólnak. ha­nem a Szépség szívmelen­gető élményével ajándékoz­zák meg az arra vetődőket. Felfedezi a finomságokat, s ha kell. ízelítőt ad a ka­rakterábrázolás mélységei­ből is. Kerüli a csak külsőd­leges jegyek felsorakoztatá­sát: a felszín alatti lényeg izgatja, s ennek valódi arcu­latát villantja fel, méghoz­zá megkapóan markáns tá­lalásban. (Fiú, karikával. Kürtös lányfej, Sz. I, port­réja.) Felvillanyozzák a múlt­idéző feladatok is Termé­keny képzelete száműzi a mintázás szokványos, pateti- kus kelléktárát, igazolva azt. hogy neves, példaadó elő­deink szellemi. öröksége szervesen beépült gondolko­dásmódjába. s meghatároz­ta hétköznapi reakcióit. (Lenin, Mózes, Bottyán lo­vas, Mártíremlékmű.) Erről a tiszteletre méltó hangoltságról vallanak cizel- láltságukka'l. ötletességük­kel megbabonázó érméi is. (Leonardo, Tolsztoj, Marx, Erkel. Dante. Féja Géza, Pe­tőfi.) Felesége elsősorban az ecset megszállottjaként mu­tatta meg. hogy mire képes. Jellemzője a lírai megköze­lítés. a múltba illanó han­gulatok megörökítése. Ezek­ről vallanak portréi, tájai, virágai, szobabelsői. (Falu a víz mellett, Táj, ősszel, Al­konyat. Estefelé, Egyedül, Piros virág.) Nem a precíz részletek ér­deklik. hanem az összhatás izgatja. Ennek szolgálatába állítja karakterisztikus ko- loritját. azt a színvilágot, amelyben a fátyolos kékek, zöldek, fehérek, lilák és vö­rösek árnyalatai keverednek, olykor merészebbre, harsá­nyabbra hangolva. (Ablak, ,'gyedül. Táj, ősszel.) \ felületes szemlélő szá­méra úgy tűnik, hogy nem a legerősebb oldala a jellem­festés. Ezt a tévhitet azon­ban eloszlatják érméi, ame­lyekkel párja emlékét idézi, hiszen eredeti módon fej­leszti tovább annak értékes hagyatékát, (Ady, Madonna, Csontváry, Panaszfal) beve­zetve bennünket egy mű- vészházaspár izgalmas meg­lepetésekben bővelkedő al­kotóműhelyébe. Pécsi István Müveit Ady Endre, Lu­kács György, Thomas Mann méltatta, szövegkönyveit Bartók Béla és Kodály Zol­tán zenésítette meg. 1919- ben, a Tanácsköztársaság idején többek között Babits Mihállyal, Kassák Lajossal, Komját Aladárral, Móricz Zsigmonddal és Osvát Ernő­vel együtt az írói Direktó­rium tagja volt. A filmel­mélet klasszikusaként nem­zetközi hírnévre tett szert, Magyarországon kiemelkedő lírikusként, dráma- és re­gényíróként, s publicistaként ismerték. A magyar színház megújítását szorgalmazó Tha­lia Társaság és a Vasárnapi — a kor nagy filozófusait, gondolkodóit egybegyűjtő — Társaság tagjaként tevékeny­kedett. Balázs Béla határainkon túli hírnevét elsősorban an­nak köszönhette, hogy a filmművészet lényegét, tör­vényszerűségeit kutatta, első­ként foglalta rendszerbe a filmesztétikát, felismerte a film tömegkommunikációs jelentőségét, és fontos társa­dalom- és tudatformáló té­nyezőként fogta fel az új művészeti ágat. Költői-eszté­tikai tehetséggel írott tan­könyvei, cikkei a filmelmé­let olvasmányos remekei. Művészi hagyományokra tá­maszkodva kereste a film új lehetőségeit, céljait. Balács Béla — eredeti ne­vén Bauer Herbert — 1884. augusztus 4-én született Sze­geden. Apja középiskolai ta­nár volt, aki német és fran­cia irodalomból fordított. Balázs Szegeden tanult, majd a budapesti bölcsész­karra járt. az Eötvös József Kollégium tagja volt. 1906- ban Berlinben és Párizsban ösztöndíjas. „Itt bohémked- tem, orosz forradalmárok társaságában — írja később. És itt ismerkedett meg a kor vezető szellemi nagyságaival, híres filozófusokkal, Max Reinhardt színházával, a szobrász Rodin-nel. a francia impresszionistákkal. A Holnap két antológiájá­ban jelentek meg először versei. Doktor Szélpál Mar­git című drámájában a mo­dern, művelt, emancipált nőt állítja ellentétbe a konzer­vatív kispolgári körökkel. A Nemzeti Színház bemutató­ja igazi nagy vihart kavart, szenvedélyes vitákat váltott ki. 1910-ben jelent meg el­ső önálló verses kötete: A vándor énekel. A kékszakál­lú herceg «árának, Bartók operájának szövegkönyvét ő írta. Kodályon keresztül — egy szobában laktak az Eöt­vös Kollégiumban — ismerte meg Bartókot. Részt vett kö­zös gyűjtőútjaikon, maga is kötődött a magyar népi köl­tészethez. A Nyugat törzsgárdájához tartozott, noha ellentétben állt Babitsosai és Osváttal. 1914-ben önként jelentkezett a frontra, amit hamar — és nem utolsósorban a nyu- gatosok hatására — meg is bánt. Kner Izidor Gyomán 1916-ban kiadta a háborús naplóját. A katonaélet bor­zalmai merőben új vizeket jelentettek a társadalomtudo­mányokban jártas, ám a va­lóságban tapasztalatlan fiatal művész számára. Radikálisan a háború ellen fordult. Lel­kesen üdvözölte az 1918-as októberi forradalmat. A kom­munistákkal együtt aktívan részt vett az illegális harc­ban. 1919-ben nemcsak az írói Direktórium tagja, ha­nem a Közoktatásügyi Nép­bizottság irodalmi ügyosztá­lyának vezetője, színházi irá­nyító is. A munkáshatalom bukása után Bécsbe emigrált Bécsben a kommunista írók köréhez tartozott, pub­likált. szervezett, agit-prop színházat akart létrehozni. Férfiének (1923) című ver­seskötete a szocializmus ügyét dicsőíti. 1926-tól Ber­linben, az akkori európai kulturális élet fellegvárában élt, filmeket rendezett, for­gatókönyveket írt, a Munkás­színház Szövetség vezetője­ként tevékenykedett. A fa­sizmus elől a Szovjetunióba menekült. A moszkvai Film- akadémián tanított, rende­zett, magyar folyóiratoknak dolgozott. Emigrációs líráját a népdalos hangvétel, a hon­vágy határozza meg. 1940 telén írta: „Magyar vagyok, magyar költő, aki húsz éve németül ír és mint író mái tíz éve a Szovjetunióban él.' 1945-ben — 26 év után — tért vissza hazájába. Megje­lent verseinek gyűjteményes kiadása, Kossuth-díjjal tün­tették ki, tanított a Színmű­vészeti főiskolán, megírta a Valahol Európában című hí­res film forgatókönyvét. Meg­jelent önéletrajzi regénye Ál­modó ifjúság címmel. Az európai filmművészet veze­tő egyénisége volt, a Magyar Pen Club elnöke, a Nemzet­közi Filmszövetség tagja. Is­mét Berlinbe hívták filmet készíteni, amikor 65 éves ko­rában, 1949. május 17-én agyvérzés következtében örökre lehunyta szemét. Niedzielsky Katalin M PETŐ SÁNDOR: Elmúlásunk gyökerei II/2. Az egyforma házak között keringett, aztán lassan le­ereszkedett a földre, s a szitát az esőbe tartva rázni kezdte. A szomszéd ház kinyíló ablakában egy kíváncsi arc jelent meg. meglhökkenve nézte a látomást. — Te ... te — dohogta maga mögé — odanézz. egy exhibicionista. — Mi van.. — hallatszott egy rekedtes hang. — Mi van. mi van... a kutyának meg azt mondod, tessék? — Tessék? — Egy exhibicionista ott lenn. — Miért — nyomult az ablakhoz egy hang tulajdo­nosa. — Azért mert mezte­len. — Nem látod? — Azt a nudistát? — Nem nudista, exhibi­cionista. Kis János persze mit sem hallott ebből a beszélgetés­ből. Arcán a boldogság biz­tos tudatával állta az eső meg-megújuló rohamait. 6 fáradhatatlanul rázta nagy­apja szitáját, amelyen per­gett az eső. Kis Jánosné számviteli előadó első pillantása a le­pedőre esett. Nézte a meg­keményedett. sárga foltokat, de nem értett meg belőle semmit. Óvatosan megtapo­gatta. mintha valami rejt­vényt akart volna megfejte­ni. Aztán felkelt, a tükörhöz lépett arcát vizísgálta, testé­nek vonalait, melyet az idő egyre inkább elmosott. Le­rogyott a székbe, s az ágyat bámulta. Érezte, remegni kezd. sí­rás fojtogatta. De a sírás miértjére sem kapott vá­laszt belülről. Arra eszmélt, hogy fázik. Ekkor vette észre. hogy nyitva az ablak, s a szél be­sodorja az esőszálakat, me­lyek apró ütésekkel verték a padlót. — Vajon miért. vajon miért? — motyogta maga elé. Szemének fókuszába gyűjtötte a szobát, a fala­kat. a bútorokat. melyek még ki sincsenek fizetve, a vázákat, a térítőkét, melyek egy részét őmaga horgolta, a képeket a fairól, az egyik éppen az esküvőn készült, családi körben. — Én lennék az? — vetí­tette maga elé a szobát. — Ezek a tárgyak? Ezek a formák, ez az egész, valóban én vagyok? Az ablakhoz ment. hogy becsukja, de valami megál­lította ebben, s az éppen az a látvány volt. melyet az imént a szomszéd házban is észleltek. A férjét látta odakint meztelenül állni az esőben, kezében nagyapja szitájával. Magára kapta a pongyolá­ját. férje hálóköntösét hóna alá gyűrte, s egy esernyővel kiszaladt az ajtón. — János — állt meg a férje előtt — János — sírta el magát. — Miért, mondd meg, hogy miért? A férfi ránézett, és saj­nálni kezdte. Húsz éve éltek együtt, a múló napok örvé­nyében. — Nézd. Irén. ezt nem lehet csak úgy megmagya­rázni. Ezt nem lehet, mert nincs rá okos magyarázat. Csak az eső van. ez a szita és a csillagok. Én kimosom nekünk az aranyat a csillagok aranyát, mely oda- fentről jön. Mást nem tudok mondani. Nem vagyunk már fiatalok, de még nem ve­szett el minden. Még segít­hetünk magunkon. — Vedd fel a köntösöd — tuszkolta rá az asszony, de a férfi nem engedte. — Nem. inkább vetkőzz le te is. — Mindenki minket néz — mutatott körbe az asz­szony. — Az ablakok tele voltak kíváncsi arcokkal, dü­hös. kárörvendő, sajnálkozó tekintetekkel. — Nem baj. ne is figyelj oda ez a mi aranyunk, a mi örömünk, a mi gazda­ságunk. a mi álmunk, és ezt nem veheti el tőlünk senki — próbálta feleségét nyug­tatni Kis János. — De hát, János, mi olyan szépen éltünk, nemsokára a bútor részlete is lejár — mondta, s közben a lakás­ra gondolt, mely itt az eső­ben. a csillagok közelségé­ben távolinak és értelmet­lennek tetszett. — Add a kezed. Irén — hagyta abba a szitálást a férfi. — És ne gondolj töb­bé ilyenekre. — De mindenki azt hi­szi. hogy megbolondultál. A férfi nem szólt csak nézte a haját, a szemét. a száját. — Mj lesz velünk. János? — motyogta az asszony, de már nem félt annyira. Amikor a rendőrkoesi be­fordult a sarkon, a benne- ülők egy meztelen férfit lát­tak. aki egy csuromvizes, pongyolás, nő kezét fogta, másik kezében pedig egy szitát tartott. A bejelentés pontos volt. & állapította meg az őrmester, s már fogalmazni is kezdte magában a jegyzőkönyv szö­vegét. Az ........ lakótelepen egy í m eztelen férfi magamutoga- | tás céljából, mely a közbot­rányokozás esetét meríti ; ki.... De aztán abbahagyta, hisz hogyan is tudná felettesei- |§ nek megmagyarázni, hogy az § a két ember, akit részegnek. 1 magamutatónak hitt. egy- K szer csak felemelkedik, s el" | kezd fölfelé szállni az eső- I vei szemben, míg a szemük 1 elől el nem tűnik. A házkutatás nem állapi- I tott meg semmit. A szom- i szédok kikérdezése sem. Ki- 1 egyensúlyozott, anyagi prob­lémától mentes házaspár- I nak ismerték őket. akik ha- 1 vonta egyszer színházba, kéthetente moziba mentek. I s esetenként egymás mellett feküdve nézték a televíziót. Az esetre logikus magya- I rázat nem volt. A lakást le- | zárták, s Kis János utóikal- I kulátor és Kis Jánosné I számviteli előadó kartonjára | rányomták a pecsétet: enge­dély nélkül külföldre távoz- i tak. m VI Szűcs Hona: Hollókő

Next

/
Oldalképek
Tartalom