Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-30 / 152. szám
Az Electra Eger (Szántó György felvételei) \\ A környék egyik közéleti személyisége a védőnő, aki valóságos emberi dolgokat mesél a keze alá tartozó három faluról, amelyek lélekszámú együttesen sem tesz ki egy valamire való körzetközpontot. A legkisebb faluban két alsó- tagozatos tanítónő, egy szem tanácsi ügyintéző, meg a folyton halni készülő öreg pap képviselik az értelmiséget Itt még csak aztjsem lehet mondani, hogy fel is út. le is út. mert innen vissza kell fordulni. mert, mivel a hegyeknek támaszkodó házak mögött legföljebb vadcsapások vannak, de út nincs. Se köves, se bituminös! A védőnő — két kisgyermek anyja —. úgy ismeri a környéket mint a tenyerét, itt a közelben látta meg ő is a napvilágot, igazi palócszépség, kedves, barátságos mindenkihez. Régebben biciklin járt, de a második gyerek után a buszsofőr férje meglepte egy Simsonnal. — Ne taposd a pedált, mert vi- szeres lesz a lábad... — Itt §zentléleken háromszázegynehány lakos lehet, amikor este hazaért az utolsó munkásjárat. Hajnal háromkor indul az első busz és mire tisztességesen ki virrad. már hiányzik a fél falu. Hallgatom a védőnőt, de nem állhatom meg, hogy illetlenül közbe ne szóljak: — Miért mondja, hogy Szentlélek, hiszen nem is úgy hívják ezt a településit? Erre aztán nevet akkorát, hogy szép, hibátlan fogsorát megirigyelhetné bármelyik színésznő. — Én neveztem őket így el: Atya Fiú. Szentlélek! Az én drága három falucskámat, ahol ismerek mindenkit, csecsemőt, öreget. Tudja, nem szereti az én népem. ha sokat beszélnek róluk, ha újságban itt-ott emlegetik őket... — Mennyit motorozik naponta? — öt. meg három nyolc, meg kettő, az tíz, a másik tíz, az már utcai szaladgálás. Húszat! Néha többet, néha kevesebbet, az attól függ... Később bevallom, hogy három évvel ezelőtt már jártam itt. az ő Szentlelkén, talán írtam is valamit, ezért most már valami újat mondjon. Rám csodálkozik! — Itt legföljebb csak a házak újak, meg az, hogy elsején elvették a déli buszjáratot, mert drága a jegy, és nem volt elég utas. A felsőtagozatosak már megszokták az átjárást, az óvodások is, az új orvos fiaital, strapabíró — új söprő jól söpör — a régit, szegény öreg Józsi bácsit, hetvenegy esztendős korában elvitte a gégerák. pedig mindig a pankreászjtól félt. Szóba kerül az egészségügyi ellátás. a terhesgondozás, az anya- és csecsemővédelem. az iskolai fogászat, a közeli rendelőintézet, a kórház. — A csecsemőhalálozás ritka, mint a fehér holló, a babákat úgy ápolják, óvják, gondozzák a szülők. hogy hajdan - a mágnás gyerekeket se jobban. És mégis! v A szép, kedves babaarc .elkomolyodik, messze száll a tekintet. — Valami újat mégis csak mondhatna! — Tudja, úgy van az. hogy minél többét nyújt a társadalom, az emberek annál telhetetlenebbek. Burjánzik az öngyógyszerezés! Hiába az orvos, de azért a Maripent — fázás ellen —, úgy kommendál- ják egymásnak az asszonyok, mint valaha a lekváros buktát. Minden tizedik háznál van vérnyomásmérő és ha már van műszer, a jó tanács sem hiányzik... — Menjenek az orvoshoz! —biztatom őket. El is mennek sokan, még a gyógyszert is felíratják, de nem szedik rendszeresen, csak hébe- hóba, ha eszükbe jut. — Mit mondott a doktor úr — kérdezem a minap az egyik idős nénikét. — Nem mondott az semmit édes lelkem! Csak hümmögött és a fejét csóválta. Aztán emlegetnek csodadoktorokat, csodaszereket, de lakcímet, közelebbi felvilágosítást adni senkisem hajlandó. .. Időnként meghívunk neves embereket, közismert személyeket, tartsanak felvilágosító előadásokat, válaszoljanak a fiatalok kérdéseire. Előadás van, de kérdés nincs. Pedig kíváncsiak! A Családi Lap úgyszólván minden házhoz jár. Ügy mondják, ez a szex újság. A kiböngészett válaszokat egymás között megbeszélik, azokhoz mé- rencsélik, hasonlítgatják önmagukat, ajánlgatják az orvosságot. . — Mi az egészségügy legnagyobb gondja a három faluban? Bántás, egyetlen sértő szó nélkül, inkább egy kicsit kesernyésen beszél az „életmódról”, amely rossz és egészségtelen! — Falun még most is szégyen, ha valaki olajjal főz! Úgyszólván kanállal eszi az én népem a szalonnát, a folyékony koleszterint. Hajnalban a pálinka az első „gyógyszer”, még a gyógymódot is hozzáteszik: Tágítja a vérereket! Nappal sör járja, bor csak mértékkel. Dohányáruiból több fogy el forintban mérve, mint tejből, vajból, húsféléből együttvéve. Mind a három faluban tehetős emberek laknak, többségüket gazdagnak is nevezhetném. De milyen áron? Hajszolják a pénzt, törik magukat éjjel-nappal, úgyszólván pihenés nélkül. Valamikor — úgy mondják —. a falusi nép szegénységében is kötél idegzetű volt. Most, zaklatottak. Idegesek... ölbe tett kézzel hallgatom, a vallomást, amelyben keresve sem lehetne találni egy csipetnyi megvetést, becsmérlést, hántást. A szavak mégis úgy koppannak. mint a golyó a jégen. Meghökkentenek, szívbe markolnak, fájnak. Hallgatunk. — Arra biztatott, mondjak valami újat! Hazudni nem tudok, úgyis mondhatnám, az ő bajuk, az ő félrecsúszott életmódjuk, bizonyos értelemben a mi munkánk fiaskója is. Az egészségügyieké! Vagy írjuk a millió gonddal, izgalommal, feszültséggel telt, rohanó világ számlájára az egészet? Azt, hogy az életmód megváltoztatásában mindmáig nem tudtunk frontáttörést elérni, hogy a prevencióról orvosok, pedagógusok, szakavatottak legföljebb csak beszélünk? A falusi jómód még mindig valóság, de ebben a vir- tuskodás is benne van. A lányok, a fiatalasszonyok az utolsó divat szerint öltözködnek, „C” rendszámú autót már egyet sem lát. de ezerkettes Zsiga kiutalásra, negyvenötezret gondolkodás nélkül azonnal ráfizetnek... Kell a pénz! A két műszak már szinte természetes. Egyikben a bánya, a gyár. a másikban a hízóbika, disznó, libahizlalás. Ami kis idő marad, azt alvással kell tölteni, ha nem akar valaki gyorsan kipurcanni. Egyetlen szórakozás a TV. amíg csak el nem alszik rajta a család. Legtovább a gyerekek bírják... A beszélgetés az élet nagy ellentmondásait keríti elő, gombolyítja a falusi élet összekuszált valóságát. A palóc emberek kedvesek, szépek. Valamikor haragudtak érte, hogy így titulálták őket, most csak mosolyognak rajta. Melegszí- vűek, szót lehet velük érteni, ha valaki annak rendje-módja szerint pengeti a húrt. Egyszer csak a palócszépség felpattan a Simsonra, fél kézzel a kormányt fogja, a másikkal visz- szainteget: — Nézzen be máskor is. ha er-, re jár... Szalag <5i taán
